Hamisítani tilos, de látni azért jó
Nálunk a régészeti rekonstrukciót, mint turisztikai látványosságot másképp értelmezik, mint például Ausztriában. Bár a romok kiegészítését tiltó Velencei Charta merev előírásait már itt sem veszik olyan szigorúan, a viszszaépítők itthon (néhány kivételtől eltekintve) még nem merészelnek túllépni azon a szabályon, hogy csak az alkotható újra, ami egyértelműen dokumentálható. Vagyis a rekonstrukció megáll ott, ahol a fantázia kezdődik. Ezért nem lehetnek például a római romterületeinken teljes nagyságban visszaépített „ókori” házaink, templomaink, palotáink. Többnyire csak térdig érő falak. Római kori helyreállításaink a turisztikai igényeket még mindig csak addig szolgálják ki, ameddig azt a tudományosság megengedi. Talán már kicsit többet engedélyeznek az élményszerűségnek, mint néhány évtizede, de olyasféle visszaépítésekről szó sem lehet, mint az ausztriai Carnuntumban vagy a németországi Xantenben.
Gorsiumban uniós támogatással, 775 millió forintból hamarosan turisztikai fejlesztés kezdődik, melynek során az ásatási területen kívül modern látogatóközpont épül, továbbá rekonstrukciószerű védőépületek létesülnek a romterületen néhány maradvány fölött, sőt az egykori városfal egy darabját is visszaidézik közel eredeti magasságában. A II–III. századból való, úgynevezett „freskós ház” fölé, a 70-es években épült üvegfalas védőépítmény helyére új, egy római lakóház alakját és méretét idéző épület kerül fémből és üvegből – mondta lapunknak Nádorfi Gabriella, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum régésze, a gorsiumi projekt vezetője.
A ház kőből való visszaépítéséhez nincs elég ásatási adat, csak olyan anyagból épülhet tehát, melyről egyértelműen látszik, hogy nem korabeli. Így is visszakerülhet azonban „eredeti” helyére, az egyik szobába a ház egyik freskója, amelyet törmelékeiből restauráltak, s eddig másutt volt látható. Szintén üvegből készül védőépület az úgynevezett lakomaterem és annak jó állapotban megmaradt pincéje fölé. A városfal délkeleti sarka viszont majdnem eredeti magasságában, 12 méter magasan épül vissza eredeti helyén, kőből, kívülről teljesen valósághűen, de belsejében vaskerettel. Kilátóként szolgál majd, ha átadják 2012 december elejére.
Szombathelyen nemrég lebontották az 1963-ban, az akkoriban elfogadott Velencei Charta elvei szerint rekonstruált Isis-szentélyt, vagyis Iseumot, mert kételyek merültek fel hitelességével kapcsolatban. Helyébe épp most épül egy új, élményszerűbb és hitelesebb rekonstrukció. Az elbontott építmény, melyet még Hajnóczi Gyula tervezett, egy jelzésszerű, lapos tetős betonépítmény volt, bejáratánál négy oszloppal. Az új, melyet Hajnóczi tanítványa, Mezős Tamás rajzolt meg (miként a gorsiumi épületeket is) hat oszloppal épül, timpanonnal és lapos szögű nyeregtetővel. Illúziókeltőbb, érthetőbb, s mai tudásunk szerint formailag hitelesebb lesz tehát, mint a korábbi.
Óbudán, Aquincumban is lesz hamarosan épített rekonstrukció. Eddig csak virtuálisan elevenítették meg „múltidéző távcsővel”, kronoszkóppal az elképzelt római kori városképet a romterület fölött. Most azonban Rajk László tervei szerint felépítenek egy házat úgy, ahogy az a római korban kinézhetett. Ehhez egy olyan épületet választottak, az úgynevezett „festőházat” (benne valaha festőműhely lehetett), amelynek maradványai a háborúban megsemmisültek, de a részletes dokumentációja megvan, s az alapján a szakemberek számára elképzelhető, hogyan nézhetett ki. Így, hogy az eredeti falakból már semmi sincs meg, nem sértenek műemléki elveket, bátran tehetnek egy kísérletet a tökéletes hasonlóságra törekvő rekonstrukcióra (bár igaz, nem a korabeli falazási technikával). Római kori lakóházat ilyen szándékkal és szemlélettel még nem rekonstruáltak Magyarországon.
Ausztriában viszont annál inkább. A Pozsony és Bécs között fekvő egykori provinciaszékhelyen, Carnuntumban a nyolcvanas évektől kezdve folynak olyan visszaépítések, amelyek minden részletükben igyekeznek viszszaidézni, az eredeti alapfalakra felépíteni a római kori épületeket, mégpedig úgy, ahogy azok valaha kinézhettek. Eddig visszaépült egy Dianatemplom, egy lakóház, egy villa, s épp most készül el egy fürdő. Pedig ott is csak térdig érő falak vannak meg. Egy magyar szakember, Papp János restaurátor, műemlékvédelmi szakmérnök a kezdetektől tanácsadóként vesz részt a munkában.
Mint mondja, az építészeti formákat és arányokat Vitruvius római építész ránk maradt könyvei, iránymutatásai alapján jó eséllyel ki lehet számítani, ha ismerjük az alapfalakat. És ha nyolcvan százalék pontossággal sikerül visszaépíteni azt, ami a római korban ott állhatott, már akkor sokkal többet mondanak ezek az épületek, mintha csak jelzésszerűen lennének megjelenítve valamiféle idegen anyagból. Szerinte ráadásul az eredeti alapfalak is védettebbek, ha épület áll rajtuk, mert ha egy üvegbúra alatt a hőingadozástól előbb-utóbb szétfagynak. A rekonstrukciókon pedig a római életnek tényleg minden részletét be lehet mutatni, a kilincstől a bútorokig, a kanálig és nádazott válaszfalakig. A falfestmények rekonstrukciója az ott előkerült töredékek alapján készül. Ott minden úgy működik, ahogy a római korban, s ez a látogatóknak átélhetőbb, a múzeum fenntartása könnyebb, ugyanakkor a romoknak sem rossz. A tudomány számára úgyis minden dokumentálva van.
Mezős Tamás szkeptikusan viszonyul ehhez a rekonstrukciós szemlélethez. Bár maga is hangoztatja, hogy a Velencei Chartán túl kell lépni, de szerinte rekonstrukciót csak az eredeti ismeretében szabad végezni. Vitruvius sem pótolhatja hiányzó ismereteinket. Például sem a gorsiumi palatium, sem a balácai villa alaprajza nem felel meg a vitruviusi arányoknak, s ettől kezdve nehéz lenne az ő elveit követni a fölmenő falaknál.
