Kint hagyjuk a télvégi szürkeséget, és belépünk a belvárosi földszintes épületbe, amelynek belsejét a beraktározott leanderek között mindenfelé úszók, és egyéb horgászati kellékek színezik sárgára és kékre. Az első helyiség falait borító, csillogó vizű posztereken és az asztalokon fekvő magyar és külföldi szaklapok címoldalán, mindenütt Cralusso termékek. Ez a tíz éve működő vállalkozás központja. Ide futnak be a megrendelések, a négyfős csapat innen látja el négy kontinens harminchat országának nagykereskedéseit saját fejlesztésű úszóival. A másik két helyiségben csomagolnak, szortíroznak, az ilyen csendesebb hetekben, mint a mostani, feltöltik a raktárkészletet, hogy tavasztól ismét két nap szállítási határidővel vállalhassák a megrendeléseket.

Aki sosem próbálta, valószínűleg nem érti, miért van szükség manapság a horgászáshoz több tucat fajta úszóra, a sporthorgász feltaláló azonban máris sorolja az okokat. – Legyen szó folyóvízi vagy tavi horgászatról, verseny vagy hobbi pecáról, másfajta felszerelésre van szükség a különböző vízmélység, a távolság, a fényviszonyok és a halak miatt. És ehhez jön az egyre divatosabb „mert megérdemlem” életérzés. Sosem tanultam reklámpszichológiát, de amikor meghallottam a tévében ezt a zseniális két szót, rögtön rávetítettem a saját tevékenységemre. Ráébredtem, hogy az emberek szívesen költenek a szabadidő aktív eltöltéséhez nélkülözhetetlen minőségi, de megfizethető hobbitermékekre.

Králik Károly, a garázsból induló sikertörténetét egy Ausztráliából hazalátogató unokatestvérével eltöltött Duna-parti délutánra datálja. A magyarul alig beszélő unokatestvér egy egyszerű játékot mutatott neki. Egy deszkadarabba beleütött egy szöget, madzagot kötött rá, beleengedte a vízbe, és a deszka a folyásiránnyal merőlegesen elkezdett beúszni az árral szemben. – 18 évesek voltunk. Dunai gyerek vagyok, de addig nem láttam még ilyet. Arra is csak később jöttem rá, hogy a papírsárkány hasonló elv alapján emelkedik egyre magasabbra a levegőben.

E felismerés után számos kitérő következett az életében, de horgászás közben mindig eszébe jutott, egyszer megoldja a horgászok örök problémáját, azt hogy úszóik ne sodródjanak ki a partra. – Az iskola után géplakatosként kezdtem az akkor még létező Forte gyárban, a katonaságot követően öt évet taxiztam, majd megházasodtam. Egy ausztráliai út a rokonoknál és az azt követő gyorstalpaló kisvállalkozói tanfolyam után családi vállalkozásban cukrászdát nyitottunk – meséli Králik Károly, akiről ismerősei azt mondják, folyton agyal, bütyköl. Autodidaktaként beletanult a cukrászatba is, bármikor megfőz egy krémet, piskótát süt, ha kell, marcipánrózsát készít, beüzemeli az új kemencét. Amibe belefog, annak minden részletét, műveletét ismerni akarja, és sikerre viszi. Talán emiatt csíphetett el olykor a cukrászda bevételeiből felesége hallgatólagos beleegyezésével a kísérletei finanszírozásához.

– A hozzám hasonlóan megszállott szomszédommal évekig beszélgettünk arról az úszóról, amit sodrással szemben is lehet úsztatni. Az elmélkedés után lábazati szigetelőanyag darabkáit farigcsáltam és csiszolgattam dörzspapírral, januárban csónakból teszteltem őket a Dunán, amíg egy nyáron a zebegényi Duna-parton bedobtam a saját készítésű úszómat, és láss csodát, ugyanúgy, mint annak idején a megreparált deszkadarabot, tetszés szerint vezettem a csalit. A család csak azt látta, hogy ugrálok a parton, aztán a horgász ismerősöknek is feltűnt, hogy nagyon ritkán dobom be a vízbe, mégsem sodródik ki a partra, sőt még halakat is fogok vele – emlékezik, mikor határozta el végérvényesen, hogy belefog az azóta szabadalmaztatott úszók fejlesztésébe. – Rengeteg kísérletezés és próbadarab elkészítése után csináltattam egy célgépet. A megalkotott egyedi formákhoz új technológiát fejlesztettem ki. A szerszámoktól kezdve, mindent nekem kellett kitalálni hozzá. A gép gyártója hárommillió forintot kért, és ötven százalék esélyt adott arra, hogy sikerül, de én bíztam benne, azt mondtam, amit meg lehet csinálni otthoni sufni körülmények között, annak működnie kell nagyban is.

Így is történt. Mire elkészült a gép, a környezetében már sokan érdeklődtek a csodaúszók iránt, és ő nagyon bízott a sikerben. Ezért hallgatott piackutatással foglalkozó ismerősére, aki azt tanácsolta, hogy Králik úszó helyett Cralussónak nevezzék el a nemzetközi piacon még természetesen ismeretlen találmányt. A családban mindenki részt vett az új vállalkozás kiépítésében. A gyes lejártával a tanítónő feleség átvette a cukrászda irányítását, a német–angol szakos sógornő lefordította az internetes oldalukra felkerülő információkat. A grafikusnak az akkor kilencéves kisfiú rajza adta az ötletet a Cralusso logó megtervezéséhez. Az új fejlesztést a Dunán mutatták be a magyarországi nagykereskedőknek, akik mint a sporthorgász feltaláló visszaemlékszik, tátott szájjal figyelték, mit tud az úszó, és rendeltek is belőle szépen.

A szlovákiai Madunicében (Vágmedence) megrendezett 2002-es világbajnokságon már egy új fejlesztésű úszójával versenyzett, és lett csapatban első a magyar férfi horgászválogatott. A magyarok sikerét látva, Allan Scotthorne többszörös világbajnok is felfi gyelt az újfajta úszókra, és kapott is belőle néhány mintát. – Kicsit szégyelltem, hogy alkoholos filccel írtam rá a típusszámokat a Torpedókra, de akkor még azon a szinten voltunk. Két hónap múlva felhívott Ambrus Tibor, a világbajnok magyar csapat tagja, hogy az egyik angol horgász szaklapban Allan Scotthorne –aki egyébként a horgászatban olyan, mint Michael Schumacher az autóversenyzésben – azt írja, ez a legjobb lapos úszó, amit valaha használt. Ma is emlékszem, szombat délelőtt volt, a kisfiammal autóztunk a szőnyegen. Tiszta libabőr lettem, olyan hihetetlen volt az egész. Addig csak Szlovákiában és Németországban volt egy-egy kisebb forgalmazó partnerem, a cikk után azonban mindenhonnan elkezdtek dőlni a megrendelések.

A problémát most már a kapacitás hiánya jelentette. A legnagyobb francia, olasz horgászati nagykereskedők sürgették a szállítást, még abba is belementek, hogy a magyar úszók saját márkanéven kerüljenek a külföldi piacra. – Amikor a Tubertini olasz világcég elküldte első nagy rendelését, sírtam és nevettem egyszerre. Tudtam, hogy szinte képtelenség, mégis mindenáron teljesíteni kell a több tízezres rendelést. Ez kézimunka, igen aprólékos és munkaigényes. Végül a barátok és munkatársak segítségével összeállítottuk a szállítmányt. Eközben nyilvánvalóvá vált, hogy a garázsból nem lehet ellátni Európát. Mivel az úszógyártás sok egyszerű mozdulatból áll, megkerestem a közelben lakó Chikán Csabát, a Mozgáskorlátozottak Pest Megyei Egyesületének elnökét, mivel hallottam, hogy szervezetük nemrég alapított Vácon egy foglalkoztatót csökkent munkaképességű embereknek. Rövid idő alatt kialakítottunk az épületükben egy kisebb üzemet, ahol harminc embernek adunk munkát hat éve.

– A kapcsolatunk baráti. Minden eredményről beszámoltatnak. Elképzelhetetlenül jó érzés egy világversenyen végigmenni a parton, ahol szinte minden versenyző a mi termékünkkel horgászik, és közben tudni, hogy ezeket velük közösen hoztuk létre – mondja Králik Károly, aki állóvízi úszói fejlesztéséért 2006-ban a Magyar Feltalálók Egyesületének szervezésében megrendezett nemzetközi kiállításon Géniusz díjat kapott.

A váci vállalkozás lehetőségeihez mérten részt vesz a horgászsport támogatásában. Így, tavaly már ott volt a lengyelországi Poznanban megrendezett klubcsapat-világbajnokság szponzorai között. Az úszótervező szerint azért is megéri támogatni a horgászsportot, mert a horgászokhoz hasonló jó társaság nincs több a világon. Nincsenek köztük nyelvi nehézségek, politikai torzsalkodás, bárhol a világon megértik egymást.

– A visszajelzések mindenhonnan nagyon pozitívak, és ettől olykor a mennyekben érzem magam. Persze ez nem azt jelenti, hogy semmi problémánk. Az úszógyártóké szűk piac, nagyon oda kell tenni magunkat minőségben, fejlesztésben, és hozni az eredményeket ahhoz, hogy megőrizzük piacvezető helyünket. Az ellenségemnek sem kívánom az érzést, amikor szállítás előtt egy órával azt látom, hogy a gondosan előkészített négyezer darabos szállítmány – valószínűleg anyaghiba miatt – kiszáradt, és rajtunk kívül álló ok miatt ugyan, de egy darab úszót sem tudunk elküldeni a megrendelőnek – mondja, majd hozzáteszi, sosem az irigyekkel törődött, hanem az eredményekre koncentrált. –Ezt láttam az apámtól, aki cipészvállalkozó volt a háború előtt. Aztán a cipészüzemét és üzletét államosították, ez nagy pofon volt az élettől. Alkalmazottként dolgozott tovább az Újpesti Cipőgyárban, ahová a saját gépei is kerültek. Minden ismerőse, barátja jó szándékú, becsületes emberként emlékszik rá. Amilyen neveltetést kaptam a szüleimtől, próbálom továbbadni. A fiam most már rendszeresen elkísér és tolmácsol a szakkiállításokon és a világversenyeken. Büszke vagyok rá, de azért mindig elmondom, még ha unja is, hogy az okosság szorgalom, alázat és kitartás nélkül csak egy adottság marad.