Az első adás alatt akárha a bennünk lakó Besenyő Pista bácsi szólt volna ki, aki elhiszi, hogy a nagy kőolaj-finomítóban a kőolaj összességében finomodik, de ami a végén kijön, az attól még nem lesz finom. (Ezzel szemben a krumpli gyorsan elkészíthető és finom.)

Rossz ütemű kliséparádé az egész. Forgatás egzotikus környezetben (pipa), kacérkodás kigyúrt fiúk és üde lányok előadásában (pipa), mesterségesen kuszálódó érzelmi szálak (pipa), és csak egy viheti el a főnyereményt (pipa): emiatt aztán most, 2011-ben fölösleges volt a karib-szigeteki csúcsszállodába valóságshow-t telepíteni.

S nem csupán azért, mert az amerikai Paradise Hotel-féle formátumokból a nagyobb hazai televíziók már kihozták a maximumot (lásd: Kísértés, RTL Klub), hanem legfőképpen azért, mert az Éden Hotelben az érzete sincs meg annak, hogy bármilyen momentum legalább csírájában életszerű lenne. A forgatókönyv tele van távkapcsolóért, esetenként jégcsákányért kiáltó közhelyszöveggel, miközben a botcsinálta előcelebek – mintegy: kiugrott labdarúgóedző, bróker, sminkes – minden mondatot úgy mondanak el, mintha általános iskolai kisdobosünnepélyek dobogóján állnának.

És akkor még ott van Horváth Éva, akinek a műsorvezető szerepét szánták: bemagolt átkötéseivel, suta mozdulataival úgy fest ő ottan a hotelben, akár egy tanulmányait félbehagyott hosztesz, miután valami fatális véletlen miatt kivezényelték az Erotika-kiállítás Zs pavilonjának harmadik ligás softpornóparádéjára.

„Én azért keresem az Ádám társaságát, mert jól érzem vele magam, mert megtaláltunk egy közös pontot”; „Férfi vagyok, megkívántam: le se tagadhatom”; „Dögös csajnak tartom magam, aki ha igazán akar valamit, azt megszerzi magának” – ilyesféle mondatokat igyekeznek elmondani a szereplők, és még mi bántottuk Nemcsák Károlyt, amikor a Szomszédok végén jól elartikulálta a vonatkozó életigazságot. Pedig ha annak idején Győzike el tudta hitetni a nézővel, hogy a róla elnevezett show spontán sztoriorgia belülről jövő, ebből fakadóan nem túlságosan mély, de legalább emocionális alapú kommunikációval – olykor kétmillióan nézték, tehát el tudta hitetni –, akkor igazán találhattak volna néhány karakteres szereplőt, akinek nem kell külön szólni: te, a mondat végén vidd le a hangsúlyt.

Képi és verbális közhelyek ütik egymást az Éden Hotelben, s már előre tudjuk, hogy Jennifer, a fodrásztanuló lassan megcsalja Ádámot vagy Kristófot (vagy akivel van), s hogy ezen az érintettek szépen elhűháznak/zokognak majd. Lesz szex is – kissé snassz lenne leragadni az első epizódban látott két csaj smacis jeleneténél, ma már ennél több kell –, miként sajnos lesz még hasonló típusú beszélgetés műsorvezető és szereplő között:

– Akkor írd le álmaid férfiját!

– Magas, kidolgozott...

– Amit leírtál karakterre, az nem mind illik Leventére!

– Mert nem minden a test...

Persze, a lélek a fontos meg az otthon rongyosra olvasott Dosztojevszkij.