Az arc is egy táj

2011-03-11 Nol presszó

Vámos Miklós írót arról is faggattuk a NOL-Presszóban, milyen volt a hatvanas években rocksztárnak lenni. Meg arról, mikor kezdődik az élet, és mi a különbség miklósság és tiborság között. Ez látható a videóban. Aki többre kíváncsi, elolvashatja, ami kimaradt a kisfilmből.

Nol-Presszó: Írt álnéven?

Vámos Miklós: Kamaszkoromban sokszor. Azután amikor 1990-ben hazajöttem az Egyesült Államokból a kollégákkal azt éreztük, a kortárs magyar szépirodalom nem jelenik meg többé Magyarországon. Akkor én is körbenéztem, miből lehetne megélni, és írtam – szigorúan angol álnéven – kétfura könyvet: egy ponyvát és egy szoftszex-regényt. Erre kért fel egy könyvkiadó.

Nol-Presszó: Leleplezte magát?

Vámos Miklós: Nem, és most sem tartanám helyesnek.

Nol-Presszó: Sikerkönyv lett?

Vámos Miklós: Elég pénzt lehetett keresni vele, ha ez a siker.

Nol-Presszó: Szégyellte magát?

Vámos Miklós: Bizonyos mértékig, de úgy éreztem, hogy ez játék, kíváncsi voltam, tudok-e ilyet. Megvettem két ilyen műfajú könyvet angolul. Elolvastam, aha, így működik, értem. Felhasználtam hozzá friss amerikai élményemet is. Amikor bevittem a kiadóhoz, a szerkesztő – jó nevű költő, hatalmas ötvenhatos legendával – azt mondta: jó, csak bizonyos szakaszokat részletezz!Mind a ketten értettük, miről beszél. Nem részleteztem, és nem írtam neki többet.

Nol-Presszó: Mi érdekli az asztrológiában?

Vámos Miklós: Aki prózát ír, annak a tipizálás fontos. Nincs nagyobb szegénységi bizonyítvány, mint amikor regényben ugyanúgy beszél két ember. Az asztrológia remek tipizálási módszer. Ha úgy döntök, ez a figura Szűz, már tudom, mit mondhat és mit nem, hogyan viselkedik, milyen a lelki alkata, esetleg a kinézete. Én például Vízöntő-Szűz vagyok. A Vízöntő az, aki elfeledkezik a számlákról, a föld fölött lebeg egy méterrel, hatalmas a szabadságvágya, forradalmár vagy író. A Szűz viszont egy kis könyökvédős bürokrata. A Vízöntő a prózaíró és a Szűz a kiadószervező, a tévés műsorvezető. Ha nem volnék Szűz, szétesne az egyéniségem.

Nol-Presszó: Mit szólna, ha kiderülne, hogy van egy sosem látott ikertestvére?

Vámos Miklós: Nagyon boldoggá tenne. Ikerfiaim vannak – róluk mintáztam A csillagok világa főhőseit –, helyzetük irigylésre méltó. Olyanmély a kapcsolatuk, amilyet én még nem éltem át. Koraszülött voltam, és gyakori összefüggés, hogy a koraszülöttek eleinte ketten vagy többen vannak, de a másik elhal. 1950-ben a vizsgálódás nem lehetett alapos, a szovjet inkubátorról sem mesélnék szívesen. De ha ikertestvérem volna, már biztosan megéreztük volna és öszszetalálkoztunk volna.

Nol-Presszó: Mi a jobb, a rövid vagy a hosszú távúmemóriája?

Vámos Miklós: Nekem mindkét memóriám rossz. Mostanában furcsa tapasztalatom, hogy fontos neveket elfelejtek. A gyakran elfelejtett neveket már felírom. Szerencsére az internet segít. Kicsit úgy vagyok ezzel, mint a Száz év magányban, amikor rejtélyes betegség folytán az egész törzs elfelejti a főneveket, és minden tárgyra ráírják, hogy mi az. Ellenben, ha élményekről, színekről, ízekről, hangulatokról és főleg tájakról van szó, mindenre emlékszem. Az arc is táj.

Nol-Presszó: Melyik szót használja gyakrabban: rögtön vagy lehetetlen?

Vámos Miklós: Egyiket sem, de a lehetetlen kedvesebb a szívemnek. Úgy érzem, az ilyen című tévéműsorom egyedi színt hozott, én is élveztem. Otthon díszhelyen őrzöm a főcímben szerepelt Blondel-keretet: téglaszínű alapon volt olvasható a Lehetetlen.Megjegyzem, a Rögtön is ott lóg, ugyanilyen keretben, királykék alapon. De a Lehetetlen volt az igazán nekem való feladat.

Nol-Presszó: Sok dolgot tart lehetetlennek?

Vámos Miklós: Az egyik vendégem, Gáspár Sándor színész, apja kedves mondását idézte: Nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Én is így tartom. Túlélni a halált, ugye, lehetetlen. Tegyük fel, hogy nem hiszünk Istenben, sem a reinkarnációban, azért könnyű belátni, ha eltemetnek, a sejtjeink belekerülnek a termőföldbe. S ahogy a népköltészet mondja: nő a sírunkon egy szál virág. Abba a virágba valahogy belekerülünk, a génjeink is. Arra száll egy madár, harap belőle, akkor már őbelé is. Anyag és szellem elválasztható. Nagyon hiszek az emberi akaratban is. Azt tapasztalom: amit nagyon akarunk, elérhetjük. Nem sok mindent akartam nagyon. Arra régóta vágytam, hogy külföldön is legyen bizonyos ismertségem. Mostanra megvalósult. Ami még nem, azon lankadatlanul dolgozom.