A hagyományőrzők első jelentős sikerüket néhány éve a Petőfi-szobor megmentésével érték el. A pozsonyi születésű Radnai Béla carrarai márványból készült szecessziós kompozícióját csaknem száz éve, 1911. szeptember 8-án avatták a Séta téren (ma Hviezdoslav tér). Az államfordulat után az alkotást lebontották, és a Grassalkovich-palota garázsában, majd pedig egy városszéli istállóban rejtegették. A múlt század ötvenes éveinek végén állították fel a pozsony-ligetfalui parkban, ahol szinte minden évben meggyalázták. A magyar és a szlovák értelmiségiek hosszas erőfeszítéseinek köszönhetően a csaknem teljesen tönkretett alkotást 2002 márciusában közadakozásból, továbbá a pozsonyi és a budapesti kormány jelentős támogatásával restaurálták, és a belvárosi Medikus-kertben állították fel. Azóta Petőfi Sándor szobra a pozsonyi magyarok és nem magyarok egyik márciusi zarándokhelye.

Fadrusz János egyik kiemelkedő alkotásának, a monumentális Mária Terézia-emlékműnek a sorsa ennél is tragikusabb. A cseh legionáriusok és a szlovák nacionalisták ugyanis 1921-ben ledöntötték és darabokra törték. A szobor töredékeit a pozsonyi magyarok évekig rejtegették, végül egy részük a budapesti Szépművészeti Múzeumba került. Fadrusz művéből csupán a gipszminta maradt meg, amely alapján Martina Zimanová pozsonyi szobrászművész már elkészítette az eredeti alkotás mintegy kétméteres agyagmodelljét. Ennek alapján szeretnék elkészíttetni és az eredeti helyére visszaállítani a hasonmás szobrot. Ám ott már a szlovák nemzetébresztő, Ludovit Stúr szobra áll, amelynek az áthelyezése ellen főleg az ellentábor tiltakozik.

Ők sem tétlenkedtek az elmúlt években. Tavaly Ivan Gasparovic államfő, Pavol Paska akkori házelnök és Robert Fico volt kormányfő kezdeményezésére a pozsonyi barokk várudvarban avatták fel Szvatopluk lovas szobrát, a letűnt rezsim kiszolgálójának, Ján Kulichnak a művét, amely a neves szlovák szakértők szerint szocreál stílusú giccs. Ezért indítványozták, hogy az alkotást helyezzék át máshova, vagy adják vissza annak, aki elkészítette. Végül Richard Sulík jelenlegi házelnök döntése alapján maradt a várudvaron, viszont letakarták a „Szvatopluk, az ószlovákok királya“ feliratot, valamint azt a címert, amely a fasiszta Tiso-rezsim félkatonai Hlinka Gárdája által használt jelképre emlékeztetett. Új helyre került a csehszlovák állam egyik megalapítójának, Milan Rastislav Stefániknak az újraöntött, nyolcméteres bronzszobra is. Az 1938-ban készült eredeti alkotást a kommunista rezsim döntötte le. A cseh legionáriusok jelképét, az oroszlánt pedig Hitler parancsára bontották le több mint hét évtizeddel ezelőtt. Mindkét mű tavalytól a Duna-parton, a Szlovák Nemzeti Színház új épülete előtt látható. A szoborkompozíció egykori, a Vigadóhoz közeli helyére pedig Tomás Garrigue Masaryk alakja került.

Pozsony belvárosi közterei napjainkra megteltek különböző színvonalú művekkel. A néhai Séta téren felállították Hans Christian Andersen szobrát, a mesehőseit megelevenítő figurákkal együtt. A neves szerző 1841-ben járt Pozsonyban, ahol a csinos hölgyek és a kiváló borok ragadtatták el. Nem messze tőle a Kukkoló, a Paparazzo vált ki mindmáig parázs esztétikai vitákat, miként a Pihenő lányok is, valamint a békebeli idők egyik legendás pozsonyi polgárának, Schöner Nácinak a szobra. A sokféle, vitatható értékű alkotásmegtekintése után valóságos oázisnak számít a felújított Ganümédész-kút. Talapzati részén a felújításnak köszönhetően ismét olvasható az eredeti magyar felirat, miszerint az alkotás elkészítését 1888-ban a Pozsonyi Takarékpénztár segítette elő. Néhány méterrel arrébb újabb művészi értékű szökőkút ragadtatja el a turistákat, éspedig a Nimfa és őz, amely szakértők egybehangzó véleménye szerint még ma is Pozsony egyik legkedvesebb, legtöbb szeretetet sugárzó szobra. Azokra az időkre emlékeztet, amikor kölcsönös tisztelet és tolerancia jellemezte a háromnyelvű várost.

Petőfi emlékművét közadakozásból újították fel