Főként, hogy nemsokára rejtvényt is kell fejtenem, hiszen nem messze a falatozótól, az Oktogon vonzáskörzetében három olyan hely is van, ahol elvileg versdobozokba botolhat a gyanútlan járókelő.

„A vers legyen veled!”

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár indította el a verstől versig, pontosabban a Költészet világnapjától a Magyar Költészet Napjáig ívelő, az olvasást népszerűsítő programot. Az ötlet egyszerű: Budapest száz pontjára, könyvesboltokba, cukrászdákba, kávézókba, üzletközpontokba és könyvtárakba helyeztek ki dobozokat, bennük verskártyákat különféle feladványokkal. Négy kategória nyolc költő versrészleteit rejti a hozzájuk kapcsolódó kérdésekkel. Az akciónak (A vers legyen veled!) a korhoz igazodva természetesen blogja is van, ahol egy program segítségével könnyű rákeresni a hozzánk legközelebb eső lelőhelyekre.

Az Andrássy úti fiókkönyvtárral nyitnék, de az csak egytől engedi be a türelmetlen olvasókat, így máris az Írók Boltja felé veszem az irányt. Nagy, látványos dobozra számítok, amelyet ki sem lehet kerülni. Néhány perces toporgás után mégis segítséget kell kérnem. Kiderül, a leglogikusabb helyre, a pénztárgép mellé került a kéttenyérnyi dobozka, hiszen a tapasztalatok szerint itt a legnyitottabb a magyar vásárló az ingyenes akcióra. Keresni nem keresték még az alig pár napja kihelyezett kártyákat, de ha szerényen is, vittek belőlük.

A Szerelmes versek és a Humor, szatíra kategóriákból húzok, magabiztosan. „Volt, volt, / Hol nem volt, / Kongóban egy / Kongó-bolt.” Mi a vers címe, ki a költő, kérdi a valóban tetszetős kártya, s még azt is ki kell találnom, hogy melyik cég szignálja a szerző egyik megzenésített verse. Varró Danira tippelek, de valami azt súgja, messzebb kell keresni az amúgy ismerős sorokat. Az internet persze segít, s máris kedvenc gyermekkori költőm, Tamkó Sirató Károly sorait olvasom újra. A Kongó-bolt után egy kis ecki-pecki-Tengerecki is jöhet, majd kissé döbbenten tudom meg, hogy a BKV a Bőrönd Ödön Kaláka-taktusait használja szignálként. Az (ön)irónia érthető: Ödön a Köröndön egyrészt arra vár, hogy kinyíljon a tearózsa az aszfaltkövön, s hogy a 4-es busz is végre begörögjön. Az előbbi sanszosabb...

A Szerelmes verseknél viszont szerencsém van: erdélyiként felismerem Szilágyi Domokos részletét, bár a vers címére már nem emlékszem (Titok), és arra sem, hogy hol született (Nagysomkút), hiszen mindig ezt az adatot tartottam a költőkkel kapcsolatban a legérdektelenebbnek. Az viszont már ebből is látszik, hogy nem a legnépszerűbb részletekkel akartak kedveskedni az olvasóknak.

– Olyan idézeteket választottunk huszadik és huszonegyedik századi költőktől, amelyek nem oldhatók meg könnyen, vagyis további keresésre ösztönöznek – magyarázza Farkas Ferenc, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár régióigazgatója. További szempont volt, hogy a verssorok az interneten is fent legyenek, s keresés közben további verseket is felfedezzünk. A megoldásokat különben április négyig kell beküldeni (bár a kártyákon helyenként március 14. van feltüntetve), sorsolás: április 11-én. Farkas azt is elárulja, hogy szerencsére nem kong a bolt: eddig már közel négyszáz megfejtés érkezett, s leginkább külső helyszínekről (vagyis nem könyvtárakból). Így ha sikerül megpályázni az akcióhoz szükséges közel egymillió forintot (idén az EU segített ebben), akkor jövőre is kihelyezik a feladványokat.

Akkor talán a doboz mérete is változik. Most az volt a szempont, hogy könnyen kihelyezhető legyen. Ám ez néha vissza is üthet. A Gödör Klubban például sehol sem találom a dobozkát, csak programfüzeteket, szórólapokat a kreatív káoszban. Amikor pedig érdeklődni kezdek, úgy néznek rám, mintha a Veresegyházi asszonykórust keresném a mosdóban. Hát igen, mondja erre Farkas Ferenc, sajnos a kihelyezés után már nem áll módjukban követni a dobozok sorsát...

Az Andrássy úti könyvtár szerencsére kinyit, így egy súlyos ajtó, a kihalt lépcsőház és a sivár gang után a Tájlíra kategóriában már egy Csoóri Sándor-verset ízlelgetek (Éjjeli utazás), majd a Háború és békében egy megfejthetetlen Sík Sándor-költeményt (A költő háborús imádsága). Vele kapcsolatban viszont jó felidézni a kérdések segítségével, hogy annak idején ő tartotta Radnótit a keresztvíz alá. És jó belebotlani Fodor Ákos egyik haikujába is. Itt viszont már az unatkozó Bőrönd Ödön is tudná a választ: a versforma Japánból származik.