Mitől retró a retró?
Napjainkban szinte az élet minden területén hódít a retró, a művészetekben, a zenében, a divatban és a lakberendezésben is. „Fantázia nosztalgia” – így írná le a jelenség iránti lelkesedést Déri Ágnes, a Kare Budapest Marketing-PR vezetője. Ő úgy véli, a retró leginkább a fiatalok körében népszerű, a harsány színek, a lekerekített formák, a töméntelen műanyag leginkább azt a korosztályt hozza lázba, amelyik nem is élt még akkor, amikor ezek a tárgyak virágkorukat élték. Hasonlóan áll a dolog a Tisza Cipővel, és a Senior és Méta szabadidőkkel is. A rég letűnt korok ikonikus márkáinak törzsvásárlói körét is leginkább azok alkotják, akiknek nincsenek emlékei a 90-es évekig gyártott termékekről. Rudas Andrea, a Tisza Cipő munkatársa szerint ennek igen egyszerű az oka: már nem arról van szó, hogy a múltba tekintés miatt népszerű a retró stílusú termék, hanem azért, mert egyszerűen tetszik a fogyasztóknak, megfelel az ízlésüknek.
Egyszerű divattermékké válnak tehát a nosztalgiatermé kek, népszerűek, mert divatosak, és divatosak, mert a régiből varázsolnak újat. Illéssy Lenke divattervező szerint a divat manapság inkább csak feldolgozza önmagát, de markánsan új irányt nem mutat. Miután életmódunk stagnál, megvan a magunk ruhatára és ezzel együtt öltözködési szokásaink is, nagy újdonságokra nem lehet számítani. A divat változása ugyanis öszszefüggésben van az életmód változásával. A 80-as években például az egykor jégeralsóként viselt cicanadrág, a tapadós felső és a lábszárvédő az edzőtermek és az aerobik nélkülözhetetlen részei voltak, majd a sportból fokozatosan lettek az utcai, munkahelyi vagy akár az elegáns viselet részeivé. Nem mellesleg eme ruhadarabok ismét divatban vannak.
A 90-es évek óta azonban a divat nem képes megújulni, csupán szezonálisan változik picit, mondjuk a nadrágok hossza vagy bősége, de alapvetően új évek óta nem születik. „Nagyon inspirál a letűnt korok tárgy- és formavilága: ez ötvöződik a személyiségemmel és a XXI. század technikájával a munkáimban”– mondja Panyi Zsuzsi iparművész. Ezáltal ugyan visszaköszön a nem is olyan régi kor formavilágának szeretete, de egy kicsit újabb, modernebb köntösben, ahogy a Tisza cipő is megmarad a hagyományos formavilágnál, azonban rendre új anyagokkal és új színekkel áll elő.
Nagy újításokat a zenében sem találunk, ha az elmúlt tíz esztendőt szemügyre vesszük. „A 60-as, 70-es, 80-as évek sokkal karakteresebbek voltak” – vallja Csont István producer. No nem arról van szó, hogy a mai zenék ne volnának jellegzetesek, csak épp hiányzik belőlük valami, ami a régi időkben még megvolt, ez pedig a slágerfaktor, amely nélkül lehetetlen hosszú távra építeni egy dalt.
A 90-es évek elején sok olyan zenekarvisszatért, amely korábban már elköszönt. Ott volt 1994-ben az Illés és az Omega például, és hamar világossá vált, hogy ezekre a viszszatérésekre igény van. Az a korosztály, amely ezeken a zenéken nőtt fel, most újra megtalálja benne fiatalságát. Nosztalgiázik és meg tudja fizetni a nagy visszatérők nem túl olcsó koncertjeit és kiadványait. „Az emberek a régi idők zenéjéhez fordulnak, mert az elmúlt 15-20 évben igazán új zenei stílus nem ütötte fel a fejét” – mondja Joós István, a Magneoton kiadó igazgatója.
Manapság újra színpadon láthatjuk a Neoton Famíliát, Zoltán Erikát vagy az Első Emeletet. Ezek az előadók mind a 80-as években élték fénykorukat, majd némi kihagyás után lettek ismét népszerűek. Ahhoz, hogy valakit vagy valamit retrónak nevezhessünk, el kell hogy teljen némi idő, úgy 20-25 év.
„A retró nem egy dolog vagy trend, hanem egy mindig előhívható, kultiválható attitűd – persze megfelelő piaci feltételek között” – mondja Wessely Anna szociológus, művészettörténész. Ő úgy látja, az elmúlt fél évszázad egyik első nagy újrafelfedezése a szecesszió újraértékelésében és a divatban való hasznosításában állt, és azóta, nagyjából az 1970-es évek eleje óta tart a korábbi stílusok reciklálása, újrahasznosítása.
A retró tehát életünk szerves része, és előreláthatólag az is marad még jó darabig. Ahhoz, hogy működni tudjon, annyi kell csupán, hogy az újra felfedezni kívánt dolog elég távol legyen térben vagy időben ahhoz, hogy bírjon némi esztétikai-érzelmi vonzerővel az emberek számára.
