– Mondtam a társaimnak: mi lesz, ha megválasztanak? Mindenki legyintett, legyek nyugodt, úgysem választanak meg –emlékezik Kaba Gábor.

Ő azonban nem volt ebben annyira biztos. Ha már elindult, kampányolni kezdett. Elment minden magyar emberhez, és megkérdezte, kit ajánl polgármesternek, kit képviselőnek. Kérte, hogy mindenki mondjon három problémát, amelynek a megoldását az új testülettől várja. Probléma volt bőven, kezdve azzal, hogy akkoriban naponta tizenegy órán át nem volt víz a lakásokban. A munkanélküliség meghaladta a harminc százalékot, ezért a megyei újságok azt írták, hogy Zsombolya halott város.

A magyar jelöltnek a kezére játszott, hogy tizenöten indultak az első fordulóban – a két első helyezett jutott a másodikba. Kaba Gábor 24 százalékot kapott, a második helyezett román politikus 21-et. Utóbbi úgy érezte, megnyerte a választást, hiszen Kabára újra csak a magyarok szavaznak a második körben, meg még néhányan – ő pedig be fogja söpörni a tizenhárom kiesett román jelölt szavazatait. Végül 64 százalékkal győzött Kaba Gábor a második fordulóban, és öt magyar jutott be az akkor tizenkilenc tagú testületbe.

– Az ellenfelem nem kampányolt, nem vegyült el az emberek közt, és pökhendi embernek érezték őt ezért – ad magyarázatot az eredményre a győztes.

Az újdonsült polgármester úgy gondolta: egy román ember dolgozhatna akár rosszul is a román többségű város élén, de egy magyar nem. Néhány hónap alatt megoldották az évtizedes ivóvízproblémát. Zsombolya valaha sváb többségű település volt, ahonnan azonban Ceausescu uralma idején, majd a rendszerváltozás után szinte minden német elment. A kultúrájukból azonban sok megmaradt, és az is előnynek számított, hogy többnemzetiségű a város. A helybeliek közül sokan három, sőt négy nyelvet beszélnek: a románon és a magyaron kívül a bánáti sváb nyelvjárást, és jó néhányan a szerbet is. Zsombolya 1920 és 1924 között a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz – a későbbi Jugoszláviához – tartozott.

A polgármester utánaeredt a Bánátból elvándorolt németeknek, és győzködte őket, hogy alapítsanak vállalkozást Zsombolyán. Nagyon sok jól képzett szakember maradt munka nélkül a kilencvenes évek elején bezárt gyárakból. A város adott telket, adókedvezményt, segített intézni a bonyolult engedélyezéseket. Az első befektetők után már könnyebb volt: tanultak is, és referenciát is tudtak mutatni. Kaba Gábor maga is vállalkozóként kezdte, közvetlenül a rendszerváltozás után. Először termelő vállalkozásra gondolt: használt marógépeket, esztergákat vásárolt, hogy a kiváló zsombolyai szakmunkásokkal majd a nagy gépipari cégek beszállítója lesz, de mire felújította a gépeket, az egész szocialista nagyipar öszszeomlott. Több szerencséje lett a kereskedelemmel. A diktatúra idején nem lehetett patkószöget (sem) kapni.

Az első demokratikus kormány megalakulása után Kaba Gáborék gépkocsival jártak Galacra, és közvetlenül a gyárból hordták a patkószöget Arad és Temes megyébe. Haza sem értek vele, eladták útközben. Akkoriban ömlesztve árulták a szöget, villával szedték ki a dobozból. Nagy sikere volt annak az újításuknak, hogy nejlonzacskóba kimérték, és úgy szállították a boltokba. Virágzott az üzlet, naponta egy tonna szeget csomagoltak tízdekástól egykilósig terjedő súlyban.

Később áttértek a vegyi anyagokra, festékekre, oxidokra. Összegyűlt némi tőke, amit Kaba Gábor a Zsombolyai Figyelő című háromnyelvű újság kiadásába fektetett. A nyolc oldalból hét románul íródott, a nyolcadik oldal egyik fele németül, a másik fele magyarul. A szerkesztőségbe beáramlott a helyi közélet minden problémája. A panaszok egy része a városházát is érintette – a szerkesztő néhány év alatt ismertté és hitelessé vált a városban.

Amikor megválasztották, a zsombolyai románok maguk sem gondolták, mekkora lobbiereje lesz a magyar polgármesterüknek. Akármilyen színezetű volt ugyanis a román kormány, az RMDSZ rendszerint tagja lett a koalíciónak. A magyar miniszterek díjazták, hogy van egy település, ahol ilyen kevés magyar él, mégis magyar a polgármester, ezért, amiben csak lehetett, támogatták a várost. Kaba Gábor és csapata jól megtanult pályázni – a Csongrád megyei Mórahalomra, Nógrádi Zoltánhoz jártak át leckéket venni.

2004-ben tíz jelölt indult a polgármesteri székért Zsombolyán, Kaba Gábor mégis mindjárt az első fordulóban győzött – 67 százalékkal. Az RMDSZ-nek pedig többsége lett a tizenhétre csökkent létszámú testületben: kilenc magyar képviselő állt a városvezető mögött.

A második ciklusban érték és szám szerint sokkal többet fejlődött Zsombolya, mint az elsőben. 2008-ra annyi – főleg német tulajdonú – üzem települt le a városban, hogy gyakorlatilag megszűnt a munkanélküliség. Inkubátorházat nyitottak, mezőgazdasági kiállítássorozatot indítottak, hagyományt teremtett a bluesfesztivál. Hatezer tő rózsát hoztak Szőregről, és teleültették a várost. Van autóverseny, böllérverseny, tűzoltómúzeum, megnyílt a vasútmúzeum, a Közép-Európában egyedülálló sajtómúzeum. Felújították Stefan Jagernek, a bánsági svábok legfontosabb festőjének múzeumát is. A végzős középiskolás diákokat kirándulásra viszi a város Budapestre és Bécsbe. 2008-ban ezerhétszáz (!) zsombolyai lakos látogatta meg Ópusztaszeren a Feszty-körképet. Épült középiskolás kollégium, teleház, szállodák, éttermek, üzletházak – és ez csak egy része a megvalósult fejlesztések hosszú listájának.

Kaba Gábor azt hitte, ennyi eredmény után simán nyer 2008-ban.

– Irritálta a román többséget, hogy 2004-ben túlnyertük magunkat. Azt mondták: jól dolgozik a magyar, de most már tegyünk oda olyat, aki a miénk. Nem vettem észre időben, az első forduló előtt nem is kampányoltam. Az ellenfelem azzal agitált, hogy velem ellentétben ő fiatal – és nem magyar. Csak 45 százalékot kaptam – a két forduló közt elkezdtünk őrülten kampányolni. Hétszáz emberrel többet elvittem szavazni, mint ahányan az első fordulóban eljöttek. Szűken, 53-47-re győztem, és koalíciós partnert is kellett választanom, hogy meglegyen a testületben a többségem. Az alpolgármesterem ugyanaz az ember, akit 2000-ben legyőztem.

– Már nem pökhendi többé?

– Akkor sem volt az, csak félreismertük.

A harmadik ciklusban nagy változások történtek a polgármesterrel. Elvált, és újra nősült. Huszonhat és 24 éves felnőtt gyermeke után most van egy hat hónapos kislánya a 33 éves második feleségétől. Úgy érzi, már kevesebb energiával is tudja vezetni a várost. Hat-hét nyertes pályázatuk vár megvalósításra 2011-ben. Esélyes a tizenötmillió eurós pályázatuk is a csatornaberuházásra. Már nem akar minden percet a városházán tölteni. Új feleségével beiratkozott a temesvári színiakadémiára – román nyelven, nappali tagozaton.

– Hamarosan bemutatónk lesz. Még beszélni is kellemes róla. Elvégzem a komoly munkát, amivel tizenkét ezer embernek a sorsa lesz jobb, de magamnak is adok valamit, ami kellemesebbé teszi az életet. Ötvenhárom éves vagyok, mit csináljak? Üljek le, és szép nyugodtan várjam a nyugdíjat vagy a halált?

– Ehelyett nagypapákat játszik majd a temesvári színházban?

– Miért nagypapákat? Inkább talán a Hamletet, nem?

Kaba Gábor: „Ötvenhárom éves vagyok. Mit csináljak? Üljek le és várjam a halált?”