Pár év, és digitális nemzet leszünk
A magyar kulturális örökség megőrzése – röviden ebben foglalható öszsze a Magyar Nemzeti Digitális Archívum (MaNDA) célja. Kicsit bővebben: összegyűjteni és digitalizálni minden hazai vagy magyar vonatkozású kultúrkincset, a már meglévő, csak eddig zártan vagy „szétszórtan” működő gyűjtemények állományát is, majd ezt a roppant mennyiségű adatot bárki által elérhetővé tenni egy nyilvános, egyszersmind gyermekbarát online felületen. Nem éppen kényelmes, délutáni feladat. De nincs mit tenni, ha egyszer ez is szerepel a kormányzatnak az uniós elnökséghez kapcsolódó tervei között. Szőcs Géza, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának (NEFMI) kultúráért felelős államtitkára január közepén tett nyilatkozata szerint legalábbis kiemelt feladat a MaNDA létrehozása, a hosszú nevű Digitális Megújulás- Magyarország Középtávú IKT Cselekvési Tervben külön pont is rögzíti a kulturális örökség digitális megőrzésével kapcsolatos tennivalókat.
S hogy mik ezek a tennivalók? Az államtitkárság hivatalos válasza szerint az alapokat, vagyis a MaNDA szervezetét és nemzeti kulturális katasztert még uniós elnökségünk alatt, vagyis 2011 első felében létrehoznák. A közgyűjteményi, kulturális digitális adatbázisok meta-adat sztenderdjeinek és rendszereinek egységesítése, szabványosítása év végig valósulna meg. A már meglévő, többmilliós digitális gyűjtemények központi és nyilvános felületről való elérhetővé tételére ugyancsak év végéig adott időt magának a kormányzat. E felülethez egyébként korszerű és intelligens keresőszoftver is társulna. A köz-, egyházi és magángyűjteményekben található kultúrkincsek digitalizálását és az archívumba történő beillesztését 2012 végéig szeretnék tető alá hozni.
Nemcsak a múlt, de a jelen és a jövő kultúrkincseit is integrálná a MaNDA, sőt a nem kifejezetten digitális úton létrejövő alkotások is elérhetők lesznek a majdani weblapon. A nagy közös európai digitális archívumban, az Europeanában is ott lennének ezek a dokumentumok. A portál gyermekbaráttá tételét 2012 végére tervezik, így is segítve a zsengébb korúak digitális írástudásának fejlődését, a magyar kultúrkincsek megismertetését. A folyamat nem állna meg a határoknál: a környező országok magyar vonatkozású digitális gyűjteményeket is beillesztenék a gyűjteménybe, természetesen kétoldalú megállapodások szellemében.
Ha minden jól megy, 2013 végétől tényleg digitális nemzet lesz a magyar: a megjelölt időponttól fogva már „csak” a mindenki által elérhető online felület folyamatos frissítése lesz a feladat.
Megkérdeztük, mibe kerül majd a MaNDA létrehozása? Az államtitkárságon egyelőre csak az idei forrásokról tudtak nyilatkozni, ilyen célra 230 millió forint áll rendelkezésre.
Kíváncsiak voltunk arra is: a tavalyi létrehozott Nemzeti Kulturális Digitális Dokumentációs Klaszter által tömörített nagy nemzeti gyűjteményeken, vagyis a Szépművészeti Múzeumon, a Magyar Nemzeti Múzeumon, a Magyar Nemzeti Galérián, a Petőfi Irodalmi Múzeumon, a Magyar Országos Levéltáron és az Országos Széchényi Könyvtáron kívül újabb intézmények bevonását is tervezi-e a kormányzat a munkába. A független kulturális műhelyeket például, amelyek alkotásaikkal ugyancsak hozzájárulnak nemzeti kultúránkhoz. Be lehet-e kerülni a MaNDA-ba? Az államtitkárság igenlő választ adott: a már hivatkozott tömörülés alapító tagjain, vagyis az említett közgyűjteményeken túl társult belső tagokat, együttműködő tagokat és pártoló partnereket is említ a dokumentum.
Persze, egyelőre név nélkül. A majdani tagoknak is el kell fogadniuk a szervezet küldetését, általános és egyedi célkitűzéseit, és státuszuktól függően tagdíjat is kell fizetniük. Az így befolyó pénz a tagoknak nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatos költségek fedezetéül szolgál majd, és például pályázatfigyelésre vagy a pályázatok elkészítéséhez kapcsolódó módszertani segítségre lehet költeni. Fontos kérdésnek tűnhet az is, hogy lesznek-e átfedések a MaNDA és a Nemzeti Audiovizuális Archívum (NAVA) között, hiszen bár a NAVA afféle digitális köteles példányokat gyűjt a magyar vagy magyar vonatkozás műsorokból, ezek között jócskán akadnak kultúrkincsek is, például színházi közvetítésről, koncertekről, művészekkel készült mélyinterjúkról. Az államtitkárság válaszában az áll: törvény szabályozza, hogy 2011. március 31. után a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) látja el a NAVA kezelésének, fenntartásának és működtetésének feladatát. Az államtitkárság tárgyal az illetékes szervezetekkel a NAVA és a MaNDA együttműködéséről, és persze a Neumann Kht. másik jelentős projektje, a Nemzeti Digitális Adattárnak (NDA) a MaNDA-ba történő integrálásáról is.
A folyóiratokról nincs hír
A kultúráért felelős államtitkár tavaly júniusban egy, az Index.hu munkatársainak adott interjújában elmondta: a kulturális tárca által támogatott intézmények, kiadók, folyóiratok alapvetően annak függvényében és mértékében juthatnának forrásokhoz a jövőben, hogy mennyiben járultak hozzá a digitalizálási programhoz. Szerettük volna megtudni azt is, történtek-e már egyeztetések ebben az ügyben a nevezett csoportokkal. Adott esetben tud-e a kormányzat segíteni abban (eszközökkel, célzott támogatással), hogy a digitalizálásban eddig különböző okok miatt nem különösebben jeleskedő intézmények, kiadók, folyóiratok megkezdhessék ezt a munkát? „Nincs információnk erről” – állt a NEFMI Kultúráért Felelős Államtitkárságának hivatalos válaszában.
Konkrétumok híján egyelőre inkább csak találgathatunk, mi lesz a digitális archívum tartalma. Ha kis szerencsénk van, és kellő számú társult tag csatlakozik, a kiteljesedő MaNDA-ban nemcsak a teljes fellelhető magyar népdalkincs és az összes magyar nyelvű könyv, de a kortárs fiatal képzőművészek, írók munkáinak digitális lenyomatai is megtalálhatók lesznek. A kulturális örökség megőrzésébe, elérhetővé tételébe legalábbis ezek is bele kell hogy tartozzanak. Miként az is, hogy nem kell majd a határon túlra utaznunk, ha az ottani kiadók kis példányszámban megjelent szak- és szépirodalmi kiadványait szeretnénk böngészni. Vagy be szeretnénk pillantani egy székelyföldi templom belsejébe. És offline fonotékákban sem kell napokat töltenünk, ha mondjuk a Várkonyi Zoltán 1969-es vígszínházbéli rendezését, a Solness építőmestert szeretnénk megnézni. Már ha készült korabeli felvétel, ugye. A MaNDA-ba ugyanis nyilván csak a fellelhető kultúrjavak tudnak bekerülni. Remélhetőleg minél többen.
