A zenekar vezetőjét, Porteleki Lászlót a többség a Muzsikás együttesből ismerheti, tizenhárom éve tagja Magyarország talán legnépszerűbb, a nagyvilágban legkeresettebb formációjának. Szerény, halk szavú muzsikus, de ahogy húzza a vonót és ahogy formálja a szavakat, azt tanítani lehetne. Talán azért is, mert a városi gyökerű táncházmozgalom derékhadával ellentétben ő valóban faluról érkezett.

A Poros egyszerre fiatalos és bölcs

–Mikor középiskolásként felkerültem Budapestre, jókat mosolyogtam a vidéki létre vágyó pesti srácokon – idézi fel. – Nekem a kétsoros kabát, a kucsma, a kisbakancs, a nagymama által kötött ruhák természetesek voltak, ahogy a falusi bálok, lakodalmak is. Ozorán, ahol felnőttem, a hatvanas-hetvenes években sváb rezesbanda és magyar zenekar is működött. Dédnagyapám négyéves koromban készített nekem citerát, azon kellett kísérnem őt tollfosztó bálokon meg kukoricatöréseken. Amikor aztán kamaszként felkerültem a fővárosba, csak úgy faltam a pesti létet. Hisz mint minden vidéki srác, erre vágytam gyerekkorom óta. Hamar rá kellett jönnöm, hogy ha sikerül megállni a helyem a világban, azt épp ennek az Ozorán megélt népi hagyománynak köszönhetem. Ezt szeretnénk Porossal a Fonóban újraéleszteni.

A zenekar létrejöttét amúgy Porteleki László barátja, Fodor Tamás inspirálta, aki a budatétényi Vojnovics-Huszár Villában szervez programokat, s aki 2009 áprilisában azzal hívta fel őt, hogy a következő hónapban zenéljen ott a családjával. A meghitt hangulatú esten László nemcsak öccsével, Zoltánnal és nagyobbik fiával, Áronnal muzsikált, hanem felesége és hétéves lánya is fellépett. Az eseménynek híre ment, meghívták őket az őszi Hangfoglalásra, annak sikere kapcsán a Budapest Jazz Clubba, az A38 Hajóra, majd a Budapest Folkfesztiválra. Január közepe óta pedig csütörtök esténként saját klubjuk van a Fonóban.

A Poros célja – miként Porteleki fogalmazta –, hogy „a mára eléggé eloperettesedett, elvilágzenésedett népzenében visszahozzák az ősi megszólalást”. Javarészt a korai Muzsikás, Sebő és Téka repertoárjából merítettek, azokat átfésülték, megerősítették a maguk tapasztalatával, zenei hátterével. Közben a hangsúlyt a dinamikára és a táncosabb jellegre helyezték. Hogy ez az ősi kultúra tényleg úgy szólaljon meg 2011-ben, mintha rock and rollt hallgatnánk.

Kezdjük újra – lehetne mottója a fonós klubnak, mellyel Porteleki Lászlóék elsősorban a mai harmincasokat-negyveneseket igyekeznek megcélozni. Azokat, akik korábban jártak táncházba, de a rohanó életmód nem tette lehetővé számukra a mélyebbre merülést. Most azonban itt egy hely, ahová akár családostul lejöhetnek, ahol a zenén túl mindenféle információt kaphatnak arról, hogy például a székiek miért táncoltak rendre, milyen tánctípusaik, milyen énekeik vannak. Filmeket, néprajzi gyűjtéseket nézhetnek, aztán, ha akarnak, dalokat tanulhatnak, hozzá egyszerűbb tánclépéseket.

– E zenének nagyon erős a közösségformáló ereje. Főleg ha ilyen közvetlenül szól és nem a színpadról – így Porteleki. – Merőben más eljátszani egy keservest, valakinek, valamiért, szemtől szembe. A mai megzavarodott világban erre mindenkinek szüksége van. Hisz mindenkinek megvan a maga nótája, népi dallama. Még akkor is, ha sokszor nincsen tudatában.