„Ésmég aznap este Lord Edgware meghal. Egyébként jó cím. LORD EDGWARE MEGHAL. Jól festene egy könyvespolcon” – hangzik el az ugyanilyen címmel írt Agatha Christie-regény egyik szereplőjének a szájából.Mintha az írónő saját kitalált karakterétől kapta volna az ötletet.

A címnek köszönhetően már az első perctől kezdve tudjuk, ki fog meghalni. A gyilkos megtalálása egyszerűnek tűnik Japp felügyelő számára. Lord Edgware neje, Jane Wilkinson, a gyönyörű színésznő újra szeretne házasodni, ám férje nem akar elválni. Többen fültanúi voltak a kijelentésének, miszerint képes volna őt megölni, ráadásul a bűntény helyszínén is látták. Csakhogy Lady Edgware a gyilkosság napján megtudta, mégis szóba jön a válás: akkor pedig nincs indíték, és még rendíthetetlen alibije is van.

De akkor ki követte el a gyilkosságot?

A kegyetlen természetű bárónak volt bőven ellensége, a pénzügyi gondokkal küzdő unokaöcscsétől a bezárva tartott lányáig. Az is lehet, hogy a bűnténnyel Lady Edgware-nek akartak ártani, rá terelve a gyanút. A cselekmény kusza hálójában egyre nehezebb eligazodni, ahogy egymás után előkerülnek a bizonyítékok.

A tipikus Poirot-történetben jól kirajzolódik a detektív és az őt kísérő barát viszonya. Ahogy Japp felügyelő megjegyzi: „Akárhova megy a gazdi, a kutyája követi.”

A nagy nyomozó vele osztja meg a gondolatait, igaz, nem mindent, csak amennyi éppen szükséges az olvasói logika beindításához. Ezért gyakran a többi szereplő számára teljesen érthetetlen megjegyzéseket tesz: „Ronald egyikünkről a másikunkra nézett. Az előbb még könnyedén viselkedett. Most elsápadt. A szemében rémület bujkált.

– Én ezt az egészet nem értem.Amitmondtam, az igaz. Gondolom, nem hisznek nekem. Egyikük sem hisz nekem. És akkor legnagyobb meglepetésemre Poirot előbbre lépett. – De igen – mondta –, én hiszek magának…”

A két főszereplő bizalmas, de nem egyenrangú viszonyban van egymással. Poirot sokszor egyszerűnek titulálja Hastings gondolkodásmódját, de éppen ez az, amiért szüksége van rá. „Maga a két lábon járó józanság. Egyáltalán tudja, mit jelent ez nekem? Amikor a bűnöző nekilát, hogy bűncselekményt kövessen el, először is arra készül fel, hogy megtévesszen. Kit igyekszik megtéveszteni? Az agyában megjelenő kép a normális ember képe. A valóságban valószínűleg nincs is ilyen, ez csupán matematikai absztrakció. De maga annyira megközelíti, amennyire csak lehetséges.”

A kapitány ezt utálja. Utálja, amikor barátja a kis szürke agysejtekről beszél, és el sem tudja képzelni, hogyan lehet egy ügyet otthon, a fotelban ülve megoldani. „Szeretném a gondolataimat a rend és módszeresség alapján csoportosítani” – vallja a rendmániás detektív, és ez a módszer be is válik nála.

A komoly krimiolvasó megpróbálja kitalálni, ki a gyilkos, de Agatha Christie-vel nem könnyű a dolog. Maga is zseni lehet, aki már biztosan tudja, ki ölt, amikor Hercule Poirot leülteti a szereplőket egy szobában, hogy levezesse az eredményt. S nem ér csalni: be kell vallani, ha mégis más volt a tettes!

A Lord Edgware-gyilkosság felderítése közben viselkedése néha annyira megmagyarázhatatlan, hogy Hastings és Japp már attól fél, a nyomozónak agyára ment az öregség.

„Mindig is különös ember volt, ha szabad így jellemeznem –mondta Japp. – Megvan a maga sajátos, különös szemszöge, amelyből a dolgokat nézi. Beismerem, hogy tulajdonképpen zseni. De azt is mondják, hogy a zsenik nagyon közel vannak a választóvonalhoz, és bármelyik pillanatban átkerülhetnek a túloldalra. Poirot mindig is szerette, ha megnehezítheti a dolgokat. Egy világos ügy neki sohasem volt elég jó. Nem, egy ügynek muszáj bonyolultnak lennie. Eltávolodott a valódi élettől. A saját kis játékát játssza. Akár egy öreg hölgy, aki pasziánszozik. Ha nem jön ki, csal. Vele meg éppen fordítva van. Ha túl könnyen jön ki, csal, hogy nehezebbé tegye.”

Hastings elmondása szerint Poirot ezt az ügyet saját kudarcának tekinti: a megoldást csak a szerencsés véletlennek köszönheti.

A POIROT-KÖNYVEK

1920 A titokzatos stylesi eset

1923 Gyilkosság a golfpályán

1926 Az Ackroyd-gyilkosság (megjelenik május 4-én) 1927 A titokzatos Négyes 1928 A titokzatos Kék Vonat

1932 Ház a sziklán

1933 Lord Edgware meghal (a héten) 1934 Gyilkosság az Orient expresszen (megjelent)

1935 Tragédia három felvonásban

1935 Halál a felhők között

1936 Az ABC-gyilkosságok (megjelent)

1936 Gyilkosság Mezopotámiában (április 6.)

1936 Nyílt kártyákkal

1937 A kutya se látta

1937 Halál a Níluson (június 1-jén)

1938 Találkozás a halállal (megjelent) 1938 Poirot karácsonya 1940 Cipruskoporsó

1940 A fogorvos széke

1941 Nyaraló gyilkosok (április 20.)

1943 Öt kismalac (június 15.)

1946 Hétvégi gyilkosság

1948 Zátonyok közt

1952 Mrs. McGinty meghalt (január 12.)

1953 Temetni veszélyes

1955 Gyilkosság a diákszállóban

1956 Gloriett a hullának 1959 Macska a galambok között (július 13.)

1963 Az órák 1966 A harmadik lány 1969 Halloween és halál

1972 Az elefántok nem felejtenek

1975 Függöny: Poirot utolsó esete (Zárójelben sorozatunk kötetei.)

9/20.

Csupán egyetlen nyomozó szerepelhet a történetben – az olvasó

nem futhat versenyt a nyomozók három-négy tagú váltócsapatával. (Húsz szabály a detektívtörténetek írására, 1928)