– Mindig filmrendező szerettem volna lenni, de burzsoá származáson miatt nem vettek fel a híres prágai Film-és Színművészeti Akadémiára, a FAMU-ra, emiatt aztán esélyem sem volt arra, hogy akár csak segédrendező legyek – idézte fel az eltelt évtizedeket. Vallomását azzal folytatta, hogy tulajdonképpen szerencséje van, mert mostanság bárkiből lehet filmrendező, ha a forgatókönyvéhez tud milliókat szerezni. – Nekem negyvennégy millió koronát (hozzávetőleg 500 millió forint – a szerző megj.) sikerült összegereblyéznem – tette hozzá. A pozsonyi Sme napilap hasábjain pedig elmondta, hogy két cseh rendező is felajánlotta neki, vigyék közösen filmvászonra a négy éve bemutatott, Távozás című színművét. – Jaroslav Brabeccel még el sem kezdtük a forgatókönyv megírását, amikor rádöbbentünk, hogy merőben mások az elképzeléseink. Jan Nemeccel is nekiduráltuk magunkat, de aztán kiderült, hogy két kakas már a próbafelvételeken sem fér meg. Ilyen előzmények után vettem a bátorságot a több mint fél évszázada dédelgetett vágyam valóra váltásához – mesélte a volt elnök.

A volt államfő saját darabjából készített filmet

A forgatókönyv alapjául szolgáló groteszk hangvételű színmű fő motívuma – az erkölcs és a politika viszonya – Havel előző könyveiben is felbukkan. A hivatalától – mint nemsokára kiderül, a szolgálati villájától is – búcsúzni kényszerülő és a távozással nehezen megbékélő Rieger kancellár számot vet tetteivel és elveivel, miközben döbbenten tapasztalja, miként fordítanak neki hátat eddigi beosztottjai és hajbókolói, akik már a helyére csörtető eddigi helyettesének, Kleinnek a kegyeit keresik. Mintha a barátnője is megváltozott volna. A Lear király és a Cseresznyéskert motívumait is bevallottan a saját színművébe építő szerző a cseh kritikusok szerint a mű egyik síkjában számot vet illúzióival és a rendszerváltás utáni történésekből fakadó csalódásaival.

A négy évvel ezelőtti prágai, majd pedig a londoni bemutatót az Independent az akkori színházi évad egyik legnagyobb világeseményének kiáltotta ki. Már akkor megindult az össznépi Ki kicsoda? találgatás, főleg a bulvársajtóban, amelyről Havel egyébként a darabjában ugyancsak leszedi a keresztvizet. Sokan a Rieger–Klein-konfliktusban, a Havel–Klaus közti ismert ellentétek és kölcsönös ellenszenv felidézését érzékelik. Hiába hangoztatta többször is a drámaíró, hogy ilyen olcsó megoldásokba nem süllyed, s különben is: művének egy részét még a múlt század nyolcvanas éveiben írta, amikor másként gondolkodóként még csak nem is álmodott arról, hogy államfő lesz.

Ezekben a napokban a cseh és a nemzetközi szakma nagy érdeklődéssel várja, hogy a színház világában otthonosan mozgó szerző miként találja fel magát a képi világban. Az már félsiker, hogy tapasztalt stábot és neves színészeket kért fel. Riegel szerepét az egyik legnépszerűbb cseh színész, Josef Abrhám alakítja, Kleint pedig Jirí Bartoska. A barátnő szerepében pedig a szerző második feleségét, Dagmar Havlovát láthatjuk majd. A debütálásra készülő rendező szerint a társaság sokkal szófogadóbb volt, mint a politikusok, amikor államfőként dolgozott. – Csak akkor borultam ki, ha a színészek nem az eredeti és teljes szöveget mondták, mert ehhez viszont az utolsó betűig ragaszkodtam. Nem engedtem meg, hogy improvizáljanak vagy érthetetlenül hadarják el a szöveget, ami manapság sajnos, gyakori jelenség.

Havel több újságnak arra a kérdésre, vajon milyen lesz a film fogadtatása, csak annyit válaszolt, hogy akik eddig a belső vetítéseken látták, dicsérték, de ők vele szemben elfogultak. – Ezért szinte gyermeki izgalommal várom a közönség véleményét a március végére tervezett bemutatót követően – tette hozzá.