Egy egri egyesület most épp amiatt kapott lehetőséget arra, hogy tizenkét pályázó közül képviselje Magyarországot az Európa Tanács 2011. évi Táj Díján, mert az elmúlt több mint egy évtizedben, megfeszített munkával és törődéssel jó néhány ilyen sziklamaradványt sikerült megmenteniük.

De mi is az a kaptárkő, amelyről talán sokaknak elsőre a méhek és a méz juthat eszébe? Ma is léteznek olyan elméletek, amelyek a sziklaméhészkedést társítják az emberi kéz által kivájt üreges kövekhez. Havasi Norbert, az egri Kaptárkő Természetvédelmi és Kulturális Egyesület vezetője szerint azonban közelebb járunk a valósághoz, ha kultikus eredetet tulajdonítunk a főként a Bükkalján, és elszórtan Pest megyében, a Pilis és a Budai-hegység területén található fülkés sziklavonulatoknak, kúp alakú kőtornyoknak. Ezek anyagát, a riolittufát a miocén korban, húszmillió évvel ezelőtt közel tízmillió évig zajló heves vulkáni működés hozta létre, és később a vízmosások szabdalták fel. A legszebb, máig megmaradt csoportjuk Eger határában, Szomolya mellett (képünkön) és Cserépváralja környékén lelhető fel, de Sirok, Egerbakta, Egerszalók, Ostoros, Noszvaj, Bogács, Cserépfalu, Tibolddaróc és Kács határában is találunk kaptárköveket. Mai nevüket Szomolya lakóitól kapták, máshol hívták ezeket „vakablakos” vagy „köpüs” köveknek is. (Törökországban, Kappadókia környékén a híres kúpos tündérkémények is hasonlóképp jöttek létre, évmilliók során.)

A hajdani egri történész-régész pap, Bartalos Gyula szerint a kaptárkövek síremlékek voltak, s a fülkékbe az elhunytak hamvait rejtő urnákat helyezték a „hun-magyarok”, esetleg később a kelták és a szkíták. Klein Gáspár borsod megyei főlevéltáros honfoglalás kori emléknek tartotta a köveket, amelynek fülkéiben bálványt tartottak és áldozatot mutattak be. Azt, hogy a fülkékben hajdan méhészkedtek volna, eddig nem igazolták leletek: a keskeny és sekély, gyakran árnyékba boruló mélyedések sokak szerint erre nem is voltak alkalmasak. – A kaptárkövek rejtélye még nem oldódott meg minden kétséget kizáróan, sőt azt sem tudjuk, hogy pontosan mikor készülhettek, de az biztos, hogy az emberi kéz vájta formák egyedülálló kultúrtörténeti értéket képviselnek Európában – mondta Havasi Norbert.

Csakhogy a kövek az utóbbi években több helyen pusztulásnak indultak. Korábban a bányászat, most viszont az akácerdők agresszív térhódítása jelent rájuk veszélyt. Ez a fafaj, amely a bükkösökben is megjelent, könnyedén megtelepszik a szikla repedéseiben, majd szétfeszíti, és sokszor a fülkékkel együtt dőlnek le nagyobb, mázsás darabok. Megmentésük, úgy tűnik, lelkes amatőröktől, erdőjáró civilektől várható leginkább. Ők azok, akik immár az egyesület tagjaként sorra járták a kaptárköveket, regisztrálták és GPS-koordinátákkal is meghatározták azokat. A legértékesebb kövek mellett már kivágták az akácokat, s most a természet dolga, hogy az őshonos fafajok – amelyek gyökerei nem károsítják a sziklát – megtelepedjenek, s úgymond „megvédjék” e szakrális szentélyeket. Az egri egyesület tájékoztató füzeteket is készített a fontosabb kaptárkövekről, tanösvényeket építettek ki, s rendszeresen szerveznek olyan túrákat, ahol megmutathatják ezeket a helyeket.

Az idei európai Táj Díjra többen is pályáztak hazánkból: az egriek mögött végzett Vác önkormányzata, amely a Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Karával együttműködve már több mint tíz éve segíti a hallgatók gyakorlati képzését. Harmadik lett az oszkói Hegypásztor Kör, amely a helyi szőlőhegy hagyományos tájkarakterének megőrzését, a pinceházak védelmét és a tájrehabilitációt tűzte céljául.

Sír? Szentély? Esetleg kaptár?