Budapest néhol túl szürke ahhoz, hogy igaz legyen

Kérdés: jobb-e a látszólag pusztulásra ítélt MÁV-telepek, buta tűzfalak rohadását nézni, jobb-e az ostobán szürke vasbetont bámulni, mint valami színeset? Nem a műemlékek, a frissen vakolt épületek, a templomok falát vaktában összefestő, vállalhatatlanul ronda tageket (aláírásokat) maguk után hagyó dilettánsokat védjük. Writerek (graffitifestők) mondják: még az igazán jó tagben is rengeteg munka, rengeteg gyakorlás fekszik.

Persze mindennek akkor van értelme, ha úgy általában van mit aláírni, és nemcsak az állati, „minden környéket megjelölök, ahol járok” ösztön munkál. Vagyis ha a tag hozzásegíti a firkászt a legfőbb célhoz: a hírnévhez, a többi firkász megbecsüléséhez. A város több pontján emlékeztetve őket, akárcsak egy névvel is, a komolyabb, igazi konspirációt, illegális akciót feltételező, jelentősebb munkákra. Például egy nyilvános, forgalmas helyen elkövetett nagyobb, komplikáltabb rajz vagy egyszerű „bomba” múltbéli elhelyezésére, vagy akár a villamosremízbe, a metróba való, ugyancsak törvénytelen bejutás után abszolvált festményre. Ezek az igazi nagyvadak.

Vasarely nyomában a Moszkva téren
Vasarely nyomában a Moszkva téren

Ha tiltakoznak is a meggyőződéses, elszánt firkászok az ellen, hogy ők voltaképpen várost fejlesztenének, éppen azt csinálják. Tetszik vagy sem: ez is egy módja annak, hogy izgalmassá tegyük a várost. Gerillamódszer.

Aztán van a másik iskola, amelyet például a Világ-Kép Egyesület keretein belül indított Színes Város projekt ötletgazdái képviselnek. Ők az abszolút legális módját választották ennek a kalandozásnak: nem az éj leple alatt pötyögtetik tele a várost, nem törvényen kívüli módszerekkel operálnak. Inkább abból indulnak ki, hogy Budapest számos pontja egész egyszerűen túl szürke ahhoz, hogy igaz legyen. Először a Norvég Kulturális Alaptól nyertek némi pénzt, ötmillió forintot kulturális örökségvédelmi célokra, a Színes Város elnevezés pedig Victor Vasarely híres koncepciójára utal – nemcsak nevében. Az első három helyszínen, vagyis a Flórián téren, a Városháza parknál és a Moszkva téren is matematikai-geometriai alapú színes munkák születtek, az első két esetben Melka „Rapa” Gábor, az utóbbiban pedig TJ Yulka irányította a munkát.

Akadnak persze, akiknek nem tetszik amit csinálnak. Az illegalitásban működő writerek egy része éppen a törvényen kívüliség ilyeténképpen való elvesztését rója fel nekik, mások azt kifogásolják, hogy kevéssé eredeti módon, konkrét hivatkozási alappal, Vasarelyvel operálnak, s nem valami gyökeresen új, minden korábbi hagyománytól független városfejlesztési akcióba kezdtek. Mindenesetre tény, hogy ma mindhárom helyszín kellemesebb képet mutat, mint azelőtt, köszönhetően a falra vitt festéknek, a színes utcabútoroknak. Legutóbb az Erzsébet téren adtak át egy interaktív, színes, köztéri üzenőfalat.

Az egyesület elnöke, Frank Gábor korábban úgy fogalmazott: nem támadnak ők a rendszer ellen, s nem is az a céljuk, hogy az eddig underground, illegális művészeti mozgalmak egyenes folytatását valósítsák meg, immár a felszínen. Nem is provokálni akarnak – egyelőre csupán annyi a céljuk, hogy a szürkéből valahogy színes legyen. Időközben iskolai programot is indítottak: a Zöld Kakas Líceum diákjaival a Pöttyös utcai metrómegálló környékét teszik majd színesebbé, aszfalt- és falfestményekkel. Művészgondnokok.

 

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.