A magas C-n kezdett a Berlinale
De miért éppen A félszemű? – tették föl később filmes körökben a kérdést, amikor kiderült, hogy a Berlinalét egy az Egyesült Államokban már bemutatott mű nyitja.
A kérdések jogosak voltak, csakhogy azóta a film begyűjtött tíz Oscarjelölést, valamint a teljes stáb – a Coen testvérek mellett az Oscar-díjas Jeff Bridges, Josh Brolin és az első filmszerepével Oscar-jelölt Hailee Steinfeld – felvonult a német fővárosban a nyitógálára. Ezzel pedig kihúzták a tavalyi rendezvényt kritizáló sajtó méregfogát, hiszen a támadások zöme legutóbb annak szólt, hogy egyetlen igazi nagy sztárt sem tudtak feltálalni – tekintve, hogy a nagymenőknek az Oscar-kampány miatt akkor épp nem érte meg átugrani az öreg kontinensre. A félszemű pazar film. Felvezetése szinte megegyezik az 1969-es, már említett Hathaway-verzióéval (A félszemű seriff), ám azután teljesen elrugaszkodik tőle. És habár JohnWaynewesternhősnek maga volt a tökély, Jeff Bridges is egészen kimagasló, Wayne-t feledtető teljesítményt nyújt. Maga a sztori egyébként csupán egyszerű bosszútörténet; egy lány bosszút akar állni apja gyilkosán. A Coen fivérek nem is rugaszkodnak el ettől a cselekményben, viszont elképesztően jó érzékkel nyúltak hozzá a műfaji eszközökhöz: a fiatal amerikai kultúra nagy teremtésmítoszához és persze az örökké magányos fegyverhőshöz, aki a semmiből tűnik fel, majd eltűnik a meszszeségben, miután elvégezte a feladatát. Ezzel, ha úgy tetszik, újrateremtik a westernt, ami – valljuk be – jó ideje halott műfaj.
Ami pedig a Berlinale ma startoló versenyprogramját illeti: rengeteg az ismeretlen név, de az optimisták úgy vélik, most a nagy öregek helyett inkább a fiatal tehetségeké lesz a terep. Tulajdonképpen a mezőny egyetlen nagy auteurje éppen Tarr Béla, akiről három évvel ezelőtti bejelentése óta tudjuk: A torinói ló című művel lezárni készül az életművét. Sokan már látatlanban oda is ítélték neki a díjak sorát. Az efféle spekulációknak persze nincs sok alapjuk, mint ahogy Isabella Rosellini zsűrielnök is hangsúlyozta a „bemutatkozó” sajtótájékoztatón: nincsenek vezérelvek, elvárások vagy egyéb prekoncepciók. Azokat a műveket díjazzák, amelyek a legjobban tetszenek majd a grémiumnak.
A nagy kérdés azonban inkább az, hogy vajon a filmek felül tudnak-e kerekedni a már hosszú hetek óta gerjesztett politikai indulatokon. A zsűribe jelképesen meghívott, Iránban hat évre elítélt Jafar Panahi felmentése érdekében már régóta kampányol Európa egyik legnagyobb kulturális nagyrendezvénye, számos programot is szerveznek annak érdekében, hogy folyamatosan felszínen tartsák a témát. De a lapokat megtöltötték az orosz „üzletember” tündöklését és bukását feldolgozó Hodorkovszkij-dokumentumfi lm körül zajló viták is. A több mint ötévnyi kutatómunka eredményeként megszületett, Putyin orosz miniszterelnököt minden bizonnyal nem túl jó fényben feltüntető mű összes kópiáját ellopták egy betörés során, és a rendező, Cyril Tuschi csupán egy munkakópiát tudott a fesztivál részére biztosítani. A harmadik forró téma pedig mi magunk vagyunk: a magyar film finanszírozási válságának híre Németországba is eljutott, így Tarr Béla színre lépésétől sokan valami egészen drámait várnak. Nem csak a vásznon.
Mégsem western?
Ilyen summás véleménynyilvánítás hallatán tud csak igazán meglepődni az ember. Lapunknak a nyitógála előtt adott interjújukban a Coen testvérek ugyanis kifejtették: szerintük A félszemű nem western film. A Henry Hathaway-féle verzió pedig a legkevésbé sem foglalkoztatta őket, mint mondták, gyerekkoruk óta nem is látták. Ha már mindenképpen műfajt kell megnevezniük, akkor az olyan kaland-meséket említik kapcsolódási pontként, mint az Alice Csodaországban vagy az Óz, a nagy varázsló.
Egyszóval, ők a bosszúvágytól fűtött tizenéves lány szempontjából tartották izgalmasnak a Portis-regényt. A gyerek, aki a vadnyugaton emberfeletti kalandokba keveredik, karikaturisztikus hősökkel az oldalán.
– Biztosak voltunk abban, hogy ezt mindenki megkérdezi majd, de maga az első – felelte mosolyogva Ethan Coen arra a megállapításra, hogy A komoly ember című, a magyar mozikban nemrég bemutatott kamaradarab zsidó tematikájától a lehető legtávolabb eső történetbe fogtak bele A félszeművel. Hozzátéve: a regény presbiteriánus hangvétele volt a legvonzóbb a szemükben, éppen ezért döntöttek az adaptálás mellett. Az mindenesetre biztos: A félszemű az eddigi legjövedelmezőbb Coen-film, tehát felvetődik a kérdés, hogy vajon hogyan tovább. „Az első filmünk óta lavírozunk a szellemi függetlenség és a stúdiók íratlan szabályai között.
Ez nem fog változni” – húzta alá Joel Coen.
