– Ugyanaz a kulturális modell – erősíti meg Mártonyi Zoltán, az alapítvány létrehozója. Bár a közönség, a terjesztői helyek és a sajtó is jól fogadta a kezdeményezést, az ingyenes folyóirat három szám után megszűnt. Az első szám 2007 júliusában harmincezer példányban, a második 2007 októberében tizenötezer példányban, a harmadik 2008 márciusában – a Nemzeti Kulturális Alap pályáztatási rendszere elleni tiltakozás jegyé ben – egyetlen példányban jelent meg. Ez volt a világ legdrágább lapja, emlékszik vissza némi iróniával Mártonyi a fiaskóra. A szüneteltetés okaként tehát az elmaradt állami finanszírozást jelölték meg, holott az eredeti tervek szerint a többezres példányszámban forgalmazott folyóiratreklámokból tartotta volna fönn magát.

Ám ami nem ment Budapesten, az még működhet New Yorkban, azon belül is Manhattanben. S hogy miért pont ott? Mert mégiscsak az a világ közepe, vágja rá Mártonyi. Júliusban ötvenezer példányban jelenne meg az egyelőre még cím nélküli folyóirat. A nyitott New York-i olvasók könyvesboltokban, múzeumokban, színházakban,könyvtárakbanajándékként kapják majd kézhez, amennyiben valamilyen egyéb kulturális szolgáltatást vagy terméket vásárolnak. Ám mindez nem csupán az irodalomról szólna. Magyarország megtépázott tekintélyét is csak így, az értékek felvonultatásával lehet helyrehozni – vélik a szerkesztők. A lap tehát egyszerre lenne országreklám és névjegykártya.

– Nincs más esélyünk: meg kell mutatnunk magunkat a világnak. Egy igazi, erős kultúra nem lehet provinciális, nem totyoghat a saját határai között – magyarázza Mártonyi. S ha Amerikában is el tudná érni a magyar irodalom azt a népszerűséget és figyelmet, amelyet Németországban, akkor nyugodtan dőlnének hátra. Ám azt ő is elismeri, kockázatos vállalkozás lesz idáig eljutni. A folyóirat egyelőre csak idén jelenne meg, a további számok sorsát a fogadtatás dönti el. És az is, hogy az alapítvány menynyi támogatást tud összegyűjteni Mártonyi milliója mellé. Ő ugyanis ennyivel indította útjára 2009 decemberében aMegint Nobelt. A magazin megjelentetése támogatható adományokkal, szponzori felajánlásokkal és hirdetési megrendelésekkel. Mártonyi úgy véli, alapvető üzleti érdek az ország jó hírébe befektetni. Hogy ne csak negatív híradásokkal szembesüljön az amerikai olvasó, hanem egy kultúra élő jeleivel. Ez pedig visszahat majd a tőzsdére is.

Ami viszont biztató, hogy máris sok kézirat érkezett, sőt volt olyan magyar író, nem is egy, aki már eleve műfordítást küldött. Tehát úgy tűnik, nagy nevekből nem lesz hiány, s az sem mellékes, hogy a Szépírók Társasága is csatlakozott a kezdeményezéshez: körlevélben értesítette tagjait a lehetőségről. A többi már nem a szerzők feladata.