Hazai föld a világjáró csizmasarkában
Önálló tárlatot rendezett számos európai, amerikai és ázsiai nagyvárosban, közös kiállításon szerepelt Le Corbusiervel és Max Ernsttel. Barátjának tudhatta Pablo Picassót és Georges Braque-ot, s nagyon büszke volt rá, hogy a múlt század egyik legnagyobb hatású szobrászművésze, Sir Henry Moore is megvásárolta tőle az egyik alkotását. Szobraival nemcsak művészi rangot, hanem jelentős vagyont is szerzett: amikor meghalt, vagyonában szerepelt két franciaországi, Oise megyei kastély, egy párizsi és öt cannes-i lakás, s egyéb nagy értékű ingatlanok és ingóságok Franciaországban, Spanyolországban és Magyarországon.
Hogy kiről van szó? Szabó László szobrászművészről, aki Debrecenben született 1917-ben, külföldre távozott 1944-ben, s mióta 1984-ben Franciaországban meghalt, az egykor ünnepelt művészt elfeledték Magyarországon.
Nem ismertem a nevét én sem, holott a Debrecenhez közeli Hajdúszoboszlón a fürdőben látható egyik monumentális alkotása: a Napisten.
Ha Szabó László nevét és művészetét egyszer újra fölfedezik, abban nagy szerepe lesz két debreceni galériatulajdonosnak: Nagy Tibornak és Majoros Lászlónak – előbbi az Artibus, utóbbi a Misztika Galéria vezetője –, akiknek a Szabó-hagyaték gondozása mára nemhogy a munkájuk, de életük részévé vált. Olyannyira beleszerettek alkotásaiba, hogy elhatározták: közös galériát hoznak létre a debreceni Sesztina-udvarban, ahol a szélesebb közönséggel is megismertethetik Szabó László művészetét. Az említett Sesztina név Debrecenben fogalom: a család valaha Debrecen egyik leggazdagabb kereskedő- és művészetpártoló famíliája volt, egykori lakóházuk és üzletük impozáns épületegyüttese a mai Hal-közben található. Nagy Tibor és Majoros László itt tervezi kialakítani közös galériájukat, benne Szabó László hagyatékával, amely az örökösök révén került a két vállalkozó gondozásába. Folyamatban van az alkotások katalógusba rendezése, egy művészeti alapítvány létrehozása, és tervezik azt is, hogy reprezentatív albumot jelentetnek meg a szobrász munkásságáról.
– Szabó László regénybe illő, kalandorlelkű karakter volt – mondja Nagy Tibor –, aki a szegényparaszti, alföldi világból elszármazva igen elismert, megbecsült és vagyonos művésszé lett. Imádta az életet, rajongott a nőkért, nem csoda, hogy huszonnyolc gyerekéről tudni! Bejárta a fél világot, lakott eszkimók között, s kutatott ókori amforák után a Földközi-tengeren. Nemzetközi értelemben is jelentős művészi sikereket aratott, ennek ellenére a magyarországi kultúrpolitika nem ismerte el. Szabó a hetvenes években házat vásárolt Hajdúszoboszlón, de a hazai művészeti élet nem fogadta be.
Majoros László szerint Szabó László alkotásainak az a titka, hogy árad belőlük az élet, a termékenység, a természet csodája és ereje.
– Amikor a szobrait nézem, újabb és újabb, fölfedezésre váró világok nyílnak meg előttem – teszi hozzá. – Mivel Szabó a szobrászatot az építészettel egységben képzelte el, benne volt abban a csapatban, amely 1967-ben San Francisco központi terét tervezte, sőt részt vett az 1972-es müncheni olimpiai falu építésében, díszítésében is. A világ nagyra becsülte, sőt ma is elismerik, hiszen jelenleg is számos köztéri szobra látható külföldön. Tiszta szégyen, hogy Debrecenben egyetlen köztéri szobra sincs. Ezért nekünk az a célunk, hogy itt, a Sesztina-udvarban méltó kiállítóhelyet hozzunk létre az emlékére.
Számukra Szabó László különösen rokonszenves emberi vonása, hogy Magyarországtól elszakadva is megmaradt magyarnak, így külhonban született műveit sajátságosan magyar és keleti motívumok jellemzik.
– Szülőhazájától távol is olyannyira ragaszkodott a gyökereihez, hogy a csizmája sarkának üregében Magyarországról származó földet hordott –mondja Majoros László. – Így elmondhatta magáról, hogy mindig hazai földön jár.
