Eddig az észak-angliai Hadrianusfal lett világörökség 1987-ben, a felsőgermániai limes szakasz 2005-ben és a skóciai Antonius-fal 2008-ban. A következő a mi Duna menti, 415 kilométeres limes szakaszunk lehet, talán 2014-ben. A világörökségi nevezés évek óta készül. Az előzetes, úgynevezett „tentatív listát”, amelyen a bemutatandó helyszínek első összeállítása szerepel, már eljuttatták az UNESCO-hoz 2008-ban. Magyarországon 271 olyan lelőhelyről van tudomásuk a régészeknek, ahol az egykori limeshez tartozó objektumok maradványai találhatók: táborhelyek, utak, őrtornyok, erődítések vagy egyéb létesítmények (kemencétől az amfiteátrumig) – mondja Jankovich-Bésán Dénes, a magyar limes projekt szakmai vezetője.

Ezek közül a helyszínek közül az aquincumi és a komárom-brigetiói légiótábor a két legnagyobb romegyüttes. Rajtuk kívül több mint húsz segédcsapattábor helye is megvan (ilyen volt például a mai Nagytétény helyén Campona), továbbá látszanak a nyomai néhány kisebb erődítménynek és vagy száz őrtoronynak. A táborok egymástól körülbelül 20-30 kilométerre helyezkedtek el, az őrtornyok pedig 1-2 kilométerre. E védelmi objektumok láncolatát határ menti út kötötte össze, amely ma is látható még sok-sok helyen, sőt néhol a mai utak is vele azonos nyomvonalon futnak: például Bölcskénél a 6-os főút ugyanott halad, amelyen a római kori út.

A 271 számon tartott, feltételezett lelőhely közül (mely nem végleges szám, hisz előkerülhet még újabb helyszín) a vizsgálatok során százról bebizonyosodott, hogymár nem találhatómeg:megsemmisült vagy eleve csak legendákon alapult a léte. De még így is van közel 170 létező lelőhely, amely mintegy 60 önkormányzat és még ennél is több magántulajdonos területén helyezkedik el – velük külön-külön egyeztetni kell, hogy készek-e világörökségi helyszínné válni. Eddig 33 település mondott igent, melyek területén 78 bemutatásra alkalmas helyszínt találni. További 25 önkormányzattal még hátravan az egyeztetés, 3 pedig nem akar limes világörökség helyszín lenni.

Utóbbiak közül a Szentendrei-szigeten található Kisoroszi és Tahitótfalu azért döntött így, mert már a fővárosi vízbázis miatti korlátozásokat is épp eléggé nehezen viselik, Dunaföldváron pedig sok apró parcellán vezet keresztül a limes maradványa, s a tulajdonosokkal nem sikerült érdekegyezségre jutni. Az utóbbi helyszín kiesése a láncolatból esetleg okozhat problémát, mert megszakítja a sort, márpedig a világörökséggé nyilvánítás egyik szempontja a területi folytonosság. Bár enélkül is vannak szünetek, fehér foltok a láncolatban: például Érdnél és Mohácsnál nem sikerült megtalálni a limes emlékeit.

A limes lelőhelyek 90 százaléka egyébként feltáratlan, sok helyen ki sem látszik a földből a rom, de a jelölésnek nem is feltétele, hogy látszódjon az emlék. Az viszont igen, hogy bizonyíthatóan meglegyen. Több olyan rommá vált őrtorony létezik, amely a római korban még a Danuvius partján állt, csak azóta a meder arrébb húzódott, s a torony maradványa ma már a Duna medrében található (mint például Esztergomnál, Pilismarótnál vagy Dömösnél), vagy éppen ellenkezőleg, a mai Duna-parttól jó néhány kilométerre, a szántóföldeken (mint Őcsénynél Alisca feltáratlan maradványai).

A dunai limes közép-európai szakaszának világörökségi nevezésére és annak előkészítésére 2008-ban 2 millió eurót nyertek az érintett országok, Magyarország és Szlovákia. Ehhez azonban idén szeptember 30-ig be kell fejezni az önkormányzatokkal való egyeztetést, és erre a határidőre össze kell állítani az egyes helyszínek dokumentációját és kezelési tervét is. A magyarországi limes szakasz 2013-ban kerülhet a világörökségi cím jelöltjei közé, s leghamarabb 2014-ben kaphatja meg a címet.