Választhatok pingvinharcost, szájfejű férfit, súlyzózó majmot, tűzhányós koporsót, de még mellbimbós, vadászpuskával rohanó szívet is. Miután regisztráltam a efzambo.visualminds.hu internetcímen, ott egy digitális képkeret alatt filmszalagszerűen futnak ef Zámbó István motívumai, amelyeket a Grey Budapest reklámügynökség munkatársai fotóztak ki a zenész-író-performer-festő életművéből. Mindezt azért, hogy képzőművészethez konyító (és nem konyító, de minimálisan kreatív) internetezőkmárcius 16-tól szabadon garázdálkodhassanak velük. Az ef Zámbó és Te című projekt lényege ugyanis az, hogy a művész jellegzetes szimbólumait felhasználva új műveket hozzanak létre ismeretlen alkotók. És versenyezzenek: egy képbe összesen húsz regisztrált felhasználó emelhet be egy-egy elemet, ott aztán még kedvére tologathatja, nagyíthatja, forgathatja figuráját. Sőt ha elég pimasz hozzá, madarát, virágát, pöttyös labdáját vagy kétfejű bikáját még egy előtte alkotó motívumaira is rápakolhatja.

Az elkészült (vagyis összesen húsz online-festő keze nyomát őrző) képeket kiállítják a Facebook közösségi oldalán, ahol szavazni lehet rájuk. A legmenőbb digitális műtárgyak közül aztán ef Zámbó választ, és jó nagy méretben megfesti azt. A projekt háromdimenziós gyümölcsét később elárverezik, és a bevételből jótékonykodnak. A legtöbb szavazatot kapott netművészek között pedig még százezer forintot is kisorsolnak.

Ha idáig minden világos, akkor jöhet az a kérdés, hogy minek ez az egész. Képzőművész-ambícióit miért más valaki formanyelvén akarná közölni az, akinek mellkasát ilyen fajta ambíciók feszegetik. Ef Zámbónak pedig miért éri meg olyan képet megfesteni, amelyiket saját, jól ismert szimbólumvilágából mozaikoltak?

– A számítógép zseniális, sőt végtelen számú lehetőséget rejt magában, el kell fogadni, hogy ez egy új dimenzió – győzköd ef Zámbó, amikor arról faggatom: ő generációjának informatikagyűlölő, kényszerűségből internetező vagy a világhálótól megmámorosodó rétegébe tartozik-e. – Ott van, mondjuk a zeneszerzés, amely számítógépes programok által mára közkinccsé vált. Bárki komponálhat zenei előképzettség nélkül. – És ez jó? – kérdezem a magyar underground polihisztorának is nevezett művészt. – Jó, mert kreatívvá tesz. És jó az is, hogy egy gombnyomással kékké változtathatjuk a korábban piros képernyőt, ha éppen olyanra akarunk alkotni. Rengeteg dolgot egyszerűbbé és gyorsabbá tesz a számítógép meg az internet. Másrészt nekem régi vágyam, hogy megcsináljak egy szimbólumok variálásán alapuló játékot, amelyben a gyerekek saját környezetüket tudják újraépíteni. Valahogy úgy, ahogy azt Vajda Lajos tette Korniss Dezsővel együtt a harmincas-negyvenes években. Akkoriban a Szentendre körüli régióban gyűjtöttek témákat, és közben megfogalmazták a „konstruktív-szürrealista sematika” elvét. Nekem eddig nem volt időm kidolgozni a saját játékomat. Aztán tavaly nyáron, amikor a VOLT Fesztiválon játszottunk a zenekarommal, az ef Zámbó Happy Dead Banddel, a koncert után beszélgetésbe elegyedtem egy fiatalemberrel, Spielmann Gáborral. Elmeséltem, hogy én mi mindennel foglalkozom még, ő meg elárulta, hogy reklámügynökséget visz. Nekem azonnal megtetszett Spielmann játékötlete, és bár ők lefektettek bizonyos szabályokat, én nem tartom kizártnak, hogy a verseny végén nem egy művet választok a kínálatból, hanem több munkából rakom össze a festményt. Ahogy azt is el tudom képzelni: lesz olyan magyar vagy külföldi jelentkező, aki egy egész online-képet kisajátít majd magának. (Ez a szabályok meg a játékszoftver értelmében egyelőre csak úgy lehetséges, ha az illető húsz különböző névvel regisztrál, hiszen egy felhasználó csak egyetlen elemet illeszthet egy képbe.) Ef Zámbó egyébként azt sem tartja lehetetlennek, hogy a projekt továbbgyűrűzik, és idővel nemcsak egy, hanem egy egész kiállításra való művet mutatnak be a Roham Galériában. – Izgalmas ez a virtuális világ, ebben semmi sem lehetetlen. Nemrég egy barátommal hat különböző festményemből raktunk össze egy képet, aztán kinyomtattuk, és kiállítottam Székesfehérváron. Fura volt másfélszer hétméteresben látni. Mondtam is a haveromnak: nézd, itt egy festményem, ami nincs is!

Összeklikkelt művészet