A december végi kormányhatározat a nemzeti erőforrás miniszter feladatává tette, hogy április 30-ig szüntesse meg – egyebek között – a Magyar Könyv Alapítványt (MKA), és „másutt gondoskodjon feladatának ellátásáról”. Ezzel lezárult a magyar könyvkiadást, a hazai szerzőket szolgáló, habár szerény összegű, mégis fontos finanszírozás csaknem két évtizede. Hogy mi kezdődik és hol, egyelőre nyitott kérdés. Károlyi Dóra, az MKA igazgatója érdeklődésünkre csupán annyit tud mondani: fölmerült, hogy a közigazgatási tárca felügyelete alá került Balassi Intézet legyen a befogadó intézmény, bár jobbnak tűnik a Petőfi Irodalmi Múzeum, ahová természetesen illeszkedne a téma, és amelynek vezetője ezt szívesen is venné.

Azt is hallani, az MKA belföldre irányuló munkáját, a szépirodalmi és tudományos művek hazai megjelenésének kiadói támogatását a kormányzat immár fölösleges megkettőzésnek tartja, és megszüntetné. Hiszen – úgymond – hasonló, ha nem is egészen azonos feladatot lát el a Nemzeti Kulturális Alap, illetve az égisze alatt beinduló Márai-könyvprogram is. A jövőben tehát csak a magyar művek külföldi fordításának támogatását és marketingjét kellene külön szervezetben segíteni – ami 1997 óta része az MKA működésének. De ez az elképzelés is rejt ellentmondást: a Fideszkormány által módosított Márai-programba bevették a fordítástámogatást és ösztöndíjat is Publishing Hungary néven. Ám egyelőre senki sem tudja, hogyan fog megvalósulni, maga a kulturális alap sem.

Károlyi Dóra úgy véli, hasznosabb két kuratóriumnál pályázati lehetőséget hagyni könyvkiadásra, mint egynél, mert a központosítással valószínűleg a tudományos és szakkönyveket kiadók járhatnak rosszul. „Célszerű lenne legalább átmenetileg megtartani az MKA könyvtámogatási gyakorlatát is, amíg beindul a Máraiprogram, és látjuk eredményeit” – érvel az igazgató. Ami pedig a fordítástámogatást illeti, az igen szerteágazó, sajátos ismereteket igénylő szakmunka – vonjuk le a következtetést mindabból, amit az MKA e téren végez. Évente legalább 10 magyar könyv jelenik meg csak a német nyelvterületen. Egyébként 45 nyelven adtak ki eddig hazai műveket az alapítvány támogatásával a Távol-Kelettől Északés Dél-Amerikáig, az utóbbi másfél évtizedben mintegy 800 alkalommal, 240 magyar szerzőtől. Ehhez járul 58 antológia megjelenése is. Az alapítvány nagyjából 500 külföldi kiadóval működik együtt, és munkakapcsolatba került több mint 300 fordítóval, főként külföldön élőkkel – ezt a szívósan felhalmozott kapcsolati tőkét kár lenne elvesztegetni.

A külföldi érdeklődésnek vannak persze érdekes vonásai. Néhány éve például két német fordítás is készült Kosztolányi Dezső Pacsirta című regényéről, nem is akármilyen kiadók – a Suhrkamp és a Manesse – égisze alatt. A kintiek egymástól függetlenül pályáztak az MKA fordítói támogatására – és mindkettő kapott is. „Egyforma összeggel, 350-350 ezer forinttal támogatta a kuratórium e fordításokat, amelyek meg is jelentek, és úgy tudom, a kötetek el is fogytak” – számol be Károlyi Dóra. Hozzátéve, Kosztolányi egyike a „fölkapott” huszadik századi magyar szerzőknek külföldön, persze nem egyedül. De egyre több hazai kortársíró, az utóbbi időben például Grecsó Krisztián, Tóth Krisztina, Kiss Ottó, Kemény István, Vörös István is jelentkezik idegen nyelven. Az MKA átlagosan 400 ezer forinttal tud hozzájárulni a fordításokhoz, ritkán előfordul akár egymilliós dotáció is.

Az MKA a tavalyi, 20 milliós hazai könyvtámogatás mellett 25 milliót költhetett fordítástámogatásra. Ezen kívül a Magyar Szerzők Reprográfiai Egyesületétől elnyert 15 millióból adnak további fordítói ösztöndíjakat. Ez utóbbi azért is jól jött, mert 81 milliót kaptak (volna) a kulturális ügyekért felelős tárcától 2010-ben, ám abból 30 milliót zároltak. Néhány európai országgal összehasonlítva szerénynek mondható a magyar művek külföldi megjelenésére fordított összeg, nem beszélve arról, hogy a külföldi könyvbemutatókra meghívott írók útjait sem tudják támogatni.