Civilek menthetik meg a barcsi múzeumot
Barcson sokakat villámcsapásként ért február közepén a hír: az önkormányzat drasztikusan lecsökkentené a város egyetlen múzeumának anyagi támogatását. A tervek úgy szóltak, felére, 4,5 millió forintra kurtítják a városi fenntartásban lévő intézménynek szánt forrást, és a meglévő öt dolgozó közül hármat elbocsátanak, csak egy restaurátor, valamint egy takarítónő maradhat a harminckét éves intézménynél.
– Mindez azt jelentené, hogy elveszítjük a múzeumi minősítést, és kiállítóhellyé válik az intézmény – mondta Mészáros Ádám, az évente ötezer látogatót fogadó Dráva Múzeum néprajzkutató igazgatója.
A helytörténeti, néprajzi gyűjteménynek otthont adó – az itt élő német, horvát és cigány kisebbségek kultúrájának megőrzéséért is sokat dolgozó – intézmény lefokozása önmagában presztízsveszteség egy városnak, de Mészáros Ádám szerint ennél jóval többet áldoz fel Barcs a tervezett intézkedéssel. Mint mondta, az átminősítés nyomán megszakadna a leletek, műtárgyak gyűjtése, tematikus rendszerezése, feldolgozása, vagyis véget érne Barcson a helytörténeti kutatás. A múzeumigazgató szerint mindez azt jelenti: „A város megfosztja a jövő generációit attól, hogy megismerhessék Barcs évtizedek alatt múlttá váló jelenét.”
Mészáros Ádám a történteket különösen azért fájlalja, mert szerinte nem óriási összeg miatt került veszélybe a múzeum. A tizenkétezres város ugyanis a 2011-re eredetileg szánt 9 milliós támogatást csökkentené a felére, vagyis 4,5 millió forinton múlik az intézmény sorsa.
Bagi Gáborné nyugdíjas pedagógus, Barcs díszpolgára az elsők között tiltakozott, amikor hírét vette a tervezett intézkedésnek. Szerinte az intézmény fenntartását nem szabad pénzkérdéssé leegyszerűsíteni:
– A múzeum, a helytörténeti gyűjtemény az a városnak, ami a családnak a nagyapa. Ismeri a múltunkat, és mesél nekünk róla. Nem tehetjük meg, hogy ráparancsolunk erre a nagyapára, hogy fogja be a száját, mert senki nem kíváncsi a történeteire. Ezt én ellenzem, ezért aláírásgyűjtésbe kezdtem, hogy a testület változtassa meg a szándékát.
Bagi Gáborné kezdeményezésére nem egészen két nap alatt négyszázan írták alá az elvonás és a múzeum leminősítése elleni tiltakozást. Alighanem nagy szerepe volt ennek abban, hogy a testület – látszólag legalábbis – viszszakozott. Az önkormányzat ugyanis sajátos módon adott haladékot a múzeumnak. Határidőt tűzött ki: ha március 10-ig az intézmény vezetője öszsze tudja gyűjteni a hiányzó 4,5 millió forintot, akkor eltekintenek a leépítéstől, lefokozásról. Az intézménynek azonban – s ezzel nyilván a város vezetése is tisztában volt – nem sok esélye volt arra, hogy nem egészen egy hónap alatt összegyűjtsön ennyi pénzt. Ennek ellenére a múzeumigazgató nekilátott a kalapozásnak. Több céget is megkeresett, és akadtak helyiek, akik önként nyúltak a zsebükbe. Persze végül a papírforma érvényesült: a határidő lejárta előtt két nappal csupán 250 ezer forintot sikerült összegyűjteni.
Vagyis úgy tűnt, a múzeum nem kerülheti el a leminősítést. A forráselvonás, a tervezett lefokozás miatt kerestük a város vezetését is, ám Racsek József alpolgármester (Fidesz) meglehetősen szűkszavúan utasította vissza kérdéseinket. A történtek után némiképp meglepő módon – alighanem a jelentős lakossági tiltakozás hatására – mindössze annyit mondott: „Nincs már miről beszélgetni, mert nincs ügy. Múzeum marad a Dráva Múzeum.” Azt azonban, hogy mikor és mekkora összeget biztosítanak az intézménynek, s az meddig maradhat múzeum, nem tudtuk meg, ezekre a kérdéseinkre ugyanis nem kívánt válaszolni az alpolgármester.
Bár a megválaszolatlan kérdések miatt akad még bizonytalanság az ügyben, az alpolgármester kijelentése nyomán a múzeum féltői fellélegezhetnek. Most úgy tűnik, sikeres volt mentőakciójuk, a „Barcs nagypapája” még mesélhet.
A múzeum sorsáról a jövő héten várható végleges döntés.
