Mert szinte riportszerűen up to date a történet. Adva van egy pályakezdő filmrendező, Gyuri (Trill Zsolt), aki szeretné elkészíteni első játékfilmjét úgy, ahogy igaznak, hitelesnek gondolja. Lelki támogatóra talál idősebb rendező barátjában, Putyiban (Gyuricza István), aki a szakma perifériájára szorulva, monomániásan dolgozik egy természeti motívumon. Gyuri pályázatát, amelyet producere továbbít, a filmes zsűri félreérti, vagy inkább félremagyarázza, és végül jelentős összeggel támogatja, de az már nem az eredeti terv. Gyuri ettől kezdve látszólag fontos személlyé válik, hiszen jelentős produkció rendezője. Valójában külső erők játékának kitett bábbá válik. Ezt kezdetben azért vállalja, mert abban bízik, később saját ötletét is megvalósíthatja. De ő is, és mi, nézők is egyre inkább meggyőződünk róla, erről szó sem lehet, a kommersz és az egyre abszurdabb elvárások mindent bedarálnak. Mindez így összefoglalva túlságosan lekerekített, mondhatni, közhelyes történetnek tűnik, ám attól mégis több, hogy meglehetősen csípős szatíra.

Sára Júlia filmjében a hazai filmszakma elképzelt és „valóságos” figuráit, típusait egyaránt felvonultatja. A mozgóképes álmodozókat, fantáziálókat, akik között saját arcával jelenik meg az idén kilencvenéves Jancsó Miklós és Gárdos Péter. De a főhős Gyuri alakjában nem nehéz felismerni a most éppen Bibliotheque Pascal című filmjével nemzetközi sikert arató, nemrégiben még kezdő Hajdu Szabolcsot. És ami a legérdekesebb: a közelmúltban kinevezett fi lmes kormánybiztost is. Pontosabban szólva, egy olyan figurát, aki most vele azonosul a nézők fejében. De ez a film – tessék megfogódzkodni – öt éve készül. Forgatókönyvét korábban a filmes közalapítvány azzal utasította el, hogy poros, nem időszerű. Emiatt késett a forgatás, csak tavaly tavasszal kezdődhetett, még a választások előtt. A mostani bemutató politikai és kulturális közege azonban új értelmezéssel ruházza fel az elkészült művet. Talán a rendező szándéka ellenére is felerősíti benne a riportszerű és kurzuskritikai elemeket – egy csöpp népies ízt is adva hozzá.

Sára eredetileg más képzettársítások felé irányította figyelmünket. A társadalmat leképező fi lmes masinériára, ahogy néhány nagy előd, például Fellini ábrázolta azt. Félreérthetetlenül a 8 és fél híres jelenetét idézi például az a snitt, amelyben a jelmezbe öltöztetett statiszták kivonulnak a hűvösvölgyi oszlopos körtemplom karéjából. A masinéria nem változik.

A Bulvár a filmes világ abszurd jelenét tárja fel (részlet a filmből)