Különös ünnepet szervez az 1911-ben épült, tehát éppen százéves, Arany János utcai Goldberger-házban székelő OSA Archivum a KÉK – Kortárs Építészeti Központtal karöltve április 9-re és 10-re, azaz az év századik (és kilencvenkilencedik) napjára: arra buzdítja a százéves budapesti házak lakóit, hogy a jeles hétvégén nyissák meg és mutassák meg a székesfővárosi érdeklődőknek a helyet, ahol élnek. A projektum – még készülő, bővülő, frissülő – honlapján és a postaládákba bedobott felhívásban azt kérik a centenáriumukat megért épületek lakóitól, hogy a tavaszi hétvégére, amennyire erejükből, idejükből, pénzükből futja, csinosítsák ki házukat – mondjuk fessék újra a korlátokat, a kaput, rakják rendbe a postaládákat, vagy egyszerűen csak takarítsák ki a lépcsőházat. Ha pedig még ezenfelül is marad energiájuk, tegyenek egy kísérletet arra, hogy a születésnapos terekben történjen valami, ami nem történik meg minden nap, sőt amúgy talán soha. Az opciók: szóljon a zene, az arra fogékonyak álljanak össze kórussá, vetítsenek filmeket, rendezzenek padlás- és pincetúrákat, vagy főzzenek valami jót az udvaron.

Az OSA és a KÉK azt szeretné, ha a közönség megismerhetné a százéves házak rejtett, ismeretlen építészeti, művészeti vagy várostörténeti értékeit is, még akkor is, ha látszólag, ahogy mondani szokták, érdektelennek tűnik az épület. Hisznek, sőt bíznak benne, hogy minden háznak megvannak a maga történetei, és talán minden háznak akad krónikása is. A Budapest 100 című program arra is lehetőséget szeretne adni, hogy az érdeklődők ezekből a sztorikból megismerjenek néhányat (keresik tehát a krónikásokat). Az ötletgazdák tervei között a városrészek és házak közti szervezett séták is szerepelnek, ezekhez is szívesen veszik a lokálpatrióta hajlamú lakók támogatását. A program iránt érdeklődők jelentkezését a budapest.szaz@gmail.com emailcímen vagy a (06-70) 641-5189-es telefonszámon várják.

Az OSA a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye, az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény és Budapest Főváros Levéltára, valamint több városbarát civil szervezet közreműködésével eddig 140 százéves házat gyűjtött össze a honlapon, több-kevesebb adattal. A még korántsem kész térkép és lista tanúsága szerint ilyen korú, azaz többnyire szecessziós, premodern vagy eklektikus épületből a Belvárosban, Erzsébetvárosban és Józsefvárosban látni a legtöbbet, Budán alig-alig. A XV. és az ennél nagyobb számozású kerületekből nem gyűjtöttek házakat, tekintve, hogy a jelzett városrészek 1911-ben még nem tartoztak a fővároshoz.

A projekt egyik fő szervezője, az 1956-os Intézet munkatársa, Lénárt András lapunknak elmondta: a honlap egy hónappal ezelőtti startja óta nagyjából negyven civil segített az épületlista bővítésében. Nem tudni, végül mekkora lesz a lajstrom, de nem törekszenek teljességre, ugyanis nem építészettörténeti kutatást végeznek, hanem közösségi eseményt terveznek. Eddig tizenöt épület részvételére számíthatnak majdnem biztosan, a remények szerint ez a szám a következő szűk két hónapban akár ötvenig is felmehet, de ha csak egy tucatnyit sikerül beszervezni, már azzal is elégedettek lesznek. Úgy kalkulálnak, hogy száz házlátogatóval már színes és érdekes lehet a program, amelyről a http://budapest100. hu című honlapon lehet részletesebben tájékozódni.

A százéves házak tervezői között a legnagyobb nevek is felbukkannak: Alpár Ignácé, aki egyebek mellett a Károly körúti Anker-házat és a Magyar Nemzeti Bank épületét jegyzi, a Corvin mozit és tömbjét megrajzoló Bauer Emilé, a Markó utcai igazságügyi palotára megbízást kapott Fellner Sándoré, Hajós Alfrédé, akinek (ugyancsak többek között) a Nemzeti Sportuszodát köszönhetjük, a Szent István és a Szent János kórházat tervező Hőnigh Dezsőé és végül, de nem utolsósorban az Állatkert pavilonjait és a Wekerle-telep központját megálmodó Kós Károlyé.

1911 nem csak építészeti szempontból volt jelentős év. Ekkor alakítják meg A MIÉNK képzőművész társaságból kiváló festők a Nyolcak csoportját, Kernstok Károly vezetésével és nem sokkal ezután jelenik meg a Múlt és Jövő című zsidó művészeti és kulturális folyóirat első száma. Májusban a törvényhatósági bizottság határozatot hoz a fővárosi tanítóképző intézet felállításáról, júniusban megalakul a Hunnia Filmgyár, az első hazai filmstúdió az Újlipótvárosban, a Lipót körúti Vígszínház mellett épülő műteremmel, majd egy éven belül csődbe megy. Júliusban a Fővárosi Könyvtárat nyilvános közművelődési „községi könyvtárrá” szervezik át, szeptemberben a Fővárosi Nagycirkuszban, (akkori nevén Beketow cirkuszban) bemutatják Max Reinhardt rendezésében Szophoklész Oedipus királyát a Magyar Színház együttesével. Novemberben elkészül a Százados úti Művésztelep, a Királyi Színházban bemutatják Jacobi Viktor Leányvásár című operettjét, decemberben pedig megnyílik a főváros legnagyobb színháza, a Népopera, a későbbi Városi, a mai Erkel Színház. 1911-ben jelent meg a Révai Nagy Lexikona első kötete, Móricz Zsigmond első jelentős regénye, a Sárarany, Krúdy Gyula Szindbád ifjúsága című műve és Bartók Béla is ebben az évben komponálta meg két nagy opusát, A kékszakállú herceg várát és az Allegro barbarót.

A Dózsa György úti egykori Népszálló is a százévesek közé sorolja magát