Az Állatkert felől érkező látogatók hosszú évek óta egy M61-es mozdony orrát látják, néhány méterrel magasabban egy kétfedeles repülőgépet a közlekedési múzeum előtt. A Városliget felé eső részen hatalmas vasszerkezetek állnak a közelmúltból. Odabent motorkerékpárok, biciklik, autók, síndarabok és egy komplett mozdony. Úgy, ahogy tizenöt-húsz éve megszokhattuk. Kötelek, vitrinek, nehogy megérintsük bármit is. „Korábban több tárgyat is kipróbálhattak a látogatók, de mind nehezebben tudtuk pótolni az eltulajdonított csengőket, szegecseket, alkatrészeket. Az eredeti tárgyaink védelme érdekében korlátozni kellett az interaktivitást” –állítja Krámli Mihály, aki viszont olyan múzeumot szeretne, amely a jelenleginél sokkal több látogatót vonz. Panaszra most sincs ok, hiszen dobogósok a hazai bemutatóhelyek rangsorában. A cél azonban az, hogy minél több legyen a viszszatérő látogató, de ők csak akkor térnek be újra, ha valami újat kapnak.

A lehetőségek ugyanakkor korlátozottak. A száztonnás mozdonyt nem tolhatják át hétről hétre a múzeum egyik végéből a másikba, ahogy a többi terjedelmes eszköz sem vándorolhat. Egyik napról a másikra nem lehet átrendezni az épületet. Az első lépés a több mint két évtizede látható anyag megújítása. Krámli Mihály korszerűbb, több interaktív elemmel felszerelt, kevésbé statikus kiállítást szeretne látni, amelyben időről időre cserélődnek a bemutatott tárgyak. Felügyelettel akár ki is lehet majd próbálni a múlt századi bicikliket, motorokat. Az első változás: hamarosan egy megújult honlappal állnak elő, amely jóval több információt tartalmaz az eddiginél. A változás dinamikája a támogatástól függ. A 174 munkatárssal dolgozó – a közlekedési múzeum mellett a komplett, habár kiállítóhely nélkül vegetáló országos műszaki múzeumot és három budapesti, valamint három vidéki bemutatóhelyet is magába foglaló – intézmény idei támogatása 559 millió forint, szemben a tavalyi 549 milliós támogatással. A jóváhagyott támogatás több mint tíz százalékát azonban a kormányzat 250 milliárdos tartalékalapjának létrehozása miatt zárolták.

A múzeumhoz tartozik a Petőfi Csarnok jelentős részét elfoglaló repüléstörténeti kiállítás is. Ez a látványos tárlat azonban kizárólag tavasztól őszig látogatható, a hideg beköszöntével bezárják az épületet – csak a mesében van anynyi pénz, amennyiből az épületben kiépíthető a fűtés. A Petőfi Csarnokra is ráfér egy alapos tatarozás – erről akár már az idei nyáron dönthetnek. Ha elkezdik a felújítást, nehezen megoldható gondot akasztanak a múzeum vezetésére, mert saját épülete nincs a repülőgépek elhelyezésére – márpedig ezek nem maradhatnak fedél nélkül. „Mi egyedül ezt a helyzetet nem tudjuk megoldani” –mondja Krámli Mihály.

A célok között említette, hogy a kollégák több szakmai publikációval jelenjenekmeg, a nívósabb tudományosabbmunka reményei szerint szorosabb együttműködést hoz a felsőoktatási intézményekkel. A győri egyetem korábban működtetett egy tanszéket a múzeumban, papíron ma is létezik, de a gyakorlatban nem. Ugyanilyen fontosnak tartja, hogy érezhetően erősödjön a kollégák erkölcsi és anyagi megbecsülése. Ne csak a látogatók, hanem ők is szeressék ezt az intézményt. Fontosnak tartja, hogy a múzeum műszaki jellege is erősödjön, de ez a jelen körülmények között pusztán álom, hiszen a közlekedési anyag is kinőtte a városligeti épületet. Jól jönne egy új bemutatóhely. Mint ismeretes, ilyet tíz évvel ezelőtt az Óbudai Gázgyárba szánt a kormány, most pedig az ugyancsak évtizedes távlatban tervezett Felvonulás téri múzeumkomplexum került szóba lehetséges helyszínként.

Krámli Mihály