A művészek einstandot kiáltanak
Egy évvel ezelőtt még a gondosan előkészített alkotóművészeti köztestület engedélyezését várták az új kormánytól a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány (MAK) és a hétezer művészt tömörítő Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE) vezetői. Ettől remélték ugyanis az 1992-ben a közalapítványhoz irányított művészeti vagyon és annak jogosultjai, az egyesületbe átszervezett művészek „egyesítését”. Mindhiába, ebből nem lesz semmi. A vagyon egyes elemeire politikailag jobban pozícionált művészcsoportok tartanak igényt, művészeti köztestületet pedig a jobboldali politikának elkötelezett, Makovecz Imre építész nevével fémjelzett Magyar Művészeti Akadémiából akar alakítani az Orbánkormány.
Emlékeztetőül: az írók, képző-, iparés fotóművészek, zenészek két világháború közötti szervezeteinek tagságából és vagyonából hozták létre az államszocialista korszakban az egységes állami Művészeti Alapot, amely gondoskodott a művészek szakmai, szociális és nyugdíjtámogatásáról. A rendszerváltás után ebből jött létre a MAK és aMAOE. Történetük nem volt konfliktusmentes, vagyonuk is megcsappant, de még mindig számottevő értékek, például alkotóházak, a Képcsarnok vagy a martonvásári Akadémiai Nyomda gazdái. Már nem sokáig. A kormány megszünteti ugyanis a MAK-ot, és ezzel ellehetetleníti a MAOE működését – hangzott el a közalapítvány kuratóriumának szerdai ülésén, amelyen fölolvasták a nemzeti erőforrás tárca helyettes államtitkárának levelét: ez arra kéri a testületet, ne folyósítson több támogatást az egyesületnek. Már nem is nagyon lenne miből, hiszen április végével akarták lenullázni a MAK-ot (ezt most egy hónappal elhalasztották), a közalapítvány állami támogatást csak négy hónapra kap. Az 1992 óta fennálló konstrukció egyébként kafkai: a városligeti volt Palme Házban székelő MAK az államtól kapott pénzből fizette eddig a művésznyugdíjakat, támogatta a MAOE szakmai-érdekvédelmi tevékenységét, és adott helyet az egyesületnek, amely a támogatásból visszautalta a bérleti díjat a MAK-nak. Nyilvánvaló, nem így kellett volna ezt kitalálni annak idején, de legalábbis már rég meg kellett volna változtatni. A szocialista-liberális kormányok azonban addig húzták-vonták az egységes köztestület megalakítását, míg kifutottak az időből. A Fidesz-kabinet gyorsabban cselekszik – a maga értékei mentén.
A kuratóriumi ülésen elhangzott, az alkotóművészeti szervezetek képviselőivel közölték: a művésznyugdíjak fizetését május 1-jétől az állami nyugdíjfolyósító veszi át; a MAK helyébe egy állami nonprofit kft. (esetleg költségvetési intézmény) lép, ám a nagy értékű szigligeti alkotóház az Írószövetséghez kerül, és a Képcsarnokot, valamint az Akadémiai Nyomdát is kiveszik a művészvagyonból, de egyelőre nem tudni, kinek adják oda. (Mellesleg a Képcsarnok legértékesebb pesti üzleteit, a Csók és Madnyánszky Galériát az V. kerületi önkormányzat április elsején „visszavette”.)
„Én úgy látom, itt egyfajta állami elitcsere zajlik, a MAOE-ben tömörült hétezer művészt cserélik le néhány százra” – jegyezte meg Fábri Péter író, az egyik MAK-kurátor, hozzáfűzve: az Írószövetség nem képviseli a magyar írótársadalom egészét, és Szigligetet például nemcsak írók vették igénybe eddig. Bauer István festőművész, a MAOE elnöke újraállamosítást, „einstandot” említ. „Döntő különbség van az alapítótól független alapítványi és egy állami szerv közvetlen politikai irányítása között. Az utóbbi esetben semmiféle korlátja nincs a vagyon szétszedésének, kimazsolázásának, kiárusításának, hiába közölték januárban a tárcánál, hogy az állam a legjobb gazda” – állapítja meg a tisztségviselő, megjegyezve: az általa képviselt művészek nem mondanak le erről a vagyonról.