Az ambiciózus címmel bíró regény (egyik) főszereplője az „éles eszű, lojális és diszkrét” Robin, akit voltaképp nevezhetünk „az ezredforduló hősének” is, mint egy piacvezető reklámajándékcég egyik, közelebbről nem körülírt pozícióban lévő alkalmazottját. Azaz Robin is csak egy átlagember – a kor egyébként sem szereti már az „igazi” hősöket –, akit nyugdíjba készülő főnöke különleges feladattal bíz meg: a piaci hanyatlás mibenlétét feltáró európai körútra küldi – a regény fejezetei jórészt a különböző államok fővárosaiban tett látogatások köré szerveződnek.

Ám a naprakész Robin egyes szám első személyben előadott elbeszéléséből a piacelemzés konkrét eredményeiről alig valamit, saját Európa-élményéről jóval többet tudunk meg – persze mit is kezdene az olvasó trendindexekkel, a SWOT-analízisből levont következtetésekkel, profilkezelési javaslatokkal? Másfelől feltehető viszont a kérdés, mit kezdhetünk a mindössze egy-két napig tartó látogatások élményanyagával, amelyek ennek megfelelően leginkább csak afféle távlati képet adnak az adott helyszínről, még a részletesebben leírt beszélgetések vagy városnéző túrák után is. És vannak olyan fővárosok, melyeket valójában nem is látogat meg, csak különböző ürügyekkel nevüket adják egynéhány fejezethez – viszont ezekben rajzolódik ki főnöke, Theo története.

A gyermekként nemzetközi bélyeggyűjtőklubot alapító Theót a háború kitörésekor vilniusi származású családja rejti el egy vízimalomban „valahol Délen”, ahol kortárs társaság híján szótárakat olvas, egy madárkalauzból megtanulja az összes Európában megfigyelhető madár nevét négy élő nyelven és latinul, az összes antik isten görög és római nevét stb.: „A teremtés, a világ Theo számára csupán szótár volt, takarosan megszerkesztett táblázat.” Az őt nagyjából havi rendszerességgel meglátogató gyámjai, apja hajdani barátai pedig az üzleti élet alapismereteivel és haladó trükkjeivel „szórakoztatták” – később mindezek miatt vált több nyelven folyékonyan beszélő, sikeres üzletemberré, a Marchand’s tulajdonos-vezetőjévé.

Robin, miközben Európában utazgat, nemcsak magányosságát mutatja be, melybe ugyan színt visz frissen kialakult szokásával, a szógyűjtéssel (szinte mániásan keresi bizonyos szavak idegen nyelvű alakjait), hanem fokozatosan rádöbben saját ürességére és a történelemmel szemben korábban mutatott közönyére is. Smíg Theo külön kérését teljesítve eredeti nyelven beszerez két holokausztregényt (Budapesten Kertész Sorstalanságát, Rómában Primo Levi Periódusos rendszerét), utazásai végén maga is ezeket olvassa, és szó szerint elmerül Európa utób Története, a Nagy európai regény azonnak megfelelni, mindössze megsejtetni tuddését, átfogó, vagy legalább hozzávetőleges képet adni róla nem. Inkább „kis brüsszeli könyvecske” ez, „fikció, kézre eső formátumban”, mely tényre sajnos a regény maga képtelen reflektálni.