Az 1978 óta tartó zavargások során a felbecsülhetetlen értékű gyűjteményt többször ide-oda mozgatták. Magát a múzeumot a katonaság vette birtokba, felső emeletei rakétatámadás áldozatává váltak, a Nurisztánból származó pogány fafaragásokat gondolkodás nélkül tűzifának használtak fel, míg a még megmaradt antik figurális szobrászati emlékeket tálib fundamentalisták pusztították el szisztematikusan 2001-ben. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy bár művészettörténészek attól tartottak, a teljes anyagnak nyoma veszett, 2003-ban, a tálib kormány bukása után kiderült: múzeumi tisztviselők időben elrejtették, amit csak lehetett, és az elnöki palota alatti pincékben, többnyire jelöletlen páncélszekrényekben helyezték a tárgyakat biztonságba. St John Simpson tájékoztatása szerint a következő évben leltárba vették és szükség szerint restaurálták a kollekciót, hogy azután 2006 decemberétől világkörüli úton gyönyörködtethesse az ókori művészet rajongóit. A „turné” állomása volt többek között Párizs, Amszterdam, Washington, New York és Ottawa, Londonba Bonnból érkezett meg a gondosan bedobozolt anyag. A brit fővárosból a kincsek visszatérnek a felújítás alatt álló kabuli Nemzeti Múzeumba, és onnan aligha kölcsönzik ki többet őket.

Földrajzi elhelyezkedése, szárazföldi összeköttetései és történelme folytán olyan régióról beszélünk, mely szoros kapcsolatokat ápolt belső-ázsiai, iráni, indiai és kínai szomszédaival, illetve egészen a Földközitengerig terjedő kultúrákkal. A kiállításhoz a házigazda British Museum is besegített saját gyűjteményének néhány ékességével. Különösen szépek a sokszínű elefántcsont berakások, melyeket eredetileg importált indiai bútorokhoz illesztettek, a zománcozott római kori üveg- és az Egyiptomból származó fényezett kőedények, a finoman kidolgozott, arannyal díszített, a nomád elit által viselt öltözetek. Az egyes tárgyakból, a magyarázatok segítségével világos kép áll öszsze Afganisztán kereskedelmi és kulturális kapcsolatairól és arról, miként profitált az ország abból a szerencsés adottságból, hogy a selyemúton elhelyezkedve az antik világ fontos útkereszteződésének számított.

A kiállítás legnagyobb vonzereje a „világ egyik legszebb és legbecsesebb műtárgyaként” emlegetett tömör arany korona, amelyet Tillya Tepében tártak fel és feltételezhetően egy magas rangú nomád asszonyé volt az i. e. vagy i. sz. I. században. A sajtóbejáráson a kiállítás kurátora többször is visszatért azoknak a múzeumi munkatársaknak a méltatására, akik életük kockáztatásával mentették meg a kollekciót. Természetesen elkerülhetetlen volt az összehasonlítás a kairói Egyiptomi Múzeummal. Ha jó néhány műtárgyat el is loptak onnan az elmúlt hetek tömegtüntetései közepette, és ezeket mindeddig nem sikerült is visszaszerezni, ahhoz képest, hogy a múzeumtól alig egy kőhajításnyira egy teljes forradalom bontakozott ki, szerencsére meglepően csekélynek mondható a veszteség.

Kétezer éves arany korona Tillya Tepéből