Januárban zsúfolt házzal kezdett az Írómozi a Magyar Kultúra Napján, műsorára tűzve Bódy Gábor 1980–81-ben készültWeöres Sándor-adaptációját, a Psychét. Méghozzá annak legteljesebb, felújított, mintegy négyórás változatát. Éjjel kettőig tartott róla a beszélgetés, volt is miről szót váltani. Hiszen a Psyché a rendszerváltás előtti magyar filmgyártás egyik grandiózus alkotása, filmnyelvi kuriózum. A XVIII. század végére, a XIX. század elejére álmodott cigány grófnő, Lónyay Erzsébet és a valóban élt, de korán elhalt költő-drámaíró, Ungvárnémeti Tóth László alakját kapcsolja össze egy különös szerelmi vízióban.

Bódy filmjének sorsa nem kevésbé érdekes, mint a Weöres-műből származó szüzsé vagy a képi megformálás. Ezt a Filmarchívum szakembere, Fazekas Eszter és a filmtörténész Varga Balázs mellett Csaplár Vilmos író, a film forgatókönyvírója elevenítette fel. A forgatás után elkészült műről egy zártkörű vetítés után Aczél György, a kor legfőbb kultúrpolitikusa megjegyezte: „Nem kell nekünk ez a véres méhlepény” (a filmen Lónyayt méhdaganattal operálják). A film ezután nem kapott forgalmazási támogatást, ennek ellenére mintegy 600 ezren (!) látták a mozikban. Televíziós változata kiegészült egy középső résszel, amely a reformkori pozsonyi országgyűlés szimpátiáját mutatja be a lengyel felkelés iránt. Ezt a részt azonban – a vélelmezett politikai párhuzam, a rendkívüli állapot Jaruzelski általi bevezetése miatt –nem sugározták 1990-ig, mert, úgymond, elveszett. Aztán hirtelen, egy óra alatt ráleltek a tévéarchívumban. Bódy viszont úgy halt meg 1985-ben, hogy azt hitte, munkáját megsemmisítették.

Csaplár Vilmos később viszszatér az Írómoziba, amikor már nem saját munkáját mutatja be (a Psychét kivételesen a szervezők választották). Még nem döntött, de elképzelhető, hogy Pálfi György Hukkle című filmjét ajánlja – elvégre a tavalyi Aegon Művészeti Díj kitüntetettjeként nem véletlenül ítélte oda a társdíjat a fi atal rendezőnek. A filmklub programjában szerepel majd a jelenleg Berlinben időző Esterházy Péter, Spiró György, Takács Zsuzsa is. Érdeklődésünkre Spiró elmondta, kevés kedvenc rendezője van – Fellini, Wajda és Mihalkov tartozik közéjük –, filmjeikből választ majd egyet. Annál is inkább, mert a mai nézők többsége már nem ismeri munkáikat. A moziba egyébként ritkán járó, filmeket otthon is alig néző író filmszakra jelentkezőket vizsgáztatott évekkel ezelőtt, és eléggé markáns képet alkothatott a mai filmízlésről, -ismeretről. „Kevés film marad életben, különösen a komolyabbak közül – véli –, a vígjátékok inkább, és ez a hazai alkotásokra is igaz.” Majd azt a paradox helyzetet említi, hogy miközben a kamera ma már „töltőtollként” használható – Godard megfogalmazása szerint –, de nehézkes az így létrejövő civil mozgóképek elérése. Hiába kínál fórumot a világháló, sokan nem tudnak egy adott mű létéről. „A filmterjesztést változatlanul politikai és üzleti szempontok uralják, és ez baj” – állapítja meg.

A költő Takács Zsuzsa nagy valószínűséggel a kubai Tomás Gutiérrez Alea és Juan Carlos Tabío 1993-ban készült, a berlini filmfesztiválon az Ezüst Medve mellett a zsűri különdíját is elnyert Eper és csokoládé című filmjét fogja bemutatni az Írómoziban, májusban. Azért is esett erre a választása, mert a fi lm a másságot állítja középpontba, két eltérő szexuális vonzódású fiatalember intoleranciát legyőző barátságát. „Ebben a Havannában játszódó műben nem a couleur locale a fontos, hanem a diktatúra és a másság viszonya” – jegyzi meg. Hozzáteszi, ha mégsem ezt a fi lmet választaná, talán Bergman, Fellini vagy Antonioni valamelyik alkotásán gondolkodna, esetleg egy Coppola-filmen. De feltétlenül olyanon, amelyben helye van a boldogságnak is. A költő tanult a Színház- és Filmművészeti Főiskolán is, és 1973-ban párbeszédíróként közreműködött Szabó István Tűzoltó utca 25. című filmjében. A párbeszéd iránti vonzódását költészete is tükrözi – az Írómoziban bizonyára erről is szó lesz majd.

Legközelebb, február 23-án este hétkor Esterházy Péter kedvenc filmjét vetítik a Nyitott Műhelyben. Színre kerül Gothár Péter Ajándék ez a nap című műve.