Otthonosan érezheti-e magát a kortárs építészeti gondolat egy ezeréves monostorban? Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát a történelmi források alapján egyértelműen állítja: ahol a bencések szellemükkel egy-egy területet meghódítottak, ott mindig a kortárs gondolkodás szerint és a kortárs építészet eszköztárával építkeztek.

– A kortárs építészet jelenléte Pannonhalmán az életbe és a jövőbe vetett hit tanúságtétele – foglalta össze a főapát, miért is „a kortárs gondolkodás erejében és segítségével” gyarapítják új épületekkel a bencés közösség házait. A folytonosan építkező Pannonhalma valószínűleg éppen e tanúságtétel miatt tudta beilleszteni saját építészeti érték- és formarendjébe az új létesítményeket, legyen szó turistaszállóról, zarándokhelyről, szabadtéri színpadról, pincészetről, biomassza-erőműről, étteremről vagy éppen a látogatók fogadóközpontjáról.

A hét évvel ezelőtt emelt fogadóépület mintája lehet annak, hogy az átgondoltan megtervezett új létesítmény nem hízelgi be magát más korok stílusába, de nem is hivalkodik különállásával: egyenrangú értékpartner. Egyik tervezője, Skardelli György ezt írja róla a Kortárs Építészet Pannonhalmán című, most megnyílt időszakos kiállítás katalógusában: „Egy olyan neutrális épületet szerettünk volna tervezni, amely éppúgy távolságot tart az apátság több száz éves architektúrájától, mint a település mai épületeitől.”

Pazár Béla az alkalomra írt tanulmányában az idő beosztásáról és tagolásáról értekezik a kortárs építészet kapcsán. Eképpen fogalmaz: „SzentMárton hegyén megérint bennünket a megformált idő csendje. Az anyagtól való elrugaszkodás és az anyagba való visszaküldetés összetartozásának ereje. Az anyagtalan zajos ünneplésének és ünnepeltetésének álságos allűrje egészséges módon hiányzik Pannonhalma kortárs épületeiből. Nem egyszerűen korszerűek – kortársak is egyszersmind. Nem a hasonló hajszolják, hanem az azonosat őrzik.” Ezekkel a gondolatokkal harmonizálnak Turányi Gábor építészprofesszor szavai, aki szerint Pannonhalma időből épül fel inkább, mint anyagból.

A kiállítás legérdekesebb, legizgalmasabb része a középkori – a barokk átépítések és Storno Ferenc XIX. századi intenzív restaurációs beavatkozásának nyomát viselő – bazilika belső felújításának terve. Többről is van szó, mint felújításról, sokkal inkább átépítésről. A szerzetesközösség ugyanis azt tapasztalja, hogy az idők során bekövetkezett építészeti változások „spirituális kompromisszumokat” is követelnek tőlük. Nem öncél, s nem is csupán esztétikai igény tehát az eredeti állapot visszaidézése, hanem funkcionális szükséglet.

John Pawson, a vezető építésztervező abból indult ki, hogy mindenekelőtt meg kell őrizni-teremteni a hely szakrális atmoszféráját, alkalmas helyet kell kialakítani a szemlélődés és az imádság számára. A felújítás a templombelső egészét – így az alaprajzot is – érinti a padlóburkolattól a mennyezet felületéig, az orgonán át a világításig. Teljesen kicserélik a bútorokat is. Külön érdekesség, hogy a látványtervben már nem szerepel a Storno-féle szószék, azt kiviszik a bazilikából.

A nagyszabású munkálatok várhatóan rövidesen megkezdődnek, s jövőre már be is fejeződnek. A bazilikafelújítás részleteit is ábrázoló kiállítás november 11-ig tekinthető meg a főapátságban. A kortárs építészetet bemutató tárlatot Várszegi Asztrik főapát Henri Focillon gondolataival ajánlotta a látogatók figyelmébe: „Minden ember elsősorban önmagának és saját nemzedékének kortársa, de kortársa egyszersmind annak a szellemi közösségnek is, amelybe tartozik.”

A nemsokára kezdődő felújítás a templombelső egészét érinti