„Futottam, ahogy bírtam, nem mertem hátranézni. Halálfélelmem volt, azt hittem, bármelyik pillanatban utolér az áradat.”

„Ott álltam a kordonnál, és kiabáltam a rendőrrel, hogy engedjen be, harminc méterre van az édesanyám háza, muszáj bemennem hozzá. De hiába könyörögtem neki, nem engedett át.”

„Kiesett az emlékezetemből háromnégy óra. Egyáltalán nem emlékszem, hogy mit csináltam az iszapömlés napján fél kettőtől késő délutánig. Az estét már fel tudom idézni, de hogy addig mi történt velem, azt nem.”

„Azóta ha szirénazúgást hallok, vagy egy helikopternek a hangját, öszszeszorul a gyomrom. Rögtön eszembe jutnak a szörnyű órák, és beleremegek a félelembe.”

„Kimentettem vagy húsz embert az iszapból, de a nagy zűrzavarban nem jegyeztem meg, hogy pontosan kiket. Azóta sokan rám köszönnek az utcán és hálálkodnak, én meg csak állok ott bután, mert nem emlékszem rájuk.”

Ilyen és ehhez hasonló élményeiket idézték fel az Áttűnések Improvizációs Színház legutóbbi devecseri előadásán azok az iszapkárosultak, illetve a mentésben részt vevők, akik hajlandók voltak belemenni az úgynevezett playback színház által kínált játékba.

Magyarországon jelenleg hét-nyolc playback társulat dolgozik. A „visszajátszáson” alapuló színpadi műfaj –amely a pszichodrámára és a különböző improvizációs színpadi technikákra épül – a hetvenes években született az Egyesült Államokban. Lényege, hogy a közönség előtt az egyik néző elmesél magáról valamit, általában egy vele megesett konkrét történetet, amelynek alapján a színészek improvizációval felidézik – újrajátsszák – ezt az eseményt. (Idehaza talán a Lévai Balázs által jegyzett Déjà vu című tévéműsorból lehet ismerős a műfaj.)

– A társulatnak nem csupán a történetre kell koncentrálnia, de a stílusra is, amit a néző maga jelöl ki – mondja Argalász Attila, az Áttűnések Improvizációs Színház vezetője. – Ha valaki humorral adja elő a történetét, akkor mi is humoros eszközöket használunk, ha viszont a fájdalmát vagy a félelmét emeli ki, akkor a színészek is ehhez igazodva idézik fel a szituációt.

Alapvetően szórakoztató műfajról van szó, amelyet az Áttűnések társulata havonta egyszer egy állandó fővárosi játszóhelyen gyakorol nagy sikerrel. A playback színház azonban másra is alkalmas: számos fellépés adódik például céges tréningeken, iskolákban, nevelési tanácsadókban, egészséges életmóddal kapcsolatos rendezvényeken.

A „visszajátszásszínház” bevallottan terápiás célokat is szolgál.

– A playback sokat segíthet a különböző krízishelyzetek utáni talpra állásban, a fájdalom kibeszélésében, a belső feszültség oldásában – mondja Gyenese Györgyi, a társulat egyik játékmestere, aki az önként jelentkező nézőkkel a beszélgetést vezeti, elindítja a jeleneteket, majd a közönség bevonásával értelmezi a látottakat. – A színészek rögtönzéses játéka a színpadról tükröt tart a történetét elmesélő néző elé, ami megteremtheti számára a saját érzései, sorsa átértékelésének esélyét.

Az Áttűnések egyik előadását látva Lénárt Ágota, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság krízisintervenciós csoportjának vezetője vetette fel, hogy a társulatnak el kellene látogatnia különböző hazai katasztrófák helyszíneire. Így jutottak el például a vörös iszap sújtotta Devecserbe, ahol először decemberben, majd februárban tartottak előadást. Mindkétszer sokan jöttek el, igaz, kevesen vállalták, hogy kiüljenek a színpadra, és kibeszéljék magukból a katasztrófával kapcsolatos élményeiket. Argalász Attila szerint ez egyáltalán nem baj, hiszen a színház közösségi élményt nyújt, a látottak azokra is erősen hatnak, akik tevőlegesen nem vesznek részt a játékban.

Az Áttűnések kilenctagú társulatában egyébként nincsenek profi színészek. Az amatőr színjátszók az élet különböző területeiről érkeztek: akad köztük pszichológus, tanár, asztalos, egyetemi hallgató. Két évig tartó önismereti és közösségépítő közös munkával készültek fel arra, hogy a közönség elé lépjenek. Arra a kérdésünkre, hogy miért is kötelezték el magukat a műfaj mellett, a tagok különféle válaszokat adtak: akadnak, akik hobbinak vagy szakmai kihívásnak tartják, mások jószolgálatnak, illetve egyfajta küldetésnek tekintik a playback színházat.

Az Áttűnések legközelebb márciusban tervez újabb előadást az iszapkatasztrófa helyszínén. Szeretnének részt venni egy olyan „szertartásnak” az előkészítésében is, amelynek a keretében a devecseriek közösen búcsúzhatnának el a lebontásra ítélt házaiktól.

A színészek rögtönzése a színpadról tükröt tart a történetét elmesélő néző elé