Vizes blokk
De mégis. Mindenekelőtt az tűnik fel, hogy mennyire sok nemű, sokféle részegységből öszszerakott tömbök ezek. Jelenthet ez rosszat is – nincs határozottan uralkodó karakterük –, de jót is – a tervezők nagyon sok és egymással olykor ellentétbe kerülő szempontot, igényt tudtak egységbe formálni.
Szentendrén például sokféle lakóház, egy pékség, a fűtőmű és egy utca közé szorítva, egy lejtős telekre épült meg az új uszoda, iskolák közelében. Feljebb lakótelep a szocializmus ismert négyszintes panelkockáiból, a túloldalon családi házak mindenfélesége, alul mai, a lakótelep és lakópark státusza között egyensúlyozó társasházak.
Következik-e ebből valami, különös tekintettel arra, hogy amúgy ezekből a mindenféle házakból verbuválódik az új uszoda vendégköre is? Talán csak annyi, hogy nemigen volt mihez alkalmazkodni – igaz, hasonulni sem. A Vizes nyolcas tömbje jótékonyan emeli a környék státuszát, ugyanakkor az is látszik, hogy ebben a hibrid környezetben lehetetlen volt minden elvárásnak megfelelni. Mintha kitalálói, ha már végre szerencsésen sínre sikerült tenni ezt a projektet, túl sok funkciót akartak volna egyszerre: tanuszodát és fitneszközpontot, szolgáltató helyszíneket és közlekedési csomópontot. A különböző kubusokból összegyúrt épület ezért minden oldalról más képet mutat, és van valami modernen hideg iparszerűség is benne. Messziről lehetne akár bevásárlóközpont vagy közintézmény is. Az emelkedőből adódó előny például a medencék egészen extravagáns, emeleti elhelyezése (a víztükrök nemcsak feszítettek, de panorámásak is), az egész együttes léptéke mintha kissé nagyvárosiabb lenne a kisvárosi környezetben. A több vagy inkább túl sok funkciós sportcsarnokok örök dilemmái ezek, hiszen nemcsak más formát, de más fazont is igényel egy uszoda, mint egy sokféleségre alapozó rendezvénycsarnok.
Igazságtalanság ugyanakkor a megítélést kívülről kezdeni, hiszen belülről kifelé haladva sokkal szimpatikusabb az egyenleg. Az uszoda legszebb képét ugyanis a medenceterekből mutatja, és nem is egyet, hanem rögtön kétfélét. Más a tanuszodai, és egészen más a nagymedence körül, de mindenhol rengeteg a fény, az óriási üvegfelületek pedig szinte beviszik a szomszédos fák és házak képét. A legemlékezetesebb karakterelemek pedig a nagymedence feletti domború tető napfénycsíkjai, amelyek alul tükröződve sajátos gömbölydedséget visznek a csarnok belső terébe. Ez nem egyszerűen csak felhasználja az uszodai fények szokásos napsugárjátékát, hanem már-már imázsképzően egyedi megoldás – az épület itt került a legközelebb az uszodák egyszerre technológiai, mégis derűsen mondén világához.
Az üzemeltetés szempontjából egyébként kedvező a fűtőmű közelsége, hiszen fölösleges kapacitásából egész évben átadhat. Kedvezőtlen viszont, hogy csak behajtós mélyparkoló van (egyórás ingyen parkolással). Van panorámalift panorámával, de léte egyben azt is mutatja, a három szint kicsit sok ekkora beltérhez. Mindez persze csak formai keret. A gyerekektől a vízilabdásokig, a bowlingozóktól a gyógyszertár-látogatóiig mindezt a szentendreiek töltik majd meg igazi tartalommal, és reméljük, Kováts Lajos bácsi álma szerint, aki 1987-ben vagyonát a városra hagyta egy jövőbeli városi uszoda építésére.
