Mint tavaly év végén hírül adtuk, a közigazgatási miniszter által előkészített törvényjavaslat szerint az előző rendszerben megfigyeltek a jövőben minden különösebb erőfeszítés nélkül hozzájuthatnának a róluk készült összes állambiztonsági dokumentum eredeti példányához, sőt az iratokkal szabadon rendelkezhetnének, közzétehetnék, de le is darálhatnák az anyagokat. Az indoklás: biztosítani akarják „az emberek személyi méltósághoz való és információs önrendelkezési jogát.”

Az elképzelés azonnal kiverte a biztosítékot a történész- és levéltárosszakmában, de legalábbis annak egy részében. A Terror Házát igazgató Schmidt Mária szerint az eredeti dokumentumokat kiadni óriási felelőtlenség lenne, így nem ismerhetnénk meg történelmünket, nem fogjuk megérteni, hogy az embereket hogyan és miként kényszerítették együttműködésre. Varga László szakértő, a Fővárosi Levéltár volt főigazgatója a kormányzati elképzelést értelmezhetetlennek nevezte, szerinte köziratot magántulajdonba adni nem lehet. Aki látott már efféle állambiztonsági papírokat, az pontosan tudja, hogy egy ilyen dokumentumon nem egyetlen név szerepel – vagyis akkor ki vigye haza?– vetette fel. Ungváry Krisztián történész, az 56-os Intézet munkatársa – a többiekhez hasonló okokból – mérhetetlenül aggasztónak nevezte a javaslatot, bízik benne, hogy a kormány csak elsiette a tervezet megfogalmazását.

Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium közigazgatásért felelős államtitkára a levéltárosok és történészek reakcióira reflektálva közölte: bőven van idő, hogy a jogszabály minden részletét kidolgozzák, így például megtalálják azt a választ is, hogy a többszereplős iratokat ki és hogyan kaphatja majd meg. Ebbe a részletkidolgozási folyamatba a szakértőket is be kívánják vonni –hangsúlyozta.

Mindeközben a tervezet híre átlépte az országhatárt, sőt egészen az amerikai kontinensig eljutott. Ott sem aratott tetszést az elképzelés, az Amerikai Történész Társulat nemrég tiltakozó nyilatkozatot adott ki, amelyben közli: a tervezet nemcsak a magyar levéltárakkal kapcsolatos hatályos törvényekkel, valamint az EU-s megállapodásokkal ellentétes, hanem precedens nélkül áll a modern levéltárak történetében is. Emlékeztettek: a hatályos törvény engedélyezi a dokumentumokba a betekintést és másolat készítését a megfigyeltek számára. Az Egyesült Államokban, valamint Kanadában eddig több mint négyszáz neves történész és levéltáros írta alá a tervezett jogszabály ellen tiltakozó beadványt, (ugyancsak) Kanadában és Franciaországban pedig önálló honlapokat hoztak létre a szakmai szervezetek, amelyeken nyomon követik a fejleményeket, rögzítik a véleményeket.

Információink szerint a Levéltárak Nemzetközi Tanácsa (ICA) is jelezte az itthoni tagszervezetnek: ugyancsak tiltakozó állásfoglalás kibocsátására készülnek, előtte azonban további tájékoztatásra van szükségük. A Magyar Levéltárosok Egyesületét (MLE) vezető Tyekvicska Árpád tudomásunk szerint válaszában közölte: amíg nem derül ki számukra egyértelműen, hogy mit akar a jogalkotó, illetve, hogy hajlandó-e velünk párbeszédbe bocsátkozni, azt kéri az ICA vezetésétől, várjon a nyilatkozattal, mondván, az a jelenlegi helyzetben csupán a magyar belpolitikai csatározások eszközévé válna, és csak rontana a helyzeten. Úgy tudjuk, Tyekvicska áprilisig kért türelmet a nemzetközi szervezettől, és azt javasolja, hogy az ICA közvetlenül is próbáljon meg tájékozódni Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszternél.

Az MLE elnöke a napokban Rétvárinak is írt egy levelet, amelyben arra kéri az államtitkárt, hogy a jogalkotási folyamatba már most, a társadalmi egyeztetés előtt vonják be az egyesület a képviselőit. Az elnök felhívta az államtitkár figyelmét, hogy a tervezetben foglaltak megütközést váltottak ki szinte az egész levéltárosszakmában és a köziratok kezelésének egy olyan, eddig nem tapasztalt eljárásmódját vetíti előre, amely „felveti a levéltári alapelvek átértékelését, egyes alkotmányos jogok gyakorolhatóságának jövőbeni kétségességét.”

Rétvári lapunk birtokába került minapi válaszlevelében egyetértett azzal, hogy hasznos volna, ha a törvény szövegezésének megkezdése előtt lehetőség lenne egy találkozásra. Ugyanakor tudatta: már korábban megkeresték „a történészszakma egyik elismert vezetőjét”, hogy a szabályozás átalakításával kapcsolatos szakamai javaslataikat április végéig gyűjtsék össze, és mutassák be a minisztérium munkatársainak.

Az egyeztetés április végén folytatódik