Fortuna. Így hívnák a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeumot, miután belakja régóta áhított állandó helyét, az óbudai Dugovics Titusz tér 13–17. szám alatti házat. Itt eddig az országos hatáskörű régészeti hatóság, a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat működött, amelyet az új kormány átkeresztelt (Nemzeti Örökségvédelmi Központtá – NÖK), a Magyar Nemzeti Múzeumhoz csatolt, és a Daróczi utca 3. szám alá költöztetett.

A kilátás mára alaposan megváltozott, de Kiss Imre ugyanazon az ablakon néz ki, amelyen egykor Krúdy

Az MKVM – amelyet 1966-os megalapításakor a Pest-Buda Vendéglátóipari Vállalat a várbeli Fortuna fogadó alsó szintjén helyezett el – 2006-ban tette át székhelyét az V. kerületi önkormányzat Szent István téri ingatlanjába, a Magyar Külkereskedelmi Bank régi épületébe. Ez utóbbi megoldásról kezdettől sejteni lehetett, hogy nem egy életbiztosítás, hiszen az önkormányzat bármikor előállhat az ingatlan másfajta hasznosításának tervével. Ahogyan ezt meg is tette 2008-ban, majd 2009-ben végleges felmondást tolt az MKVM igazgatója, Kiss Imre, valamint a fenntartó Oktatási és Kulturális Minisztérium orra alá. Hiller István miniszterségének utolsó heteiben született meg a döntés, hogy a Vendéglátóipari a KÖSZ óbudai épületében, Krúdy Gyula egykori lakóházában és az ahhoz kapcsolódó két szomszédos épületben kapjon végleges otthont.

A költözésről már jó néhány hónapja pletykálnak, ahogy arról is, hogy a Dugovics téri helyet más intézmények ugyancsak szívesen megkaparintanák. Akkor miért csak most hozzák nyilvánosságra az MKVM áttelepülését? – kérdeztük Kiss Imrétől. –Az új kormány felülvizsgálta a korábbi OKM-döntés létjogosultságát, ez tartott ennyi ideig – magyarázza az igazgató, majd felgurítja a szakadozott sötétítőt Krúdy Gyula egykori szobájának ablakáról. Így átellenben a patinás Kéhly vendéglőre látunk, a régi házra, ahol „gyomor és a lélek felvidul”, ahová Krúdy olyan szívesen és gyakran surrant át. Idővel ajtót is vágtak szobája falán, hogy gyorsabban jusson Kéhly mamához. Ebben a helyiségben és a belőle nyílóban Krúdy-emlékszobát nyit a remélhetőleg már júniusban ideköltöző MKVM. A három épületből álló (a Szent István térinél jóval tágasabb) komplexum többi részével pedig temérdek további terve van Kiss Imrének és csapatának.

Csak az idő szorítja, ugyanis Rogán Antalék ukáza szerint a Bazilika mellől legkésőbb ez év szeptemberéig ki kell hurcolkodniuk. – Nyilvánvaló, hogy egy múzeum újraindítását nem lehet néhány hónap alatt levezényelni – szabadkozik Kiss Imre. Ő a többlépcsős átalakításra esküszik. – A célunk az, hogy minél hamarabb, ha lehet, a határidő előtt kitelepüljünk ide. Egyrészt, mert így akár több hónapnyit is megspórolhatunk a milliós nagyságrendű belvárosi bérleti díjból, másrészt, mert a júniusi Múzeumok Éjszakáját már nem szeretnénk elszalasztani. Meg kell ragadni az alkalmat, hogy erre a fesztiválra már ide, Óbudára csábítsuk a közönséget. Ami reálisnak tűnik, hogy a muzeológusaink addigra áttelepülhetnek, és egy látványraktárt szintén ki tudunk alakítani. Tervünk, hogy az egyelőre üres termekbe kitelepülési engedéllyel bíró vendéglátóegységeket hívnánk egy igazi gasztronómiai dzsemborira, s ha minden jól megy, az éjszaka utcabálba torkollik majd, a Kéhly vendéglő, a múzeum, meg az Óbudai Társaskör által közrezárt kockaköves placcon.

Március elején veszik át hivatalosan a helyet, és ha sikerül a nyári nyitás, elkezdhetnek Kiss Imréék komolyan építkezni: nemcsak ami a falakat és a tereket illeti, hanem a kiállításaikkal is. A direktor megkezdte a konzultációt a NÖK (és elődje, az Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ) korábbi építészeivel: mi az az átalakítás, amely a komplexumban tapasztalataik szerint kivitelezhető? Ami már most biztosnak tűnik, hogy az MKVM saját állandó kiállítást épít a vendéglátásnak, és külön egyet a kereskedelemnek, ez utóbbit abban a századfordulós épületszárnyban, amelyikben régen szatócsbolt működött. A Szent István térinél ugyan valamivel kisebb térben, de állandó helyük lesz az időszaki rendezvényeknek – közülük a Csárdás, polka, zepperli című, zenemű- és hangszerkereskedelemmel foglalkozó kiállítás, valamint az Oetker cég jubileumára rendezendő tárlat nyitja majd az őszi szezont. Ami szokatlan lesz az új MKVM-ben, hogy nemcsak kiállít, hanem kóstoltat is: földszintjére cukrászdát, pincéjébe pedig Bonfini borkatakombát tervez. Az egyik hátsó, átalakítandó épületrészbe játékmúzeum települ, Kissék nem titkolt szándéka ugyanis az, hogy a Közlekedésihez hasonlóan családi múzeummá váljanak, ahová a gyerekeinket is magunkkal cipelhetjük.

Mennyibe kerül majd mindez a fenntartó NEFMI-nek? Az igazgató szerint a teljes beruházás nyilván több százmillió forintra rúghat, ám a nyári beköltözéshez elegendő lehet jóval kevesebb is. Az alapvető felújítási munkák mellett nem lesz kis feladat a több 10 ezer kötetes könyvtár és a legalább 60 ezer darabos gyűjtemény átszállítása, elhelyezése. A szerencse az, hogy nem kell minden műtárgyat Óbudára cipelni, a múzeum külső raktáraiban is jut hely sok mindennek.

És hogyan jön mindehhez a szerencse istennője? Kiss Imre régóta hosszúnak, nehezen megjegyezhetőnek tartja az intézmény nevét. Mivel új házukban a pénzügyi kereskedelem több szegmensével – így a biztosítással, a tőzsdével és a szerencsejátékkal – is foglalkozni szeretnének, ráadásul 1966-ban a Fortuna fogadóból indultak, lassan meg kell szoknunk, hogy az új óbudai múzeum homlokzatán ennyi áll majd: Fortuna. Kereskedelem, vendéglátás. Ráadásul Kiss a kerületi önkormányzattal szövetkezve még azt is el akarja érni (állítólag nyitott kapukat dönget), hogy a Dugovics Titusz térre keresztelt óbudai szeglet visszakapja régi nevét, és Templom utca legyen újra. Ahogy Krúdy meg Kéhly mama idejében.