Szigorúan számolva 9 százaléknál is nagyobb volt a visszaesés tavaly. Igaz ugyan, hogy a 2009-ben kimutatott hazai könyvforgalomhoz, 64,1 milliárd forinthoz képest a tavalyi 61,57 milliárd négyszázalékos csökkenést jelent, amelyhez hozzá kell számítani a csaknem ötszázalékos inflációt. De a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) a tavalyi hazai könyvforgalomról szóló friss jelentése megjegyzi azt is: ezek az adatok csak részben tartalmazzák a kiadók árengedményeit és a kereskedők kedvezményeit, ezért „a magyarországi könyvvásárlók – becsült adataink szerint – 3,5–4 milliárd forinttal kevesebbet fizethettek a könyvekre nyomott fogyasztói árnál”. Vagyis, jó esetben, csupán 57–58 milliárdot költöttünk könyvekre 2010-ben. A kedvezmény minden bizonnyal több volt, mint korábban. Ezért beszélnek egyre többen a hazai könyvpiacon eluralkodó árháborúról, „diszkontosodásról”.

Ezzel kapcsolatban a jelentést öszszeállító MKKE igazgatója, Zentai Péter László megjegyzi: az adatközlő és a könyvforgalom több mint 91 százalékát adó 181 kiadó közül némelyek az eladott könyvön szereplő fogyasztói árat, míg mások a tényleges bevételt adták meg, ezért a számok, bár a tendenciát jól mutatják, nem egészen pontosak. Például nehezen magyarázható a statisztika egyik meglepetése, a gyerek- és ifjúsági könyvkiadás tavalyi súlyos, 16,6 százalékos visszaesése. Sokaknak ezzel ellentétes a tapasztalatuk ugyanis. Jóllehet, nem jelent meg újabb Harry Potter-könyv, amely lendíteni szokott a hazai könyvkiadás eredményén, a fiataloknak szóló irodalom iránt a boltokban nem látszott lényegesen csökkenni az elmúlt évtizedben látványosan felívelő érdeklődés. A Vince Kiadót vezető Gál Katalin, a könyves egyesülés alelnöke úgy véli, bizonyos divatok kétségkívül leáldozóban vannak, például lanyhulni fog az a kultusz, amely Darren Shan vagy Stephenie Meyer vámpíros történeteit övezi (bár Meyer tavaly még uralta a toplistákat). Ugyanakkor kelendők maradnak a kisebbeknek szólómunkák,mint például Bartos Erika és más hazai szerzők művei. Különösen e korosztályi csoportban alakult ki, hogy a vásárlók (jelesül a szülők) nem egyes műveket, hanem elsősorban brandeket – szerző vagy tematika szerinti sorozatokat – vesznek, ezért az ide illeszkedő újabb kötet sikere mindig előre megjósolható.

Az igazán súlyos vérveszteséget ismét a tudományos és szakkönyvek forgalma szenvedte el – tavaly több mint 15 százalékos volt a visszaesés. Ez különösen a tendencia miatt aggasztó: az ezredforduló óta megfeleződött (!) a közép- és felsőoktatásban és általában az ismeretgyarapításban pótolhatatlan szerepet betöltő kiadványok forgalma. Ez nagyjából egybeesik azzal, ahogy az állam fokozatosan kivonul e könyvtípus kiadásának támogatásából, amely a kilencvenes évek közepe táján, különösen Magyar Bálint minisztersége idején még kiemelten fontosnak számított. Persze, lehet kisebbíteni e veszteség súlyát azzal, ha a világhálós hozzáférés viszonylagos bővülésére hivatkozunk, ám nem feledkezhetünk meg az ide tartozó szellemi műhelyek leépüléséről sem. Az egyik vezető társadalomtudományi kiadó, az Osiris például korábban még 300 könyvet adott ki évente, mostanra a szám lecsökkent tízre, tizenötre. Fenn lehet-e döntő részben piaci alapon tartani egy könyvkiadót?

– tette fel a kérdést nemrég az Origo portálon közölt interjúban Gyurgyák János, az Osiris tulajdonos-vezetője. „Nem hinném, ennek egyszer s mindenkorra vége. Az értékalapú könyvkiadás haldoklik” – adta meg rá a választ a történész-könyves, aki úgy véli, míg az előző években legalább „kijárórendszerben” hozzá lehetett jutni bizonyos támogatásokhoz, a jelenlegi kormánynak e kulturális terület egyáltalán nem fontos.

A szakkönyvkiadás visszaszorulása mellett kedvező jel a szépirodalom és általában a fikciós művek kelendőségének viszonylagos stabilitása (a forgalomcsökkenés itt szerény mértékű), ami európai összehasonlításban is szép eredmény. Gál Katalin azonban hangsúlyozza, a 12,66 milliárdos tavalyi költésnek csak 5–6 százalékát teszi ki a minőségi szépirodalom, a többi lektűr. A közismerten igényes kiadványairól ismert Jelenkor Kiadó például tíz éve még 50 művel jelentkezett évente, tavaly már csak 16-tal, és az idén nem tervez többet kiadni 12-nél. „Legalább nyolc-tíz könyvem megjelentetése állt le, most nem merem kihozni őket. Elérkeztünk a falhoz. Vagy becsukjuk a boltot, vagy megpróbálunk könyvet csinálni azoknak, akiknek még van pénzük erre is” – mondja Csordás Gábor kiadóvezető. És amikor idei könyvheti terveiről kérdezem, Nádas Péter politikai esszékötete és Márton László elbeszéléskönyve mellett Miklya Annának egy prostituálttá váló egyetemista lányról szóló regényét, illetve Andor Mihálynak egy besúgó életét feltáró dokumentumkötetét említi.

A Jelenkor Kiadó vezetője, akárcsak a többi hasonló műhely szakembere türelmetlenül várja a minőségi könyvkiadást támogató Márai-program – az utóbbi években többször ígért, de most is késlekedő – beindítását. Még akkor is, ha időközben, a kormány újabb, kultúrát is sújtó pénzügyi zárlata következtében a program idei kerete is sérült, egymilliárdról 880 millióra zsugorodott. Mert feljavító pénzügyi injekciók nélkül félő, egyre inkább csak a kevésbé költségigényes, gyorsan megtérülő könyvek fogják uralni az olvasnivalók hazai piacát.