A múlt század közepét uraló, gentleman gengszterekről szóló alkotásokban – a kort megelőzve – már helyet kapott a szex, a horror és a totális őrület, aminek köszönhetően a svéd filmek még az amerikai piacon is megvetették a lábukat, az európai sikerről nem is beszélve. A hölgy feketében, a Kék lovas és a Sárga autó című filmeket az akkori kritika egyöntetűen mesterműnek kiáltotta ki. Sorban jöttek az izgalmasabbnál izgalmasabb krimik, az Arne Mattsson által rendezett filmek, többek közt a Gyilkos, aki teljesen hétköznapi személy és az Amikor lehull a sötétség – ezek a világ legsikeresebb detektívfilmjeinek sorába léptek.

A forgatókönyvek alapját jobbára a világszerte kedvelt, „házi gyártású” bűnügyi regények szolgáltatják. A svéd krimiírók – főleg Stieg Larsson és Henning Mankell – ma is vezetik a New York-i bestsellerlistákat, így aztán az sem csoda, hogy Camilla Larsson, a Krönika filmkritikusa (leginkább a Millennium filmváltozatára hivatkozva) Svédországot a világ legjobb krimifilmjei szülőhelyének titulálja. Persze, mint ahogy mindenhol, Svédországban is vannak vitriolos tollú ellendrukkerek. Dusty Rogers nem is cifrázza, a svéd krimiket, de főleg a Maj Sjöwall és Per Wahlöö regényfolyama alapján készült Martin Beck-tévéfi lmeket egyszerűen kritikán aluliaknak minősíti. Odáig is elmegy, hogy unalmasnak nevezi őket, leginkább arra hivatkozva, hogy szerinte a rendezők mindig ugyanazon színészeket foglalkoztatják.

– Ez baromság! – válaszolja méltatlankodva lapunk kérdésére a Picasso kalandjaival világhírűvé váló Gösta Ekman, a svéd filmgyártás és színészképzés atyamestere. – Ha csak azt vesszük figyelembe, hogy Martin Beck nyomozót rajtam kívül Keve Hjelm, Walter Matthau, Jan Decleir, Derek Jacobi, Carl-Gustaf Lindstedt és Peter Haber is játszotta, akkor eleve látható, hogy Rogers hülyeségeket ír. A Beck-filmek a legérdekesebb, leg izgalmasabb, de ugyanakkor a legemberibb alkotások. A dialógusok reálisak, ami óriási dolog ebben a műfajban. Beck nyomozó figurája nem idealizált, sőt sokszor maga csupaszítja le szinte végletekig a nyomozószakmát. Akinek azonban a vérgőzös, hazug, idealizált, amerikai ötvenperces sorozatok tetszenek, azoknak nincs mit mondanom – mondja dohogva.

A társadalmi háttér, az egyre növekvő és egyre kegyetlenebb bűnözési hullám pedig még időszerűvé is teszi ezt a műfajt. És ha hozzátesszük, hogy a polgárok ebben az országban nem utálják, hanem kimondottan kedvelik a rendőröket, akkor végképp érthetővé válik a hazai sikerük is.