A könyvek gerillaharcosok – dobta be a mondatot Vámos Miklós az első félóra után, nem éppen váratlanul. Mert addig a népszerű író, aki korábban négy évig az Ab Ovo kiadó vezetője volt, és kulturális tévéadások műsorvezetőjeként is kedveltté vált, sok mindent elárult saját szerzői, kiadói tapasztalataiból. Például hogy a könyvsikernek – mármint annak, hogy sok olvasó nemcsak megvásárolja, hanem meg is szereti a művet – nem föltétele a jó kritika. A rossz sem. A kritika mint olyan – passzé. Mi több, Vámos az irodalmi díjakat sem érzi önmagában a siker kovácsának. Legfeljebb fokozójának. Így vélekedik a reklámfogásokról is. „Eddigi legsikeresebb regényem, az Apák könyve első kiadásakor az Ab Ovónál semmilyen reklámot nem vetettünk be” – érvelt.

A könyvek tehát gerillaharcosok. Lesből támadnak, és szinte megmagyarázhatatlan módon hódítanak. Németországban másként van – említette. Ott az intézményes irodalmi fórumoknak – a többi között a Die Literaturen című lapnak – jelentős a szerepe az olvasók, vásárlók orientálásában. Ahogy haladt a beszélgetés, a hazai kép is árnyaltabbá vált. (Kőrössi P. József például megemlítette: egy népszerű női vagy politikai magazin egy-egy könyves cikke után a kiadóban megszólalnak a telefonok.) Bővült a siker fogalma is. Az egyre divatosabb lektűrszerzővé váló Vass Virág újságíró a siker egyik jeleként értelmezte, hogy facebookos hívei is eljöttek a vitára szurkolni neki. Ennek kapcsán említette a „mélyen megélt” siker fogalmát, amely valószínűleg azzal függ össze, hogy szeretünk egy közös(ségi) siker részesévé válni – a kultúrában is, akárcsak a politikában.

A másik pólust, az objektív sikert a Libri könyvkereskedő cég ügyvezetője, Walitschek Csilla képviselte: a kereskedelemben a forgalom az egyetlen fokmérő. És ennek alakulásában szerinte sem meghatározó a kritikusok véleménye, sokkal inkább hat a „suttogó propaganda”, a szájhagyomány. Számít az is, mennyire ismert a szerző, és az adott művet hogyan „helyezik ki” a könyvesboltban, mennyire szembetűnő, kézbe kívánkozó. A beszélgetés abszurd fonalát Réz András író-esztéta vette föl, amikor megjegyezte: a siker fogalma valójában nem létezik, csak a marketingesek találták ki, hogy eladhassák a Hogyan legyünk sikeresek? című könyveket. Ha mégis megpróbálnánk értelmezni e kifejezést – folytatta Réz –, odajutunk, hogy a sikernek rengeteg fajtája lehet, függ a társadalom pillanatnyi hangulatától, állapotától. Előfordul, hogy valami csak sok idő elteltével válik sikeressé. Az esztéta szerint nálunk leáldozóban az a rögeszme, hogy nem az a siker, ha népszerű egy mű, hanem az, ha az irodalmi kánon magasra értékeli, noha kevesen veszik, olvassák. Azzal kapcsolatban, hogyan lehet megismertetni, sikerre vinni egy kezdő szerzőt, megjegyezte: pontosan kell tájékoztatni az olvasót, hova tartozik a mű, mire lehet számítani, ha elolvassuk. Szerinte ebben ma már nem igazít el a legtöbb fülszöveg, mert a kétségbeesett küzdelemben, hogy kellően harsány legyen a figyelemfelhívás, csak bombasztikus idézeteket kapunk különféle lapok kritikáiból (amelyeket nem olvastunk). És a világháló sem segít, mert olyan művekre, amelyekről még nem tudunk, nem is keresünk rá. A kiadóknak és a kereskedőknek is nagy szerepük van tehát a tájékoztatásban.

A Libri vezetője sajnálkozva jegyezte meg: itthon még fényévekre vagyunk a nyugat-európai könyvüzleti szemlélettől. Sokszor nehezen lehet a kiadóktól megfelelő információkat kapni egyegy kiadványról. A műveivel sok országban megjelenő Vámos Miklós elmesélte, egy külföldi megjelenés előtt terjedelmes kérdőívet kell kitöltenie, amely alapján a kiadó alaposan megszervezi a könyv ajánlását és a szerző „turnéját”. Az író itthon is nagyon fontosnak tartja az író-olvasó találkozókat, a könyvbemutatókat. „Személyes jelenlétemmel kiszolgálom az olvasókat, akár egy közértes” – jegyezte meg, jelezve, nem talál ebben semmi kivetnivalót. Mi több, másoknak is ezt ajánlja.