A Kolibri Színház rezignált Klamm tanár ura. A Krétakör Színház rendhagyó hamlet.ws előadása, amelyben Nádasdy Ádám Shakespeare-fordítása mellett William Blake, Allen Ginsberg, Eminem és a Biblia szövegrészleteit is felhasználták. Vagy a KoMa Társulat Plazmája a „hétköznapokba benyomuló médiaszemétről”. Klasszikusoknak nevezi ezeket a produkciókat a Krétakör korábbi ügyvezetője, Gáspár Máté – legalábbis a tantermi színház fiatal műfaján belül. Évek óta viszik már őket iskoláról-iskolára Budapesten és vidéken. Közös jellemzőjük, hogy nincs nagy műszaki igényük (díszlet, világítás), témáik szerint is jó eséllyel különböznek a kamaszok korábbi színházi élményeitől (ha egyáltalán voltak ilyenek). Mégpedig abban, hogy itt az első perctől az utolsóig róluk, az ő kérdéseikről van szó.

A Klamm háborúja ma már klasszikusnak számít

Mindez az osztályteremben zajlik, ahol egy órával korábban még fizikaképleteket körmöltek a diákok. Fontos ugyanis, hogy a közeg ismerős legyen, minél intimebb viszony alakulhasson ki játszó és néző között. – Ezért nem jó megoldás egy-egy ilyen előadást aulába vagy tornaterembe szervezni – magyarázza Gáspár Máté, aki szerint az iskolások ebben a miliőben nemcsak felszabadultabban, de felelősségteljesebben is tudnak megnyilvánulni. Mert a tantermi színház nemcsak abból áll, hogy a színészek játszanak, aztán hazamennek. A projektet bonyolító Füge (Függetlenül Egymással Közhasznú Egyesület) tavalyi pályázati kiírása szerint előnyt élveznek a versenyben azok a társulatok, amelyek az előadás után foglalkozást is tartanak. Ott pedig nem „jónak”, hanem aktívnak kell lenni.

Vagyis éppen az ellenkezőjét várják el a kamaszoktól, mint akkor, amikor évfolyamostul vonulnak ki egy kőszínházba, hogy három órán át ünneplőbe öltözve, csöndben figyeljenek. Ott gyakran nem köti le őket, amit a színpadon látnak (a gyerekeknek szóló előadást már unják, a felnőtteknek szólót csak részben értik), a színvonalas ifjúsági darab pedig egyelőre ritkaságszámba megy idehaza.

– Nyilván egy csomó gyerek él Magyarországon, aki soha nem jutott még el színházba, mert sem a szüleinek, sem az iskolának nincs rá pénze – mondja a pszichológusVekerdy Tamás, Gáspár Máté és Nánay István mellett a zsűri harmadik tagja. – Pedig ősi emberi vágy, hogy történeteket hallgassunk, amelyekből okulunk. Az nem úgy van, hogy ül Borsodban a cigány gyerek, mi meg rálegyintünk, hogy „istenem, hányan élték már le úgy az életüket, hogy sose tették be e lábukat egy színházba!” Ezzel nem intézhetjük el. Amióta szervezett társadalom létezik a földön, az emberek mesélnek egymásnak az életről, kielégítik történetéhségünket. A színházaktól távol eső kisvárosokban, falvakban a gyerekek csakis akkor juthatnak hozzá ilyen élményhez, ha helybe viszik nekik.

Nem véletlenül állt a pályázati kiírásban, hogy esélyesebbek azok, akik hajlandók elmaradottabb településekre utaztatni produkcióikat. Erre a feladatra 204 társulat vállalkozott, közülük a zsűri 18 produkciót hívott meg arra a szemlére, amelyet a Lágymányosi Bárdos Lajos Általános Iskola és Gimnáziumban rendez a Füge a március 19-én és 20-án. Céljuk, hogy a szakembereken kívül pedagógusok és diákok is láthassák a jelenlegi hazai kínálatot, és akár azt a csapatot is meghívhassák magukhoz, amelyiket Vekerdyék nem válogatnak be a nyertesek közé. A zsűrinek pedig ezen a hétvégén el kell határoznia, hogy kik között és milyen arányban osztja szét a Polgár Krisztina Emlékalap által felajánlott 25 millió forintot. A korábban emlegetett „klasszikusok” (a Plazma, a hamlet.ws vagy a Klamm háborúja) versenyen kívül láthatók majd, a többiek –például a Káva Kulturális Műhely Akadályversenye, a Manna Produkció Kicsi nyuszi hopp hoppja vagy a Szabad Kurzus Alapítványtól A legyek ura – fejenként összesen 5 millió, előadásonként legfeljebb 150 ezer forintért indulhatnak. Cserébe a 2011–2012-es tanévben legalább hússzor kell bevinniük színházukat a padok közé.