Az eleinte csak önként vállalt állami támogatást a múlt század első felének szocialista kormányai alkotmányos kötelességgé tették, így az önképzés, a szabadidő értelmes kihasználása tradícióvá válhatott Svédországban. A ráfordítás nagyságrendjét jól érzékelteti, hogy a 2011-es költségvetés a szabadidős tevékenységek támogatására tizenkétmilliárd koronát különített el. Az összeghez ugyanennyit tesznek hozzá az önkormányzatok, és ennek a felét a szponzorok. Ez összesen 30 milliárd korona, azaz 750 milliárd forint. A közösség hagyományos támogatására az idők folyamán több intézményhálózat is ráépült, mint például a ma is működő Kursverksamheten (a Tanfolyam-tevékenység), a Folkbildningsnätet a (Népképzési hálózat), valamint a Studiefrämjandet (a Tanulmány támogató) nevű láncolat.

– A Studiefrämjandet az ország egyik legnagyobb népművelési intézményhálózata, és abban különbözik a többiektől, hogy politikailag független – hangsúlyozza Claudia Cirnski, az 1959-ben alakult, röviden SF-ként emlegetett lánc malmői főelőadója. Eszmeiségüket a természet tisztelete, az állatok és a környezet védelme, valamint a kultúra – mindenekelőtt az ifjúsági kultúra – szeretete és támogatása fémjelzi. A régi idők önképzőköreinek módszereit idézik, tagszervezeteikben nem tanárok, nem hivatásos szakemberek okítanak, hanem maguk a körök tagjai, választott vezetői. –A nyelveket, vagy a speciális ismereteket persze tanár tanítja, de a kutya-macska elsősegélyt már nem – mosolyodik el a főelőadó.

A malmői SF kultúrházban 113 fi zetős tanfolyam is működik, ez azonban csak elenyésző része a tevékenységüknek, mivel fő feladatuk a város önképzőköreinek és művészeti csoportjainak támogatása, befogadása. Négy gyakorlótermükben az összes szükséges hangszer és technika az amatőr zenekarok rendelkezésére áll, ezért csak jelképes összeget kell fizetni, a stúdióban pedig ingyen-CD-lemezfelvételt is készíthetnek. A színjátszók, a táncosok a százötven személyes, minden fényés hangtechnikai igényt kielégítő színházteremben, valamint a három próbateremben dolgozhatnak.

A háromemeletes épület valamennyi termében pezseg az élet, de az SF kultúrházat rendszeresen látogató többszáz fő elenyésző tömeg azokhoz képest, akik az intézmény szakmai támogatását élvezik szerte a városban. Rendeznek persze széles körű érdeklődésre számot tartó eseményeket is: ilyen volt például a Rock karusell, azaz az első alkalommal színpadra lépő zenekarok országos versenye, vagy az ismertebb formációknak szervezett BAOBAB hangversenysorozat, amelynek bevételét egy afrikai iskolának ajánlják fel.

A legfiatalabb tagjuk hat hónapos, és a bébiritmika kurzust látogatja, a legidősebb pedig 92 éves, és festeni tanul. Az első még nem, a második pedig már nem tud járni. És mégis képesek adni nekik valamit, aminek örülnek. Persze azt sem érdemes elfelejteni, hogy a svédek szerint az élet a nyugdíjba vonuláskor teljesedik ki. Szép tradíció, hogy ha valaki nyugdíjba megy, teljes erejével és tehetségével belekezd egy úgynevezett mesterműbe. Lehet az egy faragott lépcsőkorlát, egy angolkert vagy egy idegen költő kötetének fordítása: bármi, aminek semmi köze sincs ahhoz, amit az illető egész életében csinált. Csak egyetlen elvárás van: a mesterműnek „tökéletesnek” kell lennie. Akárcsak a szabadidőnek.