Rendhagyónak tekinthető, hogy a sztori három, lakótelepen élő főhőse, a középiskolán éppen túljutott barátok: Szonja, Gergő és Lambert nem mutatja be a korosztályi deviancia stációit. A három főhős nem drogozik, nem tör be és még csak nem is agresszív. Csak él, ahogy tud. Nehezen, frusztráltan és főként érzelmi támasz nélkül. Lambertnek nincsenek szülei, Szonja elvált apjával él, és Gergőnek is felszínes a kapcsolata a szüleivel. Mindhárman bizonytalanok és bátortalanok, Lambert számítógépes harci játékokban próbálja kompenzálni elesettségét, Szonja belehabarodik a nála évtizedekkel idősebb hegedűtanárába, miközben Gergő leghőbb vágya, hogy Szonja szerelmét elnyerje. A 27 éves rendező, aki 2007-ben szerezte diplomáját, nem varrja el a szálakat a film végére. Csupán a gyenge fizikumú Lambert tesz egy lépést: beáll hivatásos katonának, hogy a valóságban is megpróbálja a kommandós létet. Szonja sorsa az abortusz, Gergő pedig elkíséri a lányt az orvoshoz, fölvállalva az „apaságot”.

„Nyitva hagytam a hősök jövőjét, mert ezzel is érzékeltetni akartam azt a kilátástalanságot, amely manapság körülveszi őket” – mondja Szabó Csilla, és hozzáteszi, azért nem ábrázol a filmben különösebb devianciákat, mert átlagos fiatalokat akart bemutatni. Úgy véli, a média sugallatára a közvélemény sokkal rosszabbnak ítéli ezt a korosztályt, mint amilyen a valóságban. A fölmerülő problémák általánosabbak, mélyebbek a devianciáknál. És ezeket a figurákkal együtt, hitelesen jelenítik meg a szereplők, akik pályakezdők, illetve színészi pályára készülők (Goiten Gergely, Móga Piroska, Tóth Lambert). Mellettük kitűnő színészek tűnnek föl mellékszereplőként: Gáspár Tibor leharcolt apaként, Terhes Sándor idősödő macsóként és Polgár Csaba félvilági fotósként. A rendezőn kívül elsőfilmes az operatőr, Domokos Balázs. Szinte minden együtt van egy korosztályi filmhez, amely, mondhatni, virtusból születik.

A rendező korábban (amikor még lehetett volna) nem pályázott állami filmtámogatásra. „Ha netán nyerek, egy bonyolult, elhúzódó adminisztratív folyamat kezdődött volna, amit nem akartam kivárni. Mindenképp filmet akartam csinálni, mert csak így tanul az ember” – mondja. A közreműködők vállalták, hogy gázsi nélkül dolgoznak végig 12 forgatási napot. Szabó Csilla persze tisztában van vele, hogy az ilyesmi kivételes alkalom. Ha majd ismét megindul a hazai filmfinanszírozás és -gyártás, a következő tervével ő is pályázni fog. Igényes közönségfi lmeket akar készíteni, nem fesztiválzsűriknek. Ami pedig első filmjét illeti, szeretné, ha azt köztelevízióban is bemutatnák. De megvárja, míg stabilizálódnak a viszonyok, mert egyelőre ott is minden bizonytalan.

Terhes Sándor és Móga Piroska