– A legjobbtól kérdezhetem meg: miért gyengélkedik manapság a rap és a hiphop?

– Az üzlet megfojtja a kreativitást: a kiadók manapság nem szeretik, ha valaki egyénieskedik. Ezért is nagyon hasonlóak a slágerek manapság, az előadók csak bizonyos hangokat és kliséket használhatnak, ha meg akarnak jelenni. Ilyen feltételek mellett is lehet valaki jó, a B.o.B remek példa erre. De ez nem változtat a tényen: a zeneipar gazdasági válsága befolyásolja a döntéshozók ízlését is, ezáltal a művészi vonal manapság teljesen háttérbe szorult. A tehetségek nem tűntek el, csak épp nem tudni a létezésükről.

– Most, hogy már elmúlt negyven, még mindig LL Cool J a művészneve. Nem gondolt arra, hogy vált?

„Nem az a cél, hogy nagyobbak legyünk”

– A rajongóim és a nők, akik szeretnek, velem öregszenek – legalábbis remélem. Sok sztár nehezen viseli az öregedést, nekem nincs ezzel bajom. Sőt kifejezetten élvezem, hogy benőtt a fejem lágya. Például most már teljes lelki nyugalommal dőlök hátra, ha például nincs kedvem ajtót nyitni, vagy nem akarom felvenni a telefont. De bárki bármint mond: a művész sosem tudja teljesen levetkőzni a gyermeki énjét. Egyszerűen szükség van rá a kreatív folyamatban. Az emberek többsége azonban ezt egyszerűen kinövi.

– De miért kötötte le magát egy tévésorozattal?

– Mert kihívásnak éreztem. Méghozzá kockázatosnak, hiszen még soha nem dolgoztam hosszú távon sorozatban. Másrészt a televízió által olyan embereket érek el, akikhez a zeném sosem jutott el. Egyszóval: megéri a befektetés.

– Azt olvastam valahol, hogy arabul tanul.

– Így van, nem ismerek lehetetlent... Komolyra fordítva a szót: a nyelvtanulás az első számú hobbim. Például spanyolul nemrég tanultam meg, most meg, hogy itt vagyunk Monte-Carlóban, próbálom felfrissíteni a francia tudásomat – ezt azért még ne teszteljük. Nagyon nehéz nyelv, küzdök vele rendesen. Tudja, nem vagyok olyan arrogáns, hogy alapból elvárjam, vagy akár csak feltételezzem, hogy a világ minden pontján beszélnek angolul. Igazán elszomorít, hogy ahhoz a talán ki sem mutatható kisebbséghez tartozom az Egyesült Államokban, akit érdekelnek az idegen nyelvek. Nem is értem az okát, mivel ebben az országban tulajdonképpen számos náció értékei fellehetőek. Egyszerűen nem tisztelik egymást.

– 2007-ben megjelent önéletrajzi regénye a szülőknek szóló figyelmeztetéssel jelent meg a tartalma és nyelvezete miatt. Az ön gyerekei olvasták már?

– Fogalmam sincs. Nem akarom nap mint nap megmondani a gyerekeimnek, hogy mit kell csinálniuk, hogy aztán, amikor elfordítom a fejem, elkezdjenek kiszökdösni az ablakon. „Élni és élni hagyni.” Amúgy meg nem titkolom a múltam, a hiphop teljesen más kultúrkör. Amit tettem, megtettem.

– 1995 óta házas, és sosem került a bulvárlapok címlapjára a magánélete miatt.

– Nem szokásom ítélkezni, de azért a bulvármédia szerzői és szerkesztői egészen kétszínű emberek. Megírják, beteszik az újságba a cikket a hűtlen sztárokról, majd elmennek a szeretőikhez. Nem értem, hogy milyen alapon lettek pont ők korunk morális rendőrsége. Ki kérte fel őket erre? A tartós házasság titka pedig, hogy sose állítsuk be magunkat tökéletesnek. Én soha nem tettem ilyet, a feleségem így pontosan tudja, hogy ki vagyok. Mindemellett szeretni és tisztelni kell az embereket, különösen a családtagjainkat. Meg különben is, az én mottóm: jobb balhé nélkül, mint balhéval élni.

– Két könyvet is írt a testépítésről. Miért?

– Mert idegesít, ha az emberek ránéznek egy izmos testre, akkor azt mondják, hogy biztos telenyomta magát szteroidokkal. Van azonban tiszta út is. Ha valaki követi a könyveimben leírtakat, akkor élete legjobb fizikai formáját fogja elérni. Nem az a cél, hogy a legnagyobbak legyünk, hanem hogy megfelelő állóképességet szerezzünk a hosszú és egészséges élethez. Bárki előtt szabad az út.

– Zenész, film- és tévésztár, író –mi a sokoldalúságának a titka?

– Nincs titok, egyszerűen gyűlölném, ha korlátozni kellene magam. Mindig is így éltem az életem. Nem veszem tudomásul a kudarcot. Ha földre kerülök, talpraállok, és megpróbálom újra. A művészet is üzlet. Amíg sikereim vannak, megvan az a szabadság, amely a kreatív alkotáshoz szükséges.

– Van szabadideje egyáltalán?

– Hogyne. Ilyenkor olvasok vagy sakkozom.