Doktor Basar
A fiatal őrnagy, az ország vasmarokkal kormányzó elnökének elsőszülött fia és örököse elvesztette az irányítást az autó felett, egy kereszteződésnél megpördült és felborult. A karizmatikus, önbizalomtól duzzadó Baszil azonnal meghalt. Nem sokkal később megcsörrent a telefon Baszil öccse, a szemészetet tanuló Basar londoni otthonában, aki nagyon élvezte az angliai anonimitást, hogy testőrök nélkül szállhat fel a buszra, és senki sem ismeri fel. Basar élete ettől kezdve soha nem volt ilyen nyugodt. A Baszil árnyékába húzódó, csöndes öcs lett az örökös. Hazautazott, és beállt a hadseregbe.
Basar al-Asszad 1965. szeptember 11-én született. Francia nyelvű középiskolába járt, a szemészetet Damaszkuszban és Londonban tanulta. Az a hír járta, hogy a hatalomtól, a korrupciótól – amennyire lehet – távol tartja magát. Miután visszatért Szíriába, a hadseregben tank zászlóaljparancsnok lett, később tábornok. 2000-ben apja, Hafez al-Asszad halála után a parlament 40 évről 34-re szállította le az elnök minimális korhatárát, hogy Basart meg lehessen választani. Ő lett a hadsereg parancsnoka, a Baath párt vezetője, akire egy „választáson” 97 százalékos többséggel a nép is szavazott. II. Abdullah jordániai király után Basar lett a második, az arab vezetők új generációjából, aki átvette apjától a hatalmat.
A magas és vékony Basar a kezdetektől fogva reformerként állította be magát. Olyannak, aki a dohos, idősebb garnitúra után friss levegőt, életet visz Szíriába. Valódi reformokkal próbálkozott, szabad sajtót, a politikai foglyok elengedését, nyitást, gazdasági liberalizációt ígért, ez volt a „damaszkuszi tavasz”. De a rendszer, a „régi gárda” és a Baath párt fiatalabb, de keményvonalas vezetői visszafogták. Végül kiengedtek pár száz politikai foglyot (emberjogi szervezetek szerint így is százak maradtak börtönben), rövid ideig engedélyezték az ellenzéki gyűléseket és a műholdas televíziózást, illetve az internetet.
Külső szemlélőnek és Szíriával foglalkozó elemzőknek sem világos a damaszkuszi döntéshozó rendszer, és hogy ebben Basarnak valójában mekkora az ereje. Egyesek szerint nem sikerült olyan új, a személye iránt elkötelezett tanácsadói és vezetői kört kialakítania, amelytől elképzelései megvalósításához megkaphatná a szükséges támogatást. – Diktátor nélküli diktatúra – mondta róla és Szíriáról a Guardian brit lapban egy európai diplomata. – Egyszer azt mondják, diktátor vagyok, máskor azt, hogy nem is én vezetem az országot – szokta lesöpörni Basar a kérdést, hozzátéve, hogy ő csak az alkotmányban rá ruházott hatalommal él.
Mások azt állítják, igenis Basarnál van a kormányrúd, csak fontolva halad, hiszen kívül-belül hatalmas nyomás nehezedik rá. Kívülről az Egyesült Államok, belülről a szunnita Muszlim Testvériség és emigrációban élő szír politikusok, köztük nagybátyja várják bukását. Az Aszad család a síita alavita kisebbséghez tartozik, mely Szíriában a lakosság 13 százalékát teszi ki. Basar uralkodása a tíz százalékot kitevő keresztényeknek is nyugodt időszakot hozott. Az elmúlt napok tüntetései, a fundamentalista szunniták felfegyverzéséről szóló hírek vagy rémhírek nyugtalanságot keltettek ezekben a kisebbségekben. A szunnitákban azonban élénken él Basar apjának emléke, aki kegyetlenül elbánt velük, több ezer halottat hagyva maga mögött. Az alaviták a biztonsági erők vezetőiként, a szunnita üzletemberek pedig a gazdaság élén mára már erős, összefonódó elitet alkotnak, és a hadsereg is az elnök mellett áll, így kétséges, hogy uralmát megrengetik-e a tüntetések.
Basar a Nyugat felé szereti szekuláris, világot látott, nem megvásárolható vezető képét mutatni. A Vogue nemrég dicshimnuszt zengett az elnöki párról egy riportban – az időzítés nem volt túl szerencsés, hiszen épp az arab felkelések hevében jelent meg a magazin, amit rengetegen bíráltak a PR-ízű cikkért. A nyugati sajtó pedig kedveli Basarékat. Hiába helyezte el Szíriát George W. Bush elnök a „gonosz tengelyén”, Basar al-Asszad nem az a szakállas, turbános, őrült tekintetű, veszélyes kinézetű közel-keleti vezető, aki Izrael elpusztításáról papol úton-útfélen. Operába jár, franciául társalog a párizsi vezetőkkel, iPodról hallgat nyugati zenét. És van még egy „előnye”, a felesége. Az elegáns és csinos Aszma al-Asszad Londonban született, szunnita szír családban. Bankárként dolgozott, amikor Basarral megismerkedtek az angol fővárosban. Szemmel láthatóan partneri viszonyban vannak férjével, ami az amerikai sajtó számára egzotikus és váratlan jelenség az Egyesült Államok ellenségeitől.
Basar akkor húzta ki a gyufát az előző amerikai elnöknél, amikor nem támogatta Irak amerikai megszállását. (Apja, Hafez támogatta George W. Bush apját az első öbölháborúban.) A szíriai elnök ugyanakkor jól taktikázik: a Nyugattal szembeni ellenállás otthon és az arab világban is népszerűvé teszi. A síita Iránnal szorosra fűzte a kapcsolatot, bizonyos értelemben az út Teheránban Damaszkuszon keresztül vezethet. Mindeközben pár évvel ezelőtt török közvetítéssel tárgyalások folytak Szíria és Izrael között a békéről, a Golán-fennsík helyzetéről, de aztán a 2008–2009-es gázai háború véget vetett a megegyezési kísérletnek. Basar azonban néha elhinti: ő továbbra is nyitott. Nagy felzúdulást keltett, amikor II. János Pál pápa római temetésén kezet fogott Mose Kacav izraeli elnökkel. – Ő is Isten teremtménye – mondta később az esetről. Ám eközbenDamaszkusz továbbra is aktívan támogatja a libanoni síita Hezbollah szervezetet. S hiába vonult ki a szíriai hadsereg Libanonból a Rafik Hariri volt libanoni kormányfő elleni halálos merénylet után, mára már ismét a Hezbollah és így közvetve Damaszkusz diktál a kicsi arab országban. A Hariri-merénylettel kapcsolatos vádiratot pedig nemrég juttatták el Hágába – ami még okozhat kellemetlen perceket az Asszadrezsim számára. Damaszkusz ad otthont a Hamasz palesztin radikális szervezet politikai vezetőségének is, akikről Basar mint „hívatlan vendégekről” emlékezett meg amerikai törvényhozóknak egy lapinformáció szerint.
A politikai reformok sikertelensége után Basar a gazdaságra kezdett koncentrálni. Ám a privatizáció, a külföldi befektetések Szíriába csalogatása, a tőzsde megnyitása lassú modernizációt ígérnek, amivel elemzők szerint nem biztos, hogy el lehet kerülni a súlyos gazdasági válságot. Ahhoz, hogy felszámolja a korrupciót, saját szövetségeseinek és családtagjainak kéne nekimennie. Ráadásul Szíria állítólag hamarosan olajbehozatalra szorul majd.
Doktor Basar – ahogy a szíriaiak hívják – nem született államférfinak. Sokan nem is hitték, hogy talpon tud maradni. Ám az elmúlt tíz évben megtanulta, hogyan lehet megőrizni a hatalmat ebben a nem túl barátságos szomszédságban. Akár így, akár úgy.
