Társadalmi vita a védelemről
Köztük például a faluszövetséget, a budapesti kerületek szövetségét, a megyei jogú városok szövetségét is.
Kétségtelen, hogy a mainál szélesebb konszenzusra van szükség az értékvédelemben, hisz a társadalom széles körét érintő jogszabályról döntenek: arról, hogy mi legyen a társadalom számára védett érték. Ez a miniszteri eljárás logikus magyarázata. Másrészt viszont a műemlékvédelem amúgy sem könnyű dolgát nehezítheti meg ez az intézkedés, hisz így sokkal több szempontból érheti kifogás a tisztán értékközpontú műemléki védést.
Ez a jelenség az örökségvédelem elbizonytalanodására utal. A sok véleményezőtől társadalmi támogatottságot remél a minisztérium: támogatást az egyre inkább támadott értékvédelmi döntések mögé. Az egyeztetés egyébként március 1-jén lezárult, s amenynyiben vitás kérdés nem marad, az új védettségek hatálybalépése egy hónap múlva várható.
Sok mindenből érzékelhető ezen kívül is, hogy az értékvédelemnek mostanában nem áll a zászló. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) operatív regionális irodáit az új megyei kormányhivatalok alá szervezték januártól (az erről beígért sajtótájékoztató váratlanul elmaradt, s mostanáig sem kerített rá sort a KÖH). Az értékvédelem kommunikációs környezete is mintha romlana mostanában. Egyre több olyan írás jelenik meg, amely az örökségvédelemre, mint a fejlődés valamiféle gátjára tekint, s ingatlanfejlesztői szempontból ítéli el például az ideiglenes védelem eszközét. Azt az eszközt, amellyel a KÖH az utolsó pillanatban, bontás, átalakítás előtt egyéves átmeneti védelmet biztosíthat olyan épületek számára, amelyeket meg akar menteni, de eddig valamiért nem vette őket védettségi listára. Ugyanakkor azt is látni, hogy sem a mostani, sem a korábbi kormányzatok nem igyekeztek a műemléki felújítást például adókedvezményekkel ösztönözni, vagyis tompítani az ingatlanfejlesztők és a műemlékvédelem érdekei közti feszültséget. Réthelyi Miklós, a nemzeti erőforrás minisztere ésTamási Judit KÖH-elnök januárban egy sajtótájékoztatón kijelentette ugyan, hogy mielőbb ki kell dolgozni az értékmegőrző szemléletű fejlesztések támogatási mechanizmusát, ám azt is elmondták, hogy jelenleg ez nincs napirenden, valahol a középtávú programban szerepel.
Nemrég laptársunkban Budapest egyik legnagyobb ingatlanfejlesztője azt nyilatkozta, túl sokMagyarországon a műemlék, Franciaországban nincs ennyi. Ez nyilvánvalóan nincs így. Amikor fölteszik azt a kérdést, hogy sok-e a műemlék Magyarországon vagy kevés, akkor a következő számok szoktak elhangozni. Az ország 7,5 milliós épületállományából az értékvédelem szempontjából szóba jöhető épületállomány körülbelül 4 millió, s ebből 12,5 ezer a műemlék jelenleg. Örökségvédelmi szakemberek eltérően nyilatkoznak arról, hogy mennyinek is kellene lennie. De a legvisszafogottabbak is 17-18 ezret mondanak. Mezős Tamás korábbi KÖH-elnök szerint viszont körülbelül 40 ezer volna a reális szám Magyarországon. Egyébként a hozzánk hasonló méretű Ausztriában is kétszer annyi van, mint most nálunk. Angliában a teljes műemlékállomány (annak mindenféle szintjeivel) fél milliós.
Magyarországon utoljára két évvel ezelőtt, 2009-ben nyilvánítottak műemlékké 195 épületet, mintegy kétéves minisztériumi „fektetés”, fontolgatás után. A jelenlegi felterjesztésben 178 épület szerepel, ezek egy része a Hiller-korszakból maradt. Több olyan épület is szerepel a listán, amelynek felterjesztését éveken át tartó szakmai vita előzte meg. Ilyen például a Kelenföldi pályaudvar épülete (amelyet maga a MÁV sem akar megtartani) vagy Budapest első pályaudvara, a Józsefvárosi. Vagy például a budapesti rakpart, amely a világörökség része ugyan, de mint a közelmúltbeli, Margit híd környéki átépítésének kivitelezése jelezte, ez nem elegendő garancia a változatlan fennmaradásához. Régóta napirenden volt már Miskolc belvárosának műemléki jelentőségű területként való védése. És az újpesti Állami Áruház védelme is, amit a kerület korábbi polgármestere ellenzett. Műemlék lehet a székesfehérvári vasúti pályaudvar is, különleges, lábakon álló irányítótornyával vagy a szentendrei HÉV-remíz, amely a korai vasbeton építészet Zielinszky Szilárd tervezte remeke (a margitszigeti víztorony mellett). A Margitsziget történeti kertként szerepel a védési beterjesztésben, hasonlóképp a már védett kaposvári Rómavilla kertje.
Hogy nem ad hoc ajánlásokról van szó, azt jól mutatják a lista összeállításában felfedezhető tendenciák: a történeti kerteken kívül folytatódik a belső-erzsébetvárosi, az Andrássy úti házak védése, a modernista és Bauhausépületek védelem alá vonása (például a Kerepesi úti Tattersall, a Vadász utcai Üvegház vagy a Baba utcai Járitz-villa), a Lechner-, Alpár-,Medgyaszay-féle szecessziós épületek levédése, a népi lakóházak megmentése védelem által (például a Tolna megyei Decs sváb polgárházai szerepelnek most a javaslatban). Kétségtelen, hogy majdnem a lista felét ideiglenes védelem alatt álló épületek alkotják,melyeknekmost végleges védettségét kérik, s ezek között olyanok is, amit a tulajdonos ellenez. Közismert például a Veres Pálné utcai gimnázium egyik épületének esete, amelyet a tulajdonos még nem védettként vásárolt meg, de amikor átalakította volna, ideiglenes védelmet helyeztek rá. De szerepelnek olyan esetek is, mint a Komárom-Esztergom megyei Nagyigmánd népi lakóházainak ügye, amelyeknek átalakítási tilalmát 2006-ban feloldották, s az akkor meglévő közel hetven népi épületből mára egy maradt meg eredeti állapotában: ezt próbálják most műemlékként megmenteni.
