A Nyugati Pályaudvar – Eiffel-csarnoktól a Városligetig terjedő – sínerdejének lefedésével élő kapcsolat teremthető a Belváros és a Városliget között, ráadásul igen jótékony hatással lenne a szlömösödő Terézvárosra. Itt kaphatna helyet a Néprajzi, a TechnikaiMúzeum (az Országos Műszaki Múzeumnak ugyanis mindmáig nincs kiállítóhelye, habár már összevonták a Közlekedési Múzeummal), Ifjúsági Vizuális Centrum, Európa-Ház, illetve később a Nemzeti Galéria is – magyarázta a főváros fejlesztési stratégiáját kidolgozó grémium vezetőjévé felkért építész egy vitaesten. Az üzenet címzettje – alig félreérthetően – Szőcs Géza kulturális államtitkár, aki február közepén mutatta be a kormányzat Felvonulási térre álmodott – és a Szépművészeti földalatti bővítésének lefújásához ürügyül szolgáló – új múzeumi negyedének koncepcióját.

Az első fővárosi reakciók meglehetősen hűvösre sikeredtek: csupán egy lehetséges változatnak minősítették a tervet, amely még nincs abban a fázisban, hogy egyeztetni kellene róla. A kormány elképzelései ugyanis nem vágnak egybe Tarlós István főpolgármester választási programjában megfogalmazott fejlesztési iránnyal, sem Finta Józseféivel, hiszen a programalkotó csapat élére kiválasztott építész köztudottan a Nyugati melletti, korábban kormányzati negyednek kiszemelt helyszínt favorizálja. Igaz, Tarlós István később úgy nyilatkozott, hogy a múzeumi negyed nem is lenne olyan rossz helyen a Dózsa György úton – a terület átadása azonban bizonyosan a BKV megmentését célzó alku része.

Ha a helyszínben nem is, abban Tarlós és Finta egyetért, hogy a fővárosnak a mainál erősebb jogosítványokat kell kapnia, gyorsan „véget kell vetni a kerületek önkényének”, s erre kiváló eszköz lenne az újraalakuló Fővárosi Közmunkák Tanácsa. A jelenlegi széttagolt közigazgatáshoz kapcsolódó hatóságimunka ugyanis jelentősen megnehezíti a beruházások végrehajtását, ráadásul többlet zsarolási potenciált biztosít az értintetteknek. A rendszerhiba különösen felerősödik, ha a projekt a főváros és a kerületek, illetve egy agglomerációs település együttműködését igényelné – érvelnek a főváros által létrehozott munkacsoport tagjai a Holnap Budapestje című programalkotó kötetben. A jelenlegi közigazgatási modell nem alkalmas az uniós források hatékony felhasználására sem. A gyors változtatás tehát elkerülhetetlen. A munkacsoport ennek érdekében még az idén egy fővárosi stratégiai tervező intézet felállítását javasolja, ez az újraélesztett Fővárosi Közmunkák Tanácsának (FKT) háttérintézményeként működne.

A régióba áramló valamennyi kormány- és uniós fejlesztési forrás felett rendelkező tanács tagjainak felét és elnökét a kormány adná, míg a másik felét a fővárosi és/vagy agglomerációs önkormányzatok. Az FKT regionális fejlesztési terve magasabb szintű jogforrás lenne az érintettek szabályozási, rendezési terveinél. A tanács az önkormányzatok felett állna. A terv végrehajtását kissé nehezíti, hogy fél tucat törvényt kell alkotni, illetve felülírni hozzá. A kétharmados parlamenti többség ugyan lehetőséget adna erre, ám az érintett önkormányzatok erős ellenérdekeltsége kétségessé teszi a megvalósítást.

Az angol mintára 1870-ben megalakított Fővárosi Közmunkák Tanácsa (FKT) lényegében minden városrendezési kérdésben döntő szóval bírt az egyesített fővárosban, és az általuk létrehozott sugaras-gyűrűs úthálózat napjainkig meghatározza a város közlekedési rendszerét. A tanács újralakítása 2004-ben már szerepelt az építési törvény jóváhagyandó paragrafusai között, ám az utolsó percben kivették onnan. Egy évvel később ismét bekerült a nagypolitika látóterébe, ekkor nem csupán terveket alkotott volna, hanem saját beruházásokkal terelte volna a kívánt irányba a befektetőket, sőt létrehoztak volna egy járulékokkal feltöltött építési alapot is. 2007-ben civil szervezetek szövetkeztek Podmaniczky Páholy néven a tanács feltámasztása érdekében, de ez sem járt eredménnyel.