Még akkor is, ha sajnos gyaníthatóan igaz, amit Hajdú Péter mond. Mert akkor a nemszeretem érzés ráadásul még méla honfibúval is párosul: ha egy pusztai hobbitelek szerszámoskamrájában kettesben maradnék Kiszel Tündével, nem vigasz, hogy húsz kilométeres körzetben ő a legjobb nő. Az egyetlen nő.

Meg azon is gondolkodom, milyen ország az, ahol hosszú éveken át címlapok tucatjait lehet generálni egy szerintem túlsztárolt színésznő, Gregor Bernadett magánéleti válságaival, örömeivel, nyöszöreivel és viháncolásaival, továbbá mindezek kifigurázásával. A színésznő persze nyilván nem teljesen vétlen a dologban, de valószínűleg nagyon unja már, hogy címlapokon tárgyalják ki életvezetési szokásait. (Arról mondjuk kevesebbet lehetett olvasni, hogyan játszta egykoron Agafja Thihonovnát Gogol Háztűznézőjében vagy Zilia Ducát Heltai A néma leventéjében...) Ám a közszereplőség paklijában benne van, hogy olykor gúny tárgyává válik az ember. Nyilván eljön azért a perc, mikor vissza kell ütni, most már aztán elég, satöbbi.

Eljött a perc. Az ATV-n látható Bagi–Nacsa Show című produkció egyik adásának fő motívumát Gregor Bernadett és az ő viharos vagy annak gondolt magánélete adta, részletekbe nem bocsátkoznék. A műsor egyébként egyáltalán nem katasztrófa, lényegesen nézhetőbb, mint a duó egynémely korábbi mutatványai, amelyek többségén egyszerűen nem tudtam nevetni. Pedig számos alkalommal kiderülhetett, a csávók nincsenek beoltva humor és jópofaság ellen. A sorozatban jelentkező tévéműsoraikat mégis félresikerültnek éreztem, a kínosságfaktor rendre lenyomta a muhahát. A Bagi–Nacsa Show jobb a többinél. És nem csak a szintén az ATV-n látható Sas József-féle kabaréhoz képest, szóval ez most nem az a szerszámoskamrás, kiszel tündés sztori.

Gregor Bernadett viszont megelégelte a csesztetést, neki nem tetszett a műsor. A paródia maga nekem sem, mert se jó nem volt, se ízléses. De ahelyett, hogy csendben akkora pert akasztott volna a humoristák nyakába, hogy csak úgy füstöl, elment inkább Hajdú Péter Frizbijébe, szembesítésre. Az ATV egyik műsora miatt a TV2-be. A bulvár által kiszívott, a bulvárparódiáktól kiakadó színésznő a bulvárban mondja el, miért van elege a bulvárból. Tiszta sor, bravúros, kristálytiszta logika.

Ettől persze még igaza van abban, amit mond: a közszereplőnek is – szemben mondjuk egy kapcaronggyal, lábtörlővel – vannak személyiségi jogai. De mégiscsak furcsa, hogy ezt abban a műsorban hallom, amelynek vezetője pár nappal később béna humorkodással próbál nevetségessé tenni egy egyszerű győri asszonyt, akinek az egyetlen bűne, hogy az ízlése nem a legkifinomultabb. Igaz, a két dolog nem ugyanolyan súlyú. De: belerúgunk Szij Melindába, mert nem stylistokra hallgat és nem érdekli, milyen szatyorban hordja a hordanivalót?

Ez bizony finom kölnibe impregnált, aztán Armaniba bújtatott prolitempó. És akkor meg is van a válasz a kérdésre, hogy milyen ország is az, ahol. Amilyet megérdemlünk. Első számú.