Nol-Presszó: Mit tartasz szemfényvesztésnek?

Kovalik Balázs: A cirkusz és a bűvészkedés is az. Ez a szó furcsán változtatja a jelentéstartalmát: adott korokban csak a cirkuszhoz kötődött, mint szemfényvesztő világszám, most elsődlegesen a társadalmi-politikai vircsaft jut eszembe róla.

Nol-Presszó: Eztmióta érzed?

Kovalik Balázs: Úgy 10-12 éve, amióta benőtt a fejem lágya, és látom, micsoda handabanda ez az egész politika.

Nol-Presszó: Színházbanmit tartasz annak?

Kovalik Balázs: Ott is a hazugságot, ha el akarnak adni valami púdert. Ugyanakkor már az szemfényvesztés, hogy nem hal meg a hős az előadás végén. Úgy csinálnak, mintha, és spriccel a művér.

Nol-Presszó: Mi a legjobb a vitában? KovaliK Balázs: Vitatkozni akkor szeretek, ha az előre visz. Amikor a Holló Színházban játszottam a kilencvenes évek elején, volt egy vitajelenet, az „igen-nem, denem, de-nem”. Az állandó ellentmondás nagyon vicces, de az életben rohadtul unom, mert mindig meddő. Ha vitatkozás közben azt érzed, hogy hömpölyögsz, újabb dimenziók és perspektívák jönnek elő, azt élvezem.

Nol-Presszó: Minek öltöznél be egy farsangimulatságon?

Kovalik Balázs: Nem érdekel különösebben a farsang. Erőltetett jókedvnek érzem, akárcsak a szilvesztert és bármilyen mulatságot, ami tömeges és szervezett. Egy privát parti, ahol 5-10-15 ember jól érzi magát, beszélget, röhög, azt szeretem.

Nol-Presszó: És ha egy privát farsangi partira kéne beöltözni, az semenne?

Kovalik Balázs: Nagyon kínlódnék. Biztos ilyen hülyeségek jutnának eszembe: Miki egérnek öltözni, mert azt nagyon szeretem, azzal tudok azonosulni. Mindig annak tartottam magamat.

Nol-Presszó: Mi Miki egér ismérve?

Kovalik Balázs: Abban minden benne van: aranyos, kedves, néha kicsit gonoszka is, nem kimondottan jó vagy rossz manó. Kicsi, eleven, kíváncsi bestia, bekerül a pácba, lehet sajnálni és szeretni, csinál mindenféle csínyeket, ami benne van az emberben, de eltitkolja. Én is csináltam csínyeket.

Nol-Presszó: Mit csinálsz azokkal az ajándékokkal, amelyek nem tetszenek?

Kovalik Balázs: Elajándékozom őket vagy kidobom. Nem akarom, hogy belenőjenek a lakásomba vagy az életembe.

Nol-Presszó: „Kegyeleti okokból” sosem tartod meg? Mondván, ezt attól a kedves embertől kaptam.

Kovalik Balázs: Kétféle ajándék van: a sztereotip, mikor úgy érezzük, hogy muszáj ajándékot venni. Ilyen például a bögre, a mécses, a mézgyertya, nincs semmi történetük. Hozzáteszem, vannak emberek, akik szeretnek otthon gyertyákat égetni, én nem annyira vagyok ilyen, de megértem. Annak viszont semmi értelme, hogy álljon a polcon. Nyilván vannak ajándékok, amelyek fontos emberekhez kötődnek, emléket őriznek, bár ugyanúgy haszontalan tárgyak. Amihez nem kapcsolódik semmi, az még akkor sem tud bekerülni az életembe, ha amúgy szép dologról van szó. Én nem akasztgatok ki képeket, plakátokat a lakásomban, nincs egy darab sem a falon, teljesen üres, azaz fehér.

Nol-Presszó: Külföldön lopták már el biciklidet?

Kovalik Balázs: Én a sajátomat. Le volt zárva egy közért előtt, ahol bevásároltam, és beletört a kulcs a zárba. Odamentem és elkezdtem lefűrészelni a láncot, és mondjuk az alatt a másfél óra alatt senki nem kérdezte meg, hogy mit csinálok. Külföldön is lopnak biciklit kőkeményen.

Nol-Presszó: AzEU­ elnökségkapcsán felvetődhet: Európa hogyan profitálhat belőlünk.

Kovalik Balázs: Ha azt kérdezed, mit szeretek a magyarokban; van egyfajta temperamentuma, fantáziája ennek a nemzetnek; ezt adhatjuk a világnak. Sokszor persze ez gonosz és rosszindulatú, meglepő hazugságokkal teli, máskor viszont izgalmas, teli költői dolgokkal. Azt szeretem bennünk, hogy van egyfajta individuális képzelőerőnk.

Infó

A Nol-Presszó A Noltv állandó rovata. Kovalik Balázs videóját itt lehet megnézni:http://www.noltv.hu/video/3173html