Mert azt gondolja, tragédiát, depressziót könnyebb a színpadon bemutatni, mint vidámat, igényesen. A kritikusai éppen ezért gyakran nem tudják kezelni az előadásait, nem veszik komolyan, mert nevetni lehet rajtuk. Mielőtt bárki félreértené, a legendás DV8 fizikai színház egyik alapítója, a határokat állandóan feszegető, a tánc megújítására törekvő művész nem musicalt készített, bár attól sem zárkózik el teljesen, hanem posztmodern revüt. Díszletet nem használ, csak jelmezeket és kellékeket. Már a plakáton is jujjpiros parókában láthatók a szereplők, a magyar fizikai színház, a Forte Társulat színészei, táncosai. De előkerül hatalmas plasztik játékpisztoly és gördeszka is.

Mikor a nemzetközi mezőnyben valódi sztárként számon tartott Charnock elfogadta a pesti SÍN Kulturális Központ felkérését (az előadást ma és a hétvégén a Trafóban játsszák), a magyar történelmet kezdte el bújni. Az 1956-os forradalomnál lukadt ki. Azt elég jól dokumentáltnak tartotta, és nem is volt olyan régen. Megtetszett neki a szervezetlensége, ahogy a tömeg elfoglalta az utcákat, tüntetett a hatóságok ellen. A demokráciáért harcoltak. Állítja, hogy a mostani kairói tüntetés szintén ebből az energiából merítkezett, bár ez esemény jóval szervezettebbnek tűnik, mint a mi 1956-unk. Úgy véli, pont az a szenvedély kell a művészethez, amely mindkét nép fiatalságát mozgatta.

A Revolution nem csak a harcról szól, mármint politikai értelemben. Nem egy ember állásfoglalása ’56-ról, hanem magába sűríti a szabadság, a szexualitás és a szerelem forradalmát.

Az előadáshoz nemcsak az 55 évvel ezelőtti eseményeket állítja origóba, hanem felhasználja az időszak slágereit is, sőt mint bevallja, teljesen beleszeretett a magyar népzenébe. Magyar verseket ugyancsak beépített a produkcióba. Bár a költők közül úgy válogatott: kit fordítottak le jól angolra. József Attila versei elsöprő erővel hatottak, és elmélyült Petőfi, valamint Ady költészetében is.

Azt mondják, kész koncepcióval érkezett, a Forte Társulatból is fi noman kiválogatta azokat, akiknek tánctudása, állóképessége megfelel az ő munkamódszerének. Hiszen a csapatban együtt táncolnak és mondják a szöveget színészek és táncosok.

Tavaly ősz óta próbálnak a SÍN Kulturális Központban, a próbáik abszolút nyilvánosak. De hiába hirdette meg ezt a SÍN a legtöbb fórumon, a lehetőséget a táncosok és a „civilek” közül elenyészően kevesen vették igénybe. Nigel Charnock nincs hozzászokva ahhoz, hogy ekkora érdektelenség övezze a munkafolyamatait. Ezt persze nem tőle hallottam.

A koreográfus viszont jól tudja: ő vendég Magyarországon, és egy meghívottnak mindig azonosulnia kell az adott nép szokásaival, felvenni egy ország ritmusát, nem a saját habitusát kell ráerőltetnie a házigazdákra. Ő mindig ezt próbálja. Ez akkor került szóba, mikor felvetettem, állítólag háromszor akart csomagolni, és hazamenni. Erre már legyint, és azt meséli, nehezen azonosult azzal, hogy az emberek mindenre igent mondanak, de ígéreteikből keveset tartanak be. Ez egyfajta kulturális sokk volt, de ahogy az olaszoknál megszokta, itt is idővel túltette magát dolgokon.

Ami még konfliktusforrás lehet, de nem a munkában részvevőkkel, hogy az előadásba beletette a magyar himnuszt is. Kérdem, miért. Azt mondja, gondot okozott, hogyan fejezze be az előadást, ami persze nem egyedülálló probléma, más író is szokta érezni. A legtökéletesebbnek a csodás magyar himnuszt találta, amelyet néhol ötvözött a brit zeneszerző, John Tavener egyházi zenéjével.

Fél-e a botránytól, bár nem ez lenne az első eset a pályája során? – kérdem. Nem gondolja, hogy emiatt betiltanák az előadását. Bár bevallja, nem először fordulna vele elő. Mondott és csinált is olyanokat, amiért leállították. Nemzeti zászlókkal táncolt előadásaiban, jelezve, mennyire utálja a nacionalizmust, amit az örmények és a törökök finoman szólva nehezményeztek. Volt, ahol aztmondták, ne hagyja el a hotelt, mert veszély fenyegeti a produkciója miatt, más helyen egyszerűen csak „elmaradt” a második előadása. De egyik fenyegetést sem vette komolyan, hiszen ötven ember előtt játszott, senki sem ismeri majd meg. És ha meghal az utcán, na bumm, valamiben meg kell halni. Elvégre nem iszik és nem dohányzik.

Charnock csak magát és a munkát veszi komolyan