Ez a szimbolista poéma az olvasók egyik kedvence az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) Közös költemény című pályázatának honlapján, nekünk pedig a kedvencünk. Címe: Zörög a fogas, szerzője ismeretlen, pontosabban csak a nickjét tudjuk: ropiafoldetnezi. Gratulálunk.

A nemzet könyvtára néhány hete hirdette meg (és a minap zárta le) tenderét, a tavalyról átnyúló Családi olvasás éve című program keretében. Demonstrálandó, hogy az olvasás közösségi élmény is lehet, szavakat kért érdeklődőitől, részint azzal az ígérettel, hogy az így összeálló kontingensből Lackfi János költő – véletlenszerűen válogatva – költeményeket fog írni, részint pedig arra buzdítva a regisztráltakat, hogy maguk is verseljenek, azzal a megkötéssel, hogy minimum tíz beküldött szónak szerepelnie kell a költeményeikben. Az OSZK Lackfi munkáiból és a legjobb civil darabokból kiadványt szerkeszt.

Mint megtudtuk, a pályázat két hete alatt 1167 szót küldtek be a projektum honlapjára. A szavakból 29 vers született; a tapasztalat szerint a szerzők egy része tartotta magát a szabályzathoz, vagyis valóban a beküldött szavak egyvelegéből igyekezett választani, volt azonban egy kis ügyeskedés is. Akadtak, akik biztosra mentek: először szavakat küldtek be, aztán az azok alapján megalkotott verssel jelentkeztek. A legjobb költemények szerzőit március 21-én részesítik elismerésben.

A hivatalos versírásra felkért Lackfi János érdeklődésünkre közölte: már ízlelgeti a nyersanyagot, és nyilván a „leletek” mintázatai szolgálnak majd alapul a végső megoldásokhoz; úgy számol, hogy egy-két héten belül elkészül három változattal. Mindenképpen szeretne egymástól elütő formákat használni, megmutatva, mekkora szabadság adódhat a nyelvi játékosságnak még ennyire szűk kereteken belül is.

Lackfi, amint az köztudott, örömmel játszik mindig, mint kedvencei, a nagy spílerek: Weöres, Kosztolányi Cortázar. Honlapjának Versgyár rovatában a verseket olvasóival közösen írja, ők adják a tématippeket, ő pedig irodalmi szöveggé formázza azokat; a dolog várakozáson felül szuperál – fogalmazott. A költő improvizált már verset sporttémákra a Telesport stúdiójában, írt variációkat múzeumi rendezvényeken, rögtönzött olvasói kénye-kedve szerint egy ültő helyében, és írt tovább „verslavinát” egy női magazin megkeresésére. Ezenkívül minden nyáron ott van a gyerekeknek szóló Szófaragó táborban Kozármislenyben (erről tavaly a Népszabadság is beszámolt), és a Pázmány egyetemen kreatív írást tanít, Vörös Istvánnal.

Jó ötletnek tartja az OSZK kezdeményezését. Honlapján egyszer már megkereste egy magánszorgalomból tetszetős szavakkal „dobálózó” kis közösség, kedvenceikből kellett verset sikeríteni. Ugyanakkor szervezett formában még nem találkozott ilyesmivel idehaza. Franciaországban minden évben rendeznek szóhalmazos versíró versenyt, és mozgósítják az egész országot – reméli, itthon is lesz efféle hagyomány.

A projekt számos érdekes tanulsággal szolgál. Például hogy 2011-ben az édesanya, a barátság, az érzelem, a fény, a lélek és a magyar szót tartja a legszebbnek az internettel szoros barátságot kötött publikum, a legszebb hangzásúnak pedig a meglebben, a csivitel, az elszenderül, a fátyol, a rengeteg és a pallérozatlan kifejezéseket érzi. Az archaikus szavak közül az árvalányhaj, a csámborog, a csappantyú, a kótyomfitty, a leffentyű és a toportyán tarolt a legnagyobbat, még akkor is, ha ezek legtöbbjét a nyelvhelyesség-ellenőrző speciel nem érti, ebből adódóan nem is szereti, az ún. „mai kor szavai” közül pedig a napszemcsi, a fészbuk, a lájkol, a kariaji, a mutter, a lúzer, a késedelmi kamat, a tajkártya és a patikuki – itt viszont már értjük az ellenőrzőt. Van végül egy „extrém szavak” című kategória is, ebben a statisztika szerint a babapopsi, a búvárszivattyú, a fogaskerekű, a frakcióvezető, a porszívócső és a receptor bizonyult a legerősebbnek. A legtöbbször feltöltött két szó a szerelem és a barátság volt.