Színház Tikviczky bácsi kedvére
A sikerről és okairól nem művészszel, hanem marketingessel beszélgettünk. Szerda Zsófia Szegeden végezte az egyetemet, és sok vajdasági kortársával ellentétben egy pillanatig sem gondolt arra, hogy nem tér viszsza Vajdaságba. Szeretett Magyarországon élni, mégis Vajdaságban érzi igazán jól magát.
– Az itteni emberekkel tudok igazán jókat beszélgetni, ők húznak magukkal. A népek keveredése és az, ami történt ebben az országban, biztosan hatással van a gondolkodásunkra –mondja.
A Kosztolányi Dezső Színház alternatív színpadi műhely, nagyon erősen kötődik Urbán András színész, rendező, szerző, 2006 óta a színház igazgatója személyéhez. Az 1970-ben született Urbánt a legrosszabbkor és a legjobbkor érte Jugoszlávia széthullása, a polgárháború: 1990-ben kezdte meg tanulmányait az Újvidéki Művészeti Akadémián, ahol film- és színházrendezést tanult, és közben rendezett is a szabadkai Népszínházban. Aztán öt éve megszakította a tanulmányait, szinte kivonult a világból – a visszavonulás azonban elmélkedés és felkészülés volt egy nagy ívű művészi pálya újrakezdéséhez. 2000-ben megszerezte a diplomáját, újra rendezni kezdett, Szabadkán kívül dolgozott Németországban, Bulgáriában, Törökországban és Japánban. A Thealter Fesztivált is szervező szegedi MASZK egyesület támogatásával működő Urbán András Társulatával is hoz létre előadásokat.
A Kosztolányi Dezső Színház állandó társulat, mindössze öt színésszel. Béres Márta, Erdély Andrea, Mészáros Árpád, Mészáros Gábor és Mikes Imre Elek az állandó játszók – mellettük egy-egy előadásban több új arc is felbukkant az utóbbi időben.
Nem nyomja-e rá túlságosan Urbán személyisége a bélyegét az előadásokra, és nem unalmas-e, hogy mindent ugyanazok a színészek játszanak? – kérdem Szerda Zsófiától. Azt feleli: Urbán András valóban a maga képére formálja azokat az előadásokat, amelyeket ő rendez. Ez elkerülhetetlen, ettől lesznek egyediek a darabjai. De dolgozik a színház vendégrendezőkkel is – olyan alkotókkal, akikkel már több éve fennáll a kapcsolata, így természetesen kialakul egy sajátos látásmód. A jó színészeket pedig nem lehet megunni. Mindkét színésznő gyönyörű, a fiúk is szépek, emellett mindnyájan bármit el tudnak játszani. Náluk is van a közönségnek olyan része, amelyik a színészek miatt jön a színházba. A régi nagy dívák kedvéért is voltak, akik minden előadást megnéztek. A Kosztolányi Dezső Színháznak van egy 92 éves nézője, Tikviczky bácsi, aki mindent megnéz, amit előadnak. Tolnai Ottó azzal ajándékozta meg őt, hogy beleírta a Kisinyovi rózsa című darabjába, amely a színház egyik legkedveltebb produkciója.
Nagyon különböző darabokból áll a repertoár. Az eredeti szövegeket legtöbbször csak nyersanyagnak, kiinduló pontnak használják. A The Beach című darab Albert Camus A közöny című regénye nyomán készült, a Brecht – The Hardcore Machine Brecht Bruckowi elégiái nyomán. A magyar kezdők(nek), avagy magyarski bez muke a rendező, Olivera Gyorgyevics „szerzői projektuma” Maria Iréne Fornés Duna című drámája nyomán. A közeljövő sikere lehet Béres Márta One-girl Show-ja.
Korábban a Népszínház leromló épületében játszottak, néhány éve azonban gyönyörű új épületet kaptak a Fasizmus Áldozatainak terén, Szabadka első filmszínházának, a több mint 100 éves Lifka mozinak az udvarán. Mostanában nincsenek nyomasztó anyagi gondjaik: a város rendszeresen támogatja őket, és pályáznak mindenre, amire csak lehet. Sikerük van nemcsak Szabadkán, hanem Szegeden, Budapesten, Újvidéken és Belgrádban egyaránt. A belgrádi kritikusok rendszeresen látogatják a premierjeiket. Nyelvi nehézség nincs, a szöveget vetített fordításban láthatják a nem magyar ajkúak.
Nemrég meghívták őket Indiába –az utazás fi nanszírozásával volt egy kis gond, de utóbb befolytak az erre elnyert támogatások is. India hatalmas élmény volt: más közeg, más kultúra, bár értő és érdeklődő közönség. Felmerült, hogy jó lenne sokat utazni, Európa-szerte is öregbíteni a színház hírnevét. Az indiai vendégszerepléssel pedig talán megnyílt egy út az Európán kívüli országok felé is, hiszen kuriózumnak számít egy Szerbiában magyar nyelven alkotó alternatív színház. De mindenekelőtt Szerbiában és Magyarország színházi szférájában bővítenék tovább fellépéseik helyszínét.
Az, hogy a Kosztolányi rétegszínház, sőt egész Vajdaságban az egyetlen magyar nyelvű rétegszínház, szelektálja, de nem idegeníti el a közönséget. Olyan emberek járnak az előadásaikra, akik értik és értékelik, ha nem a szokványos módon közelítenek meg dolgokat, ha eredeti a stílus, és nemcsak ülni és bámulni kell, hanem gondolkozni is. Ez nem korfüggő – törzsközönségük életkora a középiskolásoktól a nyugdíjasokig terjed. A darabokban bőven van kapaszkodó. Legalább Kosztolányi Dezső óta hagyománya van annak, hogy a darabokban számos szabadkai vonatkozású történet hangzik el: olyan utalások, amelyeket csak az ismerhet, aki ott él. Politikusok elhíresült mondatai, privatizációs történetfoszlányok, pletykák. A Kosztolányi nem túl direkt módon, de némely előadásában politizáló színház. Szerda Zsófia úgy véli, talán nem is létezik művészet politizálás nélkül, mert a jó művészet egyben értékválasztás, ennek pedig mindenütt lehetnek politikai áthallásai.
