A vitrin üvegajtajára tapad az apuka. Le sem tudja venni szemét az Elzett Művek lemezárugyárában készült, Rakétapisztoly nevű játékfegyverről. Amikor végre megszólal, áhítattal nyögi ki:

Van, akinek a legrégibb játékszer is új

– Úristen, volt ilyenem! Tűzköves, ha meghúzzák a ravaszt, szikrázik.

Aztán már vonszolja is maga után kislányát a harmincas évei közepén járó férfi. Felcsillan a szeme egy Märklin építőkészlet láttán, „emlékszem erre is” kiált fel boldogon a pöckölésre csipegető műanyag tyúknál és a lendkerekes, Egér fantázianevet viselő egérnél, majd elismerő pillantással adózik a retrojáték-kiállítások nélkülözhetetlenjei, a pléhrakéták, holdjárók és a Lendület típusú kisautók sorának. Aztán hirtelen lecövekel. Ábrándos tekintettel nézi a falon lógó pedálos autót, a zöld Moszkvicsot, a hetvenes-nyolcvanas évek kisfiúinak vágyálmát.

Korántsem szokatlan a Keszthelyen decemberben megnyitott Vidor Játékmúzeumban az, hogy felnőtt emberek szaladgálnak hangoskodva vitrintől-vitrinig. Túri Török Tibor, a kiállítás létrehozója és tulajdonosa szerint rendszeresen „elkapja a szülőket a nosztalgia”.Mint meséli, a napokban egy család tért be a kiállításra, s bár a gyerekek jól viselkedtek, az apukára többször is rá kellett szólnia, hogy ne tapogassa az üveget, ne nyúljon a játékokhoz. A látogatók rossz magaviseletére akad azért mentség: az elmúlt negyven-ötven év majd összes slágerjátéka – közel tízezer baba, autó, hajó, építőkészlet, társasjáték, kisvonat, mackó, hintaló, roller, tricikli – látható a tárlaton. Vagyis majd minden korosztály talál itt olyan játékot – a fiatalabbak például monchichit, Buci babát, az idősebbek Jópajtás építőkészletet vagy épp farollert – amelyek gyerekkori emlékeket idéznek fel.

Míg a felnőtteket a nosztalgia, addig a gyerekeket a régi játékok újdonsága varázsolja el a múzeumban. Pedig Túri Török Tibornak voltak kételyei a megnyitó előtt: vajon érdeklik-e a mai gyerekeket a régi idők játékai? Versenyre kelhet-e számítógépes programokkal egy fából készült takaros babaház? A távirányítós kocsikhoz szokott fiúkat izgatja-e egy lendkerekes pléhkocsi? A kiállítás tulajdonosa szerint azonban felesleges volt aggódnia, az egyszerű kisautók, építőkészletek, kisvonatok is lázba hozzák a gyerekeket, s kifejezetten nagy sikerük van a harminc-negyven éves babáknak. Amelyek ugyan mai high-tech társaikkal szemben nem képesek gombnyomásra anyagcserére, sőt még csak sírni, böfögni sem tudnak, de részletes, már-már művészi kidolgozottságuk révén szépek, kedvesek, szerethetők.

A Vidor Játékmúzeumban kiállított játékok zöme az elmúlt évtizedek tömegtermékei közül került ki, ám akad jó néhány ritkaság is. Túri Török Tibor a pécsi bolhapiacon bukkant rá például egy német gyártmányú Steiff mackóra, amely becslései szerint közel százéves. Egyedülálló az a majd kétméteres, működőképes távirányítású játékhajó is, amelyet egy Balaton-parti településen élő mesterember készített évtizedekkel ezelőtt a gyermekének, hogy hajózhasson a tavon. De értékes a harmincas-negyvenes évekből származó babakocsi-gyűjtemény, a roller-, tricikli- és hintaló-kollekció is. Nem kevésbé érdekesek a falusi portákról előkerült, házilag készített játékok, a faragott kisautók, állatfigurák vagy épp a faágból és facsipeszből eszkábált „csúzli-pisztolyok.” S bár játéktörténeti szempontból aligha értékes, érdekességnek nem utolsó az a Kubából származó kisautó, amelyet – legalábbis a Keszthelyre eljutott legenda szerint – egy szegénynegyedben élő família családfője applikált üdítősdobozból.