Az egyesület és a diákok együttműködésének konkrét célja van: szebbé, színesebbé tenni a meglehetősen lepattant állapotban lévő Pötytyös utcai megállót és környékét. Ígéretet kaptak arra, hogy az összes vonatkozó engedélyt megadják az illetékes szervek, vagyis a főváros városképvédelmi bizottsága, a kerületi önkormányzat és a közlekedési vállalat is. Ha minden jól megy, március 18-ra el is készül a megálló környékének szépítése, erre a napra tervezik az ünnepélyes átadást. Azért éppen ekkorra, mert az iskola szervezésében ezen a pénteken lesz a Művészetek Napja című programsorozat is, amelybe remekül illeszkednék a „környékátadó”.

Pedig először „csak” arról volt szó, hogy akad a suliban néhány graffitis, akinek valamiféle elfoglaltságot kellene találni – ezzel kereste meg az egyesületet tavaly októberben Dóczi-Vámos Gabriella, az iskola egyik tanára, aki mellesleg az ELTE doktorandusza és az egész pedagógiai program szakmai koordinátora. Ezután körvonalazódott egy lehetséges projekt. Az „ismerkedőórán” 25 diák érdeklődött az egyesület munkája, illetve az iskola környékének vizuális rendbetétele iránt. Hiszen egy ilyen kezdeményezés nem csak arról szól, hogy a srácok kimennek az utcára és jól lekenik színessel a szürkét. Lényegében minden, a kezdeményezéshez kapcsolódó munkafázist a diákok végeznek, kis csoportokban, szakavatott segítséggel. Még az üzleti terv elkészítésére is akadt jelentkező.

Mindenki olyasmiben vesz részt, ami amúgy is közel áll hozzá.

Az első emeleti terem egyik sarkában kedd délután Flór Péter, a pedagógiai program kitalálója éppen arról beszélget Bán Zsófiékkal, hogyan, miképp érdemes belekezdeni egy sajtókampányba, amellyel támogatókat lehetne szerezni a projekthez. Meghatározzák a lehetséges célcsoportokat, a közösségi médiában való részvétel lehetőségeit, beszélnek a szóba jöhető hirdetési felületekről, a kapcsolattartás mikéntjéről és arról is, hogyan épül fel,mitől lesz jó egy sajtóközlemény.

Az egyik asztalnál makettezés folyik kartonból, Kiss Vencel a metróállomás környékét modellezi, ahová színes utcabútorokat terveznek. Éppen az egyik betonfalat készíti papírból, ahová majd festenek a társaival. A látványterv miatt van szükség erre, hogy egészen pontosan tudják, hová helyeznek fel majd némi diszperzitfestéket. Hogy mit festenek, közös ötletelés eredménye, a téma: a környezettudatosság.

A szemközti asztalnál is megy a munka, ugyancsak makettezés, csakhogy itt már nem a fal-, hanem a „földfestményeket” tervezik. Szabó Eszter előtt például részletes, mértarányos felülnézeti térképet látunk a metróállomás környékéről, ott vannak a füves területek, a környező üzletek, kocsmák is. Párhuzamosan többféle látványterv készül, amelyek közül ugyancsak közösen döntik majd el, mi kerüljön a földre. Nagyon fontos, hogy mindenkinek tetsszen a kollektív munka eredménye. Eszter szerint, ha esetleg mégsem kapnának engedélyt a közlekedési vállalattól, a csalódottság nem tartana sokáig – keresnének más helyet. Szürkeségből valóban nincs hiány a városban.

Közben nem csak én kérdezgetem a srácokat, mit csinálnak éppen. – Dokumentáljuk, mit csinálnak a többiek -mondja mosolyogva a riporter szerepét betöltő Horváth Eszter, jobbján bólogat az operatőr, Mészáros András. S hogy miért? A munkafázisokat megörökítő filmecskéből vetítéseket tartanak majd az iskolában, hogy a többi diák és a tanárok is lássák, mivel foglalkoztak az elmúlt hónapokban. Azért is fontos, hogy készüljön egy, a folyamatot megmutató film, hogy esetleg más, hasonló kezdeményezésben gondolkodó fiataloknak is mintául szolgálhasson.

Túl azon, hogy az átadás napján minden résztvevő kap egy személyre szóló oklevelet, és a munka során felvett anyagokból, mint azt a diákriporterek is jelezték, egy filmet készítenek, hosszú távon más céljai is vannak a Világ-Kép Egyesületnek a mostani projekttel. Szépen összeáll ugyanis egy másféle helyekre, másféle helyzetekre is bátran átültethető oktatási program, így később pályázatok útján elérhető lenne, hogy országszerte rendhagyó iskolai órákat tartsanak, a fiatalokat megismertessék a városukban, környékükben rejlő lehetőségekkel, megtanítsák őket rendszerben gondolkodni, közösségben dolgozni. Néhány középiskolával már fel is vették a kapcsolatot – a visszajelzések kivétel nélkül pozitívak.

Nem csak üzleti tervvel, sajtókampánnyal és látványtervekkel készülnek: a március 18-ra tervezett átadási ceremóniára külön dalt is írnak a diákok, a „szalagátvágás” mellett lesz gitár-, ének-, rap és dobszó is. A harmadik asztalnál éppen ennek az ünnepségnek a részleteit beszélik meg Fazekas Bálinttal, a Világ-Kép munkatársával, aki mint koordinátor van jelen. A diákok részéről Pfeffer Józsua felel az irányításért, vagyis hogy mindenki tisztában legyen a lehetőségekkel, a határidőkkel, illetve, hogy szét ne essen a közösség. Nem mintha ez a veszély fenyegetne.

– Most éppen nehéz résznél tartunk – állítja Fazekas Bálint. – De úgy látom, a srácok nagyon élvezik, és komolyan is veszik a dolgot. Mindenki várja már, hogy elkezdődjön a konkrét, tevőleges, utcai munka.

Amelyet egyébként a művészeti vezető irányít majd a háttérből. A festőművész Rapa is úgy véli, a saját kezű munka felvillanyozza a srácokat. A korábban graffitiművészként is aktív fiatalember abban segít a Zöld Kakas diákjainak, hogyan tervezzék meg azt, amit később a falakon szeretnének látni. És persze a megvalósításban is a segítségükre lesz bizonyos technikai információkkal, az adott festékek tulajdonságaival, az eszközkezeléssel, a falfelületek lefedhetőségével kapcsolatban például. Ahogy az egyesület többi tagja, ő is társadalmi munkában dolgozik.

S hogy mi a hasznuk ebből az egészből a diákoknak? – A Pöttyös utca környéke lesz a mi kéz- és lábnyomunk a városban. Jobbat fogunk aludni tőle –mondja Mészáros András, a diákoperatőr.

Azt már mi tesszük hozzá: valószínűleg nem csak ők. Az összes környékbeli jobbakat álmodik március közepétől.

Minden munkafázist a diákok végeznek